Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 2. szám - KÖNYVESPOLC
szépségével hat. Adósság című költeményével magas életkorú vidéki költőtársát emeli ki egy pillanatra a feledés már-már elfedő homályából, Kortársai felé nem egyszer iróniával fordul, hibáikat fölényes mozdulattal villantja fel, majd kedvenc alakjának, Ho- málynoky Szaniszlónak történeteivel az elbeszélő kölBerecz János: Kihívások, válaszok Magyarország a nyugtalan világban Magyarország — 93 ezer négyzetkilométer, alig több. mint 10 millió lakos, a világ népességének egynegyed százaléka. Tehet-e, s mit tehet egy ilyen kis ország a nagyvilágban az enyhülési folyamat előmozdításáért, a békéért, a leszerelésért, a kapcsolatok normalizálásáért. Berecz János, a Népszabadság fő- szerkesztője, a párt Központi Bizottságának külügyi osztályvezetője ezekre a kérdésekre próbál választ adni „Kihívások és válaszok” című kötetében, amely az 1979 és 1982 között írt cikkeit és tanulmányait tartalmazza. S az alapkérdésre rögtön meg is adja a választ: bár a világpolitikáiban meghatározó a nagyhatalmak szerepe, a kis országoknak is mindent meg kell tenniük a háború elkerüléséért, a normális kapcsolatok kialakításáért. És sok esetben nem az ország mérete, hanem aktivitása, békevágya, tárgyalási készsége adja meg súlyát a világpolitikában. Másrészt hazánknak nem elszigetelve, egyedül kell erőfeszítésekét tenni a békéért, hanem szövetségiben a baráti szocialista országokkal. Az 1970-es évek, az enyhülés évtizede után a nyolcvanas években az amerikai külpolitikában váltás következett be. Felerősödött a hidegháborús irányvonal, s ennek következtében egyre több lett a kihívás a szocialista országokkal szemben a politikában, a gazdaságban, az ideológiában és a katonapolitikában egyaránt. A kihívásokra pedig választ kellett és választ kell adnunk ma is. Ami persze egyáltalán nem könnyű dolog. A szerző 23 cikke és tanulmánya négy fejezetben foglalkozik a kihívásokkal és az azokra adott válaszokkal. A „Mi és a világ egy negyedszázad alatt” című fejezet az 1956-os ellenforradalomtól a napjainkig megtett utat ábrázolja. Bemutatja a konszolidáció időszakát, beleértve a nemzetközi körülményeket is, majd hazánk külpolitikai irányvonalát elemzi. Berecz János egyértelműen megállapítja, hogy függetlenségünk, gazdasági, társadalmi stabilitásunk és előrehaladásunk legfőbb nemzetközi feltétele a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval kialakított szoros elvi barátság. Pártunk XII. kongresz- szusa méltán hangsúlyozta: „Meghatározó jelentőségű feladatunk, hogy erősítsük szövetségünket, barátságunkat, együttműködésünket a Szovjetunióval, a szocialista közösség országaival, hozzájáruljunk a Varsói Szerződés Szervezete védelmi erejének tökéletesítéséhez. Ez. a politika megfelel népünk alapvető érdekeinek és céljainak, egyben szuverenitásunk, nemzeti függetlenségünk, békés építőmunkánk folytatásának is szilárd támasza és biztosítéka.” A következő „Enyhülés, biztonság, erőviszonyok” címet viselő fejezetben a szerző a mai nemzetközi erőviszonyokban jelentkező enyhülési és feszültségi jelenségekkel foglalkozik, ábrázolva korunk erőviszonyait. S rávilágít Európa kulcsszerepére a világpolitikáiban, a világibéke megőrzésében. Így vall erről: „Európa veszélyeztetettsége növekedésének megállítására, népeink biztonságának erősítésére egyetlen járható út van: a tárgyalásoké, a megegyezéseké.” Különösen időszerű ez a megállapítás ma, amikor a nyugat-európai rakétatelepitések még erősebben lehűtészet széles, nyugodt útjára tér s ezt az utat a humor is behinti már. Kálnoky László különös költői egyénisége indít arra, hogy legújabb kötetét, a többihez hasonlóan, újból és újból kezünkbe vegyük. Kapor Elemér tötték a politikai klímát s a tárgyalások helyett az erő űtogtatása a jellemző a kapitalista világ vezetőire. Könyvének harmadik fejezetében Berecz János a világforradalmi folyamat elemzésével foglalkozik. A marxista tudós szemszögéből taglalja: vajon nevezhetjük-e tudománynak a nemzetközi viszonyokkal foglalkozó tevékenységet, vagy ez csupán a politika- tudomány része, amelynek önálló mozgástörvényei is vannak. Foglalkozik a szerző a nemzetközi viszonyok két osztályfelfogásával, azok jellemzőivel, majd a világfanradaimi folyamat stratégiájával és néhány jellegzetességével. Rendkívül érdekes Berecz Jánosnak az a felszólalása, amelyet 1984-ben Tatabányán mondott el az országos ideológiai konferencián: „Nemzetközi osztályharc, nemzetközi ideológiai harc” címmel. Kiemeli, hogy az ideológiai harc középpontjában ma a létező szocializmus áll. Felvázolja a szocializmus történelmi eredményeit és azokat a gyengeségeket, amelyek miatt a kapitalista ideológusok a szocializmus létjogosultságát vitatják”. Alapvető fontosságú kérdésnek tartom ma a szocializmus megújulását, a reformok alkalmazását, a szükséges változások bevezetését.” S bátorít a szerző arra, hogy mindez meg is valósuljon. A marxizmus egyik klasszikusára, Leninre hivatkozik, aki szintén a reformok mellett emelt szót. Lenin „Inkább kevesebbet, de jobban” című írásában hangsúlyozza, hogy a bolsevikok példátlan merészséggel dolgozták ki a „világra szóló forradalom tervét”, d,e a szükséges reformokra „már nem. tellett a fantáziából”. S így folytatja: „Mai életünk ezért meglepő mértékben egyesíti magában a vakmerőségig menő merészséget és a legcsekélyebb változtatásokkal szemben tanúsított bátortalanságot.” A kapitalista politikusok és filozófusok a létező szocializmust — sokszínű valóságának megfelelően — a lehető legváltozatosabb formában támadják. Ügy vélekednek, hogy ha a szocializmushoz vezető út sokféle, akkor sokféle a szocializmustól elvezető út is. Nekünk persze a társadalom fejlesztésére kell programot adni. Nem utolsó sorban úgy, hogy a reformok révén új perspektívát kell felvázolni és új feL adatokat kell megoldani. Berecz János könyvének utolsó fejezete a „Békeharc—párbeszéd” címet viseli. A tanulmányokban, beszédekben rögzített megállapítások rendkívül időszerűek. Hiszen elkezdődött Nyugat-Euróipában a Pershing típusú rakéták és a robotrepülőgépek telepítése, s ennek ellenére viszont a párbeszéd lehetőségét továbbra is fenn kell tartaniuk a szocialista országoknak. „Az életben maradás és a normális emberi élet feltételeinek továbbfejlesztése mindannyiunk dolga” — írja a szerző. S kifejti, hogy a szocialista országok — köztülk hazánk — külpolitikája alapvetően ezt a célt szolgálja. Megemlíti, hogy az SZKP XXVI. kongresszusa a legszélesebb körű békeprogramot dolgozta ki. A kételkedőkkel és a kishitűekkel szemben bebizonyította ismét, hogy számunkra változatlanul a legfőbb jó a béke fenntartása és erősítése. Berecz János könyve bizonyára nem csupán a politika avatott ismerőd számára jelent élményt, hanem mindazok számára is. aikik érdeklődnek a világforradalmi folyamat, a béke, a párbeszéd, a külpolitika kérdései iránt. A nagy felkészültségű marxista tudós, politikus, közéleti ember olyan kérdésekben nyújt eligazítást, amelyek létfontosságúak az egész emberiség, de minden egyes ember számára is. Kaposi Levente 58
