Hevesi Szemle 12. (1984)

1984 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Losonczi Miklós: Hevesről indult, Párizsban alkotott

combot egy fiatal szovjet katona hozta, egy liter bort kért érte, meghívtuk őt is, tartson velünk. Ettünk, ittunk, azután átmentünk „Gyilkosba-’ bi- liárdozni. Wiener Gyurka új börlemberdzsekjében volt és Rózsika nénivel, a tulajjal beszélgetett. Éppen ott tartott:

— ... És a tábornok felesége teljesen olyan volt, mint a kormányzómé tekintetes asszony...

— Főrnél tóságú asszony, Gyuri bátyám — mondom én, és az emlékezéstől úgy nevettünk, a köny- nyünk is kicsordult.

— Szép magyar lány, szép magyar fiú — toldja meg Schwarz Zoli, és az orosz fiú azt kérdi izgatottan.

— Kak? Sto? — az egészből semmit sem értett, hogyan is érthette volna a jámbor.

Sulia Andor

Hevesről indult, Párizsban alkotott

Beöthy István szobrászi világa

Az egyiptomi művészet képábrázolása megfelelő arányú emblémát is használt, alkalmazott. Ezt követte a görög-római minták, források nyomán az európai festészet, szobrászat két évezredes képírása, mely egyrészt zárult a századfordulón, zárult és folytatódott, másrészt új jelírással bővült a képzőművészetben, melynek vizuális nyelvezete polifon lett, nemcsak szókincse gyarapodott, hanem grammatikája is, tisztázódott a számtalan neológ képi nyelvjárásban. Beöthy István a jelírás egyik mestere lett kontinensünk szobrászatában.

Hevesen született, 1897-ben, gyermekéveit Jász- apátin töltötte, melyet megszakított az első világháború, ahol fejsérülést szenvedett, akár Apollinaire. Szerencsére felgyógyult ebből, a sebesülés nem lett végzetes. Építészeti tanulmányokat folytatott a Budapesti Műegyetemen 1918-tól — ez magyarázza szobrainak tiszta, tisztázott architek- •■urális jellegét. Közben, 1919-ben, Vedres Márk

Beöthy István

és Rippl-Rónai József szabadiskolájában képezi magát, 1920 és 1924 között szobrászi stúdiumokat folytat a a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. 1925-ben telepedik le véglegesen Párizsban, 1931- ben alapító tagja az Abstraction Création-nak, egyéni kiállítása nyílik Párizs után Budapesten is. Művészi munkája mellett szervezi a magyar—francia kulturális kapcsolatokat, ennek keretében nyílik meg 1938-ban Budapesten a „Párizsi magyar művészek” című kiállítás. A II. világháborúban is tanúságot tesz emberségéről, bátorságáról, részt vesz a francia ellenállási mozgalomban, a Magyar Függetlenségi Mozgalom alelnöke, s a továbbiakban 1946 és 1949 között a francia—magyar képzőművészeti kapcsolatok, tárlatok szervezője Művész és kultúrpolitikus, szobrász és szervező egy személyben. Egy mélyen átgondolt komplexitás jegyében vállal együttműködést Le Havre rekonstrukciós tervének elkészítésében, 1956-tól 1961-ben bekövetkezett haláláig hatékony színelméleti kutatásokat folytat, szobrászatához hasonló értékrenddel és eredménnyel.

Egy biztos, ma már, kellő művészettörténeti háttér jegyében, pontosan fogalmazható meg a tárgyilagos ítélet: Beöthy a plasztikai jelírás egyik tekintélyes európai és naagyar képviselője, kohéziós erő, összetartó híd stílusok és népek között. Sűrít, kiemel, összegez, integrál, s ezen összetett gondolkodás, formálás eredménye a szobor. Egy eszme testet öltött végállomása. Mindig az! Optimum. Még valami; az idea hiánytalanul elegáns, köny- nyed alakzata. Nála nemcsak a belbecs erő, hanem a külcsín is tökéletes, tiszta. A képzelet és a kivitel azonos értékű, egymással minden tekintetben egybevágó. Világos vonalvezetés jellemzi, a jel tisztázottsága révén válik üzenettel. A Beőthy- forma organikus mértan, így válik az emberi gondolkodás részévé a természeti vegetáció; szoborrá. Intellektussal, fantáziával. Ezek az ő termő ágai. Mondhatjuk így; Picasso után a matematikai festészet következett Vasarely felléptével, Maillol után matematikai szobrászat szerveződött a maga műszaki, plasztikai vonulataival, Schöffer Miklós és Beöthy István részvételével is. Mindhárman magyarok, első hazájuk, szőkébb pátriájuk, indító energiájuk Pécs, Kalocsa, Heves.

10