Hevesi Szemle 12. (1984)

1984 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Dömötör János: Németh József pannója Hatvanban

Németh József pannója Hatvanban

Az emberi élet fontos, határkő történéseihez — születés, halál, családalapítás stb. — kultikus szertartások, ünnepek kapcsolódtak a legősibb idők, a kultúra létrejötte óta. Az egyházak, jól ismerve az ünnepeknek az egyén életében betöltött szerepét, különböző eszközöket, így a művészetek sokféleségét állították ideológiájuk szolgálatába ezeket az eseményeket. Az építészet, a képzőművészet, a zene és az irodalom egyaránt fokozták az ünnepek jelentőségét, lélektani hatását, emelkedettségét. A szocializmus puritanizmusa a külsőségeket (pl. csomagolás) elég hosszú időn át feleslegesnék tartotta. A közösségi ünnepekkel még csak törődött, bár itt is inkább a vizualitás és az általánosan ismert, nem nagy fantáziával alkalmazott jelképek használata bírt csak fontossággal. Az egyén eseményeit, ünnepeit, azok milyenségét már kevéssé méltattuk figyelemre, pedig miután születés, halál, házasság ember voltunkból következik, s mindannyiónkkal megtörténik, ez az egyéni történés összességében társadalmi szintűvé, jelentőségűvé válik.

Hosszú időn át, különösen a kisebb városokban és községekben a fehér, vagy még rosszabb esetben a díszes, hengerelt falra helyezett állami címer alatt, kincstári barna asztal és hasonló, vagy műanyag székek adtak, esztétikusnak, ünnepélyesnek, felemelőnek nem mondható környezetet a házasságkötésekhez. (Szemben a templomokkal, ahol az építészet, szobrászat gazdagsága, a zene szárnyalása, a szertartás és a szónoklat komolysága hangsúlyozta az esemény rendkívüliségét és emelte ki a hétköznapok világából a főszereplőket.) Az utóbbi évtizedben szerencsére országszerte mind több városban ismerték fel, hogy a kellemesség, a jó közérzet mellett ideológiailag is fontos a házasságkötő termek esztétikussá tétele. Szinte minden város és a megyei tanácsok támogatásával sok község is komoly összegű célhitelt biztosított erre a feladatra. Ebbe a nagyon is indokolt országos folyamatba kapcsolódott be elismerésre méltó döntésével Hatvan város vezetése, amikor megbízást adott Németh József festőművésznek a városi tanácsháza épületében lévő, impozáns méretű házasságkötő terem végfal pannójának elkészítésére.

Németh József megbízása nem véletlenül és nem előzmény nélkül történt. Az 1928-ban, népművészetéről, népi építészetéről oly ismert Szennán született, háromszoros Munkácsy-díjas, érdemes művész Szőnyi István növendékeként végezte freskószakon a Képzőművészeti Főiskolát. Diplomájának megszerzése után nyomban Hódmezővásárhelyre telepedett, azóta is ott él és alkot. A modern építészet általánosan ismert funk- cionalista szemlélete nem nagyon kényeztette, nem halmozta el feladatokkal az utóbbi évtizedekben a freskószakon végzett művészeket. Németh József is kerámia (Kazincbarcika, Hódmezővásárhely) és textil (Kiskunhalas) muráliái mellett 1962-ben kapott 24 négyzetméteres freskófalat, a hódmezővásárhelyi Petőfi Sándor Művelődési Központban. Az épület előcsarnokában az emberi kultúra ősi formáit, a táncot és a zene szintén régi megjelenési formáját fogalmazta meg a testek összefoglalt felületeinek folt, és a kezek mozgása ritmusában. Űjabb és írásunkhoz már közelebb álló munkát adott Hódmezővásárhely város Németh József részére a helyi házasságkötő terem képzőművészeti alkotásokkal történő gazdagítására 197l2-ben. Itt 12 stélében a tizenkét hónapra asszociálva álló női és férfialakokat helyezett el, a helyi kötődés és az általános emberi nála megszokott individuális ötvöződésében. És ugyancsak házasságkötő termi megbízásnak tett eleget Szennán és Szegvár községben is. Itt az ünnepek emberi közösség teremtő erejére helyezte festői mondanivalójának hangsúlyát. Eddigi pályafutása legkomolyabb feladatát Csongrád város adta számára, miután megnyerte a tanácsháza dísztermének 40 négyzetméteres freskópályázatát. Az 1981 őszén átadott mű Csongrád város táji környezetében lakóinak múltat-jel ént összekötő, legjellemzőbb tevékenységeit fogalmazta meg az egyéni munkálkodás és a közösségi lét összhangjának kialakítása útján.

Ez a munka áll művészi magatartásban és etikában, valamint tartalmi-gondolati célkitűzésében legközelebb a hatvani házasságkötő teremben elhelyezett, pontosabban a méretek miatt a művész által a helyszínen készített pannóhoz. A humánum, az egyszerűség, a tisztaság és őszinteség Németh József alkotói etikájának olyan értékei, amelyek itt is jól érvényesülnek egyéni festői eszközei által. Most is, mint alkotó pályájának eddigi útján szinte mindig, a legősibb, legmélyebb, legáltalánosabb emberi kapcsolatok és történések állnak mondanivalója középpontjában: ember és ember, férfi és nő, szülő és gyermek, ember és természet, ember és állat együttélése, egymásra hatása nyertek megfogalmazást ecsetje által. Mindezek emberi létünk kezdete óta és nembeli- ségünk végéig megmaradó, kortalan, mondjuk ki nyugodtan örök emberi, érzelmi viszonylatok.

Németh József eddigi életművét áttekintve a hatvani pannó líraiságát kell kiemelnünk. Ez az érzelmi gazdagság azonban mentes az érzelgősségtől. Műve filozófiailag az emberi lét értelmét az érzelmek gazdagságában, sokoldalúságában, árnyaltságában meglelő himnikus vallomás. Az élethelyzetek tudatos kiválasztása, a képépítés világos, határozott rendje, a vonalak gyöngéd ívelése, a térbeliség festői oldása, a színek meleg árnyalatgazdagsága szerves némethjózsefi egységben szolgálják a humánus tartalmat. Igényessége elkerülte a házasságkötő termek képzőművészeti alkotásainak gyakori „ifjú pár” csapdáját. Németh József szándéka szélesebb ívű, az élet több területére kiterjedő, bár gyermek és család kiemelt helyet kap terjedelemben és kompozíciós rendben egyaránt.

10