Hevesi Szemle 12. (1984)

1984 / 2. szám - KÖNYVESPOLC

vánvalóbb esztelenségétől”. Iszonyodik a férjét körülvevő', zömmel a felsőbb polgársághoz és az arisztokráciához tartozó, csupán a külső sikereket hajhászó entellektüelektől, de fél a gátlástalan iparosítás folytán igazi emberlétüktől megfosztott bányászoktól is, s e rettegései elől menekül időnként a természetibe, férje erdejébe. Itt botlik bele Mellorsba. aki szintén lázad — bár furcsa módon — a pénz, a gépek, a világ rideg-hideg önzése ellen: otthagyja katonatiszti pályáját, s visszahúzódik a szülőfaluja melletti Chat- terley-birtok.ra vadőrnek. Megveti a társadalmat, s helyette a természetet, a gyöngéd emberi kapcsolatokat keresi. Connie-nak és Meilorsnak törvényszerűen egymásra kell találnia, mert mindkettőjükben a szeretetnek, a szenvedélynek, a természet tiszteletének, a benső melegség ösztönének ereje működik, amely szentben áll a világot eldologiasító birtoklás- és hatalomvágy erejével. A regény azt a lawrence-i koncepciót hivatott bemutatni, hogy a férfiak és nők egoizmustól megszabadított gyöngéd kapcsolata az egyetlen lehetséges kiindulópontja egy eljövendő jobb világnak, amelyben megszűnik az önzés, a haszonlesés, a pénz uralma.

És e koncepció szemszögéből kell néznünk az író merész szóhasználatát is, melyet pornográfiának minősítettek. Miután szerzőnknek egyik célja az volt, hogy feltárja a testi szerelem fontosságát és a világmindenség nagy organizmusában betöltött szerepét, és hogy szembeszálljon az önnön ürességét — esetenként pedig romlottságát — álszeiméremimel palástolgató zord viktoriánus szemléletmóddal, ezért alkalmazza szándékosan stíluseszközként az alpárinak mondott kifejezéseket. Ám a testi szerelem — és anyagcsere — aktusait és szerveit pontosan megnevező „négybetűs szavakat” igyekezett vulgaritásuktól megszabadítani, s általuk sikerül a tréfásság, a gyöngédség és komolyság atmoszféráját is megteremtenie. A szituáció persze mindig nagy súllyal esik latba. A vadőr például akkor ejti ki az első „négybetűs szót” (a cannus neKapitány Ágnes—Kapitány Gábor: Értékrendszereink

Tárgyszerű méréssel nem ellenőrizhető témáról írni kiváltképp akkor bizonyít egészséges vállalkozószelle- met, ha a téma, meghatározó tekintéllyel körülbástyázott nézeteket érint. A valós emberi indítékok taglalása. felkutatása, kimutatása mindig is követelt bizonyos eltökéltséget, mivel a társadalom mozgásformáit általában ezeknek az indítékoknak az érvényes (ített) értelmezése igyekezett szabályozni. Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor rendelkezik a kellő eltökéltséggel, ezért az emberi cselekvés mozgatóinak olyan vitatható — és ténylegesen is vitatott — elemeiről írtak könyvet, mint az értékek. A két tudós Értékrendszereink című dolgozata vélemények és részbeni, látszólagos, taktikus, illetve valóságos ellenvélemények kusza bozótjában vág egy lépésnyi, betekintésre alkalmas utat. Amint a párt kiadóvállalata által forgalomba hozott kötet előszavában közük: könyvüknek „szinte minden mondata vitáim született”. S ez tényleg nem csupán elnézést kérő manőver — mert tiszteletet parancsoló álláspontok felé közelítenek kritikus szellemmel —•, hanem igazi tudósi kétely, amely a saját felfogást is állandó megújulásra készteti.

Ellenvetésekre számítanak — írják —, ám az a széles körű szakirodalmi és tapasztalati tájékozottság, az a követhető, áttekinthető logika, amellyel 270 oldalas művüket Kapitányék megírták, nehézzé teszi a bírálni szándékozók dolgát. Elegáns, egyszersmind tü- relimességet sugalló előadásmódjuk elejét veszi annak, hogy begyakorlott közhelyekkel lehessen „dolgozni” érvelésükkel szemben. Bemutatott értékrendvét), amikor ő és Connie — ez a becenév maga is az ősi szó francia változatára utal! — először jutnak el a maradéktalan beteljesüléshez. Egy másik alkalommal pedig a humoros népi nyelvhasználatot követve John Thomasként és Lady Jane-ként emlegeti a genitáliákat, s ezek egyben a két szerelmes mókás álnevéül is szolgálnak. Ezekben az esetekben a trágárnak minősített kifejezések elvesztik alantas jellegüket, miivel használóik nem tulajdonítanak nekik, ilyet, s kölcsönös beleegyezéssel alkalmazzák a természetes aktusok természetességének hangsúlyozása céljából.

A nagy műveknek minden kor számára van mondanivalójuk. Mit üzen nekünk a Lady ma, amikor az emberi és szexuális kapcsolatok kiüresedett érzelemnélkülisége (a mallorsi megfogalmazás szerint: „ez a szívtelen baszás, ez maga a halál, az elmebaj”), a mániákus pénzhajihászás, a természet és a környezet károsodása sajnos minket is erőteljesen fenyegető tendencia? Ki tagadná, hogy korunkban nem igaz ez a megfogalmazás: „ . . . szerelem, öröm, boldogság, otthon, anya, apai, férj ~~ félhalottak ezék az erőis, szép szavak, és enyésznek napról napra”?

Mi már tudjuk, hogy a bajok elől az ember nem vonulhat ki a világból, se egy erdőbe, se a magánéletbe, se a szerelembe, de a regényt olvasva felébred bennünk a remény: amíg élnek a földön olyan férfiak és nők, mint Mellors és Connie, addig talán még nincs veszve minden, a pusztulás erői nem lesznek úrrá rajtunk. És meg kell tanulnunk, hogy az anyagi javak hajszolása helyett éljünk — ahogy a vadőr tanácsolja —, mert akikor boldogabbak lehetnénk. Gyöngédeknek, megértőknek kell lennünk egymás iránt, és bíznunk kell egymásban, no meg abban a jelképes .igazságban, hogy: „Olyan rossz idők soha nem járták még, hogy ki ne hajtson a sáfrányvirág . .

Zahemszky László

szer-típusaik önmagukban nézve is egységes, összefüggő szerkezetek, ugyanakkor a gyakorlat próbájának alávetve is használhatók: kisebb részben tiszta, nagyobb részben kevert formáik nap mint nap „behelyettesít- hetők” a mai magyar valóságban.

Mint alapos bevezetőjükben írják: „Az érték lényegében az egyes objektivációkhoz való szubjektív ítéleti viszony és a cselekvés meghatározója az egyes objektivációk, objektív viszonyok belsővé tétele által.” A nehézkes mondat jól érzékelteti, hogy korántsem marokra fogható tényezőt választottak vizsgálódásuk tárgyául, így a legnagyobb alaposság mellett is módot lelhet félremagyarázásra, aki keres. Az érték- rendszerek definiálásakor nem tuditák elkerülni az önmagával való meghatározást; írván: „Értéltrendszernek tehát azt a szerveződési szisztémát nevezhetjük, ahogyan az egyes értékek egységes rendszerré állnak össze.” Ezzel nem sokra mennénk a gyakorlatban, ha nem világítanák meg: gondolatmeneitüket példákkal. „Lehet valakinek eszmény, érték a szocializmus — vélekednek —, de nem mindegy, hogy ez kö- zépkorias vallásos érték, messianisztikus hit-e; adok- veszek módján elképzelt üzlet az egyén és a társadalom között; kötelesség-végrehajtás, szolgálat; megfoghatatlan eszmény; vagy konkrét, érett teendők belsőleg vállalt rendszere”. Itt ugyanazon eszménynek többféle értékrendszerbe való besorolása jelenti a lényeges különbséget. Kimerítő szakirodalom-ismertetés után a szerzőpáros leszögezi, hogy az értékrendszerek képződésében a társadalmi formációnak tulajdonítják a legfontosabb szerepet. Ezért ők öt olyan értékrendszert mutatnak be — ezek kialakulását, jelenlétét, továbbélési esélyét részletezvén —, amelyek „kialakulásukkor voltaképpen a társadalom alapszer61