Hevesi Szemle 12. (1984)

1984 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Dömötör János: Németh József pannója Hatvanban

A műnek nincs tulajdonképpen központja, min­den részlet egyformán fontos, hangsúlyos és se­gíti, építi az egészet. (Éppen ezért fájdalmas a másutt nyilván csodálatot keltő impozáns és vi­rulens pálma takarása.) Ennek ellenére jelképi összefüggést és erőt érzünk a felső képszél alatti, központi helyet elfoglaló napkorong és az alsó képszélhez közel, szintén középen elhelyezett cse­csemő kompozíciós megoldásában. A Nap, amely nélkül nincs élet a földön, amely meleget áraszt és kicsiráztatja a magot, és az emberi lét meg­újulását, folytatását, évmilliós fennmaradását biz­tosító új élet asszociációs egysége csak egyike a mű igen gazdag gondolati, képi vonzatainak. A távoli környezetformálásban is érezzük Né­meth József művészetének, alkotó erejének egyik komoly értékét, a sajátos és egyetemes bartóki szintézisét. A hullámzó dombos táj és a barnás erdő emlékeztet bennünket az őszi Mátrára, anél­kül azonban, hogy bármi konkrét táji elemet fe­dezhetnénk fel benne. A fák is stilizáltak, átír­tak, nem körték, almák és fenyők, hanem annak „égi-képi másai”. Hangulati, lírai elemet jelente­nek a fák madarai, de a folthatás is oda kívánja őket. A kiemelt két madár festőisége jól kiegé­szíti egymást: a páva gazdag színessége és a gó­lya fekete-fehér ellenpontja figyelmet érdemel. A virágok térkitöltő dekorativitásukkal és a rész­letek finomságával gazdagítják az egészet. Az embercsoportok önállóan cselekszenek, létez­nek, mégis az egész emberről, az emberi tevé­kenység sokoldalúságának értelmes egységéről szólnak. Emberi alakjai összefogottak, nem port- részerűen individualizáltak, de nem is sematiku­sak. Az általános emberit megjelenítők. Az öltö­zetekben elkerüli a jelmezszerűséget, a drapériák harmonikus képi egységére törekedett. A férfi­felsőtestek meztelenségének barnája szintén a kortalanságot és kissé a paradicsomi ősiséget hor­dozza. A mezítlábasság a földdel, az élelmet-éle­tet adó földanyával való közvetlen testi-érzelmi kapcsolat kifejezője. Közvetlen férfi—nő együtt- lét csak a jobb oldalon, fenn kapott megfogalma­zást, mégis a mű egésze erről az érzelmi kötődés­ről szól. Ez érvényesül az anya—gyermek kap­csolatban, a gyermeki játékban épp úgy, mint a munkában eltelt élet után, a vállalt sors betelje­sedésében megnyugodott idős pár kettősében. (A mű egészének komolysága, férfias lírája az öreg­pár lábánál lévő cica humorát is karakírozás nél­kül bírja el.) Külön kell szólnunk az ember és állat Németh művészetében nem kis szerepet betöltő kapcsola­tának itteni jelenlétéről. Közülük a fiatal bárá­nyok esendősége, gondozásra szorultsága és a föl­dön alvó gyermek, az anyai védő mozdulat ere­deti lírai-festői párhuzamot adnak. Ember és ál­lat egymásra utaltsága legerőteljesebben a lovak és szarvasmarhák kapcsán jut kifejezésre, már- már az egyenrangú társsá válás szintjén. Belső csend, harmónia és békesség sugárzik át a kép egészére az állatok tartásából is. És bár a kom­pozíció nem törekszik az emberi lét időrendisé­gének követésére, mégis születést, munkát, sor­sot fog egybe. A nagy pannon kívül a bejárat melletti jobb oldali falon kilenc önálló kép sorakozik, szintén Németh József alkotásaként. Ezek az emberi mell­képek a fiatalságtól az öregségig tőmondatos egy­szerűséggel, olykor tárgyak, olykor kezek, de leg­hangsúlyosabban az arcok, a karakter változásá­val életút és sors megrázó, szuggesztív tolmácso­lok Az individualizáltabb emberi jellemek jól ki­egészítik a nagy pannó széles ívű történéseit. A művek környezete — maga a házasságkötő terem — jórészt összhangban áll a némethjózsefi művészi magatartás, alkotói módszer egyszerűsé­gével: fehér fal, barna szőnyeg és ugyanilyen, tö­mör bútor, zöld kárpit. Ugyanakkor azonban ün­neprontás nélkül, de elkerülhetetlen kötelesség 11

Next

/
Thumbnails
Contents