Hevesi Szemle 12. (1984)

1984 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Losonczi Miklós: Hevesről indult, Párizsban alkotott

Beöthy művészetében az emberi és a vegetatív •'inatómia társul a gondolat testté áramló belső tormáival, s ez az összetett embléma a társadalmi tudat, a prognosztizált jövő közmegegyezéses jele, esszenciális találkozása. Bergson a teremtő fejlődést hangsúlyozta, az intuíció fontosságát, Beöthy a szobrászi gyakorlatban alkalmazza a filozófia felismeréseit, a század gondolkodásának új törvényei otthont építenék általa a szobrászatban is. Ehhez csatlakozik még valami, a geometriai képlet alapján szervesülő ritmus, a maga szoborrá érlelt, már-már zenei ritmusával. Mindig az adott egyéni képesség, indíték és a történelmi szituáció időszerű és ezért állandósuló következményeként. Még erősen architektonikus síremléktervei után első -jelentősebb szobra, a ,,Munkás”, 1919-ből. Nemzetközi sikert ért el a „Csók”, már párizsi tartózkodása alkalmából, mely Rodin és Brancusi csókformáit egyenlíti ki a megfelelő ábrázolási-asszocia- tív arányban. Bizonyos lágyítás is érzékelhető a határozott vonalvezetésben, kicsit Tóth Árpád költői partitúrája szerint: „csókolj meg, lágyan, ha lehet”. Szecessziós elem művészetében a hajlított vonaltömb, mely kígyóvonal-hálózat formátumban Mattis-Teutsch Jánosnak is alapértéke.

Beöthy összetett rendszerrel alkotott, e nyilvánvaló szecessziós források mellett a kubizmus törvényeit is hasznosította soraiban, egyéni úton, egyéni eszközrendszerrel.

Ez az állandó hajlítás ad muzikális jelleget műveinek, nem mond ellent a szobor testiségének, csupán karákterizálja. Az önmagából induló, önmagába visszatérő, organikusan zárt alakzat építője Beöthy, még a „Kereszt” drámáját is meglágyítja a függőleges imperatívusz oldalhajlásá- val. Vázlatai, szobor előtti meditációi éretté érlelik a formát, száműznek minden nyerseséget. Ez az a tündéri légiesség, a szobor minőségi súlyának vonzó súlytalansága. Komoly beleélő, -érző képességgel rendelkezik, olyan jelenség pontos ábrázolására, összetett visszaadására is képes, mely nem az ő világa, csupán élménye és tapasztalata. Ilyen az 1930-ban mintázott „Kozáktánc”, mely harmonikus és korszerű vonalvezetéssel tárja fel a milliós gyökérzetű, ősi mozdulatritmus nemcsak tiszta, hanem tisztázott forrásait. A „Tenger” is közbülső állomás Courbet, Richard Wagner, Debussy, Monet hullámai, viharzása, megkönnyebbülő fodrai révén, s mintegy bejelenti id. Pál Mihály tengerről formált vallomását és Segesdy György szegedi emlékművének monumentális, krómacélba álmodott Tisza-látomását. Mindezt 1934-ben, a fa vertikális és vízszintes, hullámot idéző teljes formájával, felcsapódásával, körívvel, ékkel, szelídülő gömbösödéssel. Megnyugtatja a drámát, megszünteti a tragédiát, nemcsak kifejezi az 1952-es „Ismeretlen deportált síremlék”-ében. Képzelete bő és friss raktár, sok minden feltámasztható belőle, így hallatlanul szellemesen az „Egy bagoly hátsó gondolatai” az ismert formával és a hozzá társított jelkép érzékeltetésével. Ismét fölényes szellemi, szakmai biztonsággal, könnyedséggel, az erőfeszítés legkisebb nyoma nélkül, mely csak maximális és rejtett koncentráció segítségével valósulhat meg. Művei fölényes pontosságú műfordítáA felsöbbrendű ember (1928) gipsz, 260 cm

11