Hevesi Szemle 12. (1984)

1984 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Dömötör János: Németh József pannója Hatvanban

A műnek nincs tulajdonképpen központja, minden részlet egyformán fontos, hangsúlyos és segíti, építi az egészet. (Éppen ezért fájdalmas a másutt nyilván csodálatot keltő impozáns és virulens pálma takarása.) Ennek ellenére jelképi összefüggést és erőt érzünk a felső képszél alatti, központi helyet elfoglaló napkorong és az alsó képszélhez közel, szintén középen elhelyezett csecsemő kompozíciós megoldásában. A Nap, amely nélkül nincs élet a földön, amely meleget áraszt és kicsiráztatja a magot, és az emberi lét megújulását, folytatását, évmilliós fennmaradását biztosító új élet asszociációs egysége csak egyike a mű igen gazdag gondolati, képi vonzatainak.

A távoli környezetformálásban is érezzük Németh József művészetének, alkotó erejének egyik komoly értékét, a sajátos és egyetemes bartóki szintézisét. A hullámzó dombos táj és a barnás erdő emlékeztet bennünket az őszi Mátrára, anélkül azonban, hogy bármi konkrét táji elemet fedezhetnénk fel benne. A fák is stilizáltak, átírtak, nem körték, almák és fenyők, hanem annak „égi-képi másai”. Hangulati, lírai elemet jelentenek a fák madarai, de a folthatás is oda kívánja őket. A kiemelt két madár festőisége jól kiegészíti egymást: a páva gazdag színessége és a gólya fekete-fehér ellenpontja figyelmet érdemel. A virágok térkitöltő dekorativitásukkal és a részletek finomságával gazdagítják az egészet.

Az embercsoportok önállóan cselekszenek, léteznek, mégis az egész emberről, az emberi tevékenység sokoldalúságának értelmes egységéről szólnak. Emberi alakjai összefogottak, nem port- részerűen individualizáltak, de nem is sematikusak. Az általános emberit megjelenítők. Az öltözetekben elkerüli a jelmezszerűséget, a drapériák harmonikus képi egységére törekedett. A férfifelsőtestek meztelenségének barnája szintén a kortalanságot és kissé a paradicsomi ősiséget hordozza. A mezítlábasság a földdel, az élelmet-életet adó földanyával való közvetlen testi-érzelmi kapcsolat kifejezője. Közvetlen férfi—nő együtt- lét csak a jobb oldalon, fenn kapott megfogalmazást, mégis a mű egésze erről az érzelmi kötődésről szól. Ez érvényesül az anya—gyermek kapcsolatban, a gyermeki játékban épp úgy, mint a munkában eltelt élet után, a vállalt sors beteljesedésében megnyugodott idős pár kettősében. (A mű egészének komolysága, férfias lírája az öregpár lábánál lévő cica humorát is karakírozás nélkül bírja el.)

Külön kell szólnunk az ember és állat Németh művészetében nem kis szerepet betöltő kapcsolatának itteni jelenlétéről. Közülük a fiatal bárányok esendősége, gondozásra szorultsága és a földön alvó gyermek, az anyai védő mozdulat eredeti lírai-festői párhuzamot adnak. Ember és állat egymásra utaltsága legerőteljesebben a lovak és szarvasmarhák kapcsán jut kifejezésre, már- már az egyenrangú társsá válás szintjén. Belső csend, harmónia és békesség sugárzik át a kép egészére az állatok tartásából is. És bár a kompozíció nem törekszik az emberi lét időrendiségének követésére, mégis születést, munkát, sorsot fog egybe.

A nagy pannon kívül a bejárat melletti jobb oldali falon kilenc önálló kép sorakozik, szintén Németh József alkotásaként. Ezek az emberi mellképek a fiatalságtól az öregségig tőmondatos egyszerűséggel, olykor tárgyak, olykor kezek, de leghangsúlyosabban az arcok, a karakter változásával életút és sors megrázó, szuggesztív tolmácsolok Az individualizáltabb emberi jellemek jól kiegészítik a nagy pannó széles ívű történéseit.

A művek környezete — maga a házasságkötő terem — jórészt összhangban áll a némethjózsefi művészi magatartás, alkotói módszer egyszerűségével: fehér fal, barna szőnyeg és ugyanilyen, tömör bútor, zöld kárpit. Ugyanakkor azonban ünneprontás nélkül, de elkerülhetetlen kötelesség

11