Hevesi Szemle 12. (1984)

1984 / 2. szám - KÖNYVESPOLC

forradalom időszakában a demokratikus átalakulás lehetősége ugyan felvillant, ez természetesen nemcsak az államrend kérdését érintette, hanem a társadalmi folyamatok összességét is, de a forradalom veresége átmenetileg a reakciónak biztosított nagyobb cselekvési lehetőséget. Az 1906-as februári alaptörvény még kimondta: „minden oroszok Cárja Legfelső Egyeduralkodói Hatalommal rendelkezik”, s csak Isten előtt felelős. Ezzel mintegy világossá vált, hogy Oroszországban az államrend kérdése csak egy radikálisan véghezvitt társadalmi forradalom szerves részeként oldható meg.

Mint a fentiekben láttuk, Oroszország másik legsúlyosabb kérdését az agrárkérdés megoldatlansága jelentette. A szerző itt is hangsúlyozza: nemcsak kortársi problémáról van szó, hanem egy régebbi keletű, a hatvanas évekig visszanyúló, s felemásan megoldott agrárrendezés problémáinak az új gazdasági szituációban élesebben felvetődő ellentmondásainak újrajelent- ke zéséről. Ennek a kérdésnek a megoldásához nemhogy a kortársi reakciós politikai ideológiai rendszereken nyugvó elképzelések nem voltak elegendőek, de még a liberálisabb reformokat szorgalmazó elképzelések sem. A szocializmus eszmei rendszerével operáló agrárreform, még inkább Lenin érlelődő forradalom- koncepciója volt szükséges ahhoz, hogy ez a kérdés véglegesen megoldódjék. Ez a radikális agrárreform csak mint a szövetségi politika egyik centrális kérdése fogalmazódhatott meg, s -a parasztság társadalmi súlyának orosz mértéke alapján, kaphatott döntő fontosságot. Lenin világos felismerése, miszerint a parasztság valóságos társadalmi érdekeinek megfogalmazása és helyzetének radikális átalakítása nélkül Oroszországban nem képzelhető el győztes forradalom, jelentheti az egyetlen megoldást.

Érvényes ez a közelítés a munkáskérdés megítéléséhez is. Hiszen ezen a területen is lényegi változás következett be. A kormányzati politika, noha nem hagyta ki a munkáskérdés megoldásának felemás reformokkal történő orvoslásait, a nagyobb hangsúlyt

Az őszinteség és jóság regénye

H. D. Lawrence:

Lady Chatterley szeretője

A tavalyi könyvhét talán legnagyobb szenzációja David Herbert Lawrence regénye volt. Már a nyitás első percedben hosszú sorok kígyóztak érte a könyvsátraknál. s röpke fél óra múlva már mindenütt nemleges válasz érkezett a minduntalan felhangzó kérdésre: „Lady van?” Pedig kiadását nem előzte meg különösebb hírverés a könyvheti újdonságokat ismertető prospektus kurta szövegén kívül. Az óriási érdeklődés azt bizonyítja, hogy az olvasók minden korosztálya hallott a könyvről többet-kevesebbet. Az utóbbi ötven esztendő alatt nemegyszer röppentek fel a sajtóban hírek a műről, amely így valami titokzatos mí- toszú irodalmi legendává vált. Mindenki tudott róla, de csak elenyésző kevesen olvashatták, hiszen 1928- ban, megjelenésekor pornográfia vádjával elkobozták az angol hatóságok. Magyarul ugyan 1933-ban napvilágot látott egy erősen, csonkított változat — melyből az utolsó szóig kihúztak mindent, amiért a szigetországban 1960-ig a tilalmas könyvek listáján szerepelt —, ám e kiadás fennmaradt példányai 1948 után nálunk is hasonló sorsra jutottak.

Felületes olvasás esetén, ha a bőven adagolt coitu- sok érzékletes leírása eltereli figyelmünket a mélyebb összefüggésekről, jogosnak tűnhet a pornográfia vádja. Ám a regény szövegének elmélyült boncolása után egyértelműen kijelenthetjük, hogy Lawrence műve

a megszorító adminisztratív intézkedések hozatalára helyezte. A század első éveire maga az orosz munkás- mozgalom is minőségileg új szakaszába lépett, s hova tovább olyan forradalmi erőt képviselt, amelyre már hosszabb távú forradalmi politikai stratégiát is rá lehetett építeni.

Különös helye, szerepe és súlya van a nemzetiségi kérdésnek a cári Oroszországban. A nemzetiségiekkel, szemben folytatott politika fő vezérelvét a beolvasztó oroszosító politika adta. Ez a politika Oroszország egységét, kulturális, gazdasági és politikai síkon, alapkövetelménynek tekintette. Érvényes volt ez az oroszosító politika a birodalom ázsiai és európai területeire egyaránt. A szerző ennek a kérdésnek a taglalásává! is világosan hangsúlyozza, nincs önállóan és önmagában értelmezett nemzetiségi kérdés, hiszen ennék bármiféle megoldása csak egy általánosabb rendezés részeként képzelhető el. Természetes, hogy a nemzetiségi politika megítélésénél is eltérő álláspontot fogalmaztak meg az egyes politikai pártok. De befolyásolták a szövetségi politika megítélését olyan szempontok is, hogy milyen az illető náció gazdasági súlya, milyenek vallási és kulturális jellemzői, s végül az orosz birodalomhoz kerülés történelmi körülményei milyen szituációban következtek be.

Ebben a munkáiban egy egyéni kutatói pálya eddigi eredményei szintetizálódnak. A szerző korábbi kutatásai és elért részeredményei olyan, szervesen elegyített képet rajzolnak a korszakról, amelyet nemcsak hazai történetírásunkban kell, hogy előkelő hely illessen meg, de a nemzetközi szakmai porondon is. Fokozza a feldolgozás értékét a történeti tényfeltárásnak, s a mindenhol és minden problémánál következetesen érvényesített okszerű elemzésnek a szerves összeépítése. Hiba lenn® elhallgatni a kötet egészén végighúzódó „könnyed” és jó áttekiníési lehetőségei biztosító írói stílust, (Akad. Kiadó, 83.)

Szőke Domonkos

valójában jeles alkotás, az I. világháború utáni helyzet egyik legjobb rajza az angol irodalomban, szerzőjét pedig a 20. század legnagyobb angol írói közé sorolhatjuk.

Lawrence a kapitalizmus 20. századi „romantikus” ellenzékéhez tartozott. Elutasította az ipari és tudományos fejlődést, s a nagy világégés utáni időszakban, a társadalmi és politikai harcok világméretűvé éleződése idején abszolút kibékíthetetlenneik: tartotta az élet és a civilizáció antagonizimusát. Regényeiben, elbeszéléseiben a szerinte mindenestül elgépiesedett, pénzlközpontú társadalom lerombolódását, egy új világ létrehozását sürgette, amelyben az ember organikus kapcsolatban áll a világmindenséggel.

A medhanisztikus viszonylatokra épülő világ híveinek típusát a regényben Sir Clifford Chatterley testesíti meg. A háborúból megbénult altesttel került vissza Angliába, s helyét keresve az életben először az irodalomba kapaszkodik, ám kerek és tetszetős írásaiból hiányzik az emberi kapcsolódás, hiszen szerzőjük neveltetésénél, eredeti alkatánál és osztálygőgjé- néil fogva már sebesülése előtt is képtelen volt őszinte emberi kapcsolatokra. Később egyre nagyobb lendülettel veti bele magát bányaüzemeinek modernizálásába a termelékenység és a haszon növelése érdekében, ám közben belsőleg teljesen kiüresedik, és eléri a hanyatlás végső stádiumát: miközben a gépezetet irányítja-szolgálja, maga is géppé válik, s végérvényesen kívül reked az értékes emberi kapcsolatok szféráján — így a szexualitáson is.

Ezt a riasztó folyamatot éri tetten férjében Cons- tance-Connie, s otthonában, férje közelében fogja el leginkább a félelem „a civilizált emberfaj egyre nyil60