Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Pogány Ö. Gábor: Herman Lipót és Reich Károly kiállításairól
szükségszerűsége is. A valóság eltorzulásai ellenében a jóra való készség, a tiszta ész kritikája készíti fel a reménykedőket, a hívőket a jobb jövő kivívására, a lét értelmének meghatározására. A Kossuth-díjas kiváló művész a megértés, az együttérzés szószólója, viszont sohase veszi fel a szó- nokias igehirdetők talárját, nem téved a mégoly helytállónak tűnő dogmák korlátái közé, mindig is a szabad véleménynyilvánítást példázza. A középtengeri antikvitásra utaló hangvétel azért nem mond ellent a korszerűség kívánalmainak, mert elkerüli a klasszicizálás sémáit, nincs köze az akadémikus szabályokhoz, hiszen a mérsékelt stilizálásra is mindössze a tömör indoklás érdekében vállalkozik. A kitűnő művészettörténész, az oly korán elhunyt Solymár István jogosan figyelmeztette a rajzművészet kedvelőit utolsó kis írásában, hogy Reich Károly „nemcsak az élet szépségeire figyel, a drámai vízió, az embertelenség elítélése is helyet kap alkotásainak regiszterében”. Nagyszabású irodalmi illusztrációi sűrítik messzehangzó vizuális példabeszéddé az írók, költők mondanivalóit. Hatvanban Shakespeare, Goethe, Ady soraihoz kapcsolódóan lehetett a végzetes emóciók, a zabolátlan szenvedélyek, a keserű szentenciák grafikai parafrázisaival találkozni. Mesterünk ezúttal is kiállította Radnóti Miklós „Hetedik Ecloga”- jához csatlakozó tiltakozását, a feledhetetlen kínok jelképét. A sebzetten agonizáló paripa kísér- tete a kemény, száguldó körvonalak között — bár lemondóan — még felemeli egyik patáját, s szinte emberi hangon kérdezi már az utókortól: „Mondd Reich Károly rajza van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is?” A tárlaton Reich Károly maga magyarázza meg, merre vezetnek a megnyugvás ösvényei, a pannon dombokon sóta közben botanizálgatva, a szeptemberi bágyadt búcsúzókor a párás fények fátyolén merengve, a távoli kedvestől jött levélben a ragaszkodás meghitt rejtjeleit ízlelgetve. S mind a gyengéd gesztusokat, a kimondatlan, de megingathatatlan bizalmat átszövi, a mindennapi teendők közé beágyazza gyermek és felnőtt eredendő játszókedve, a mesék és igaz történetek elandalító, talányos értelmezése, Hűbele Balázs, Feri bácsi, Emici ügyefogyott, vidám, huncut barátainak számos meglepő kalandja. A hatvani kiállítás egészében a játékosság kimeríthetetlen, nélkülözhetetlen energiáit tárja fel a tárlatlátogató előtt. A képek akár feketében-fe- hérben, akár színesen, tollvonások, temperafoltok között jelenjenek is meg, mindahányszor a fantázia játékos ajándékaival árasztják el a szemlélőt. Reich Károly a maga szakmájához igazítja Karinthy Frigyes paradoxonét, a játékot komolyan kell venni. Ez hozza közös nevezőre az ócska konflisban zötykölődő költő sirámait a pastorale, a szerelmi ünnep örök és megismételhetetlen csodáival. A rajzolás hivatott művésze — különböző feladatainak teljesítése közben — maradéktalanul érvényesíteni képes legmélyebb meggyőződését, világszemléletének legjellegzetesebb egyéni indítékait. Pogány ö. Gábor 9 Reich Károly rajza
