Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Törőcsik Miklós: Fejezetek a reformkori széppróza történetéből
jövedelmeik erősen differenciáltak. Ez abból következik, hogy a kedvező és egyre javuló megyei szőlőátlagtermés nagy eltéréseket takar. A hét tonnát meghaladó átlag 3—10 tonnás átlagtermésekből alakult ki. Mindhárom megyei sajátosságot, — különösen az utóbbit — alapvetően meghatározzák a szubjektív tényezők, mindenekelőtt a vezetés színvonala. A területi és eszközkoncentráció elősegítette az eszközök hatékonyabb kihasználását, lehetővé tette a termelési szakosodás kiszélesítését. Az állami gazdaságok és a mezőgazdasági termelőszövetkeze, tek átlagterülete a koncentráció révén jelenleg 4000 hektár. Az üzemi méretek alkalmassá váltak a hatékonyabb gazdálkodásra. Szélesedett a gazdaságok közötti együttműködés, bővültek a termelési kapcsolatok. Szép eredmények születtek a zöldség-, a szőlőtermelés, a borgazdaság területén. A termelés növekedésében jelentős szerepe van az iparszerű termelési rendszereknek. A nagyüzemek a szántóterület több mint 20%-án folytatnak iparszerű termelést, a kukorica és cukorrépa vetésterületének közel kétharmada termelési rendszerben van, A nagyüzemek szarvasmarha-állományuk mintegy 13, sertésállományuk több mint 70%-át szakosított telepeken tartják. Az utóbbi években azonban az is kitűnt, hogy az iparszerű termelés szélesítése nem helyénvaló minden ágazatban. Például a zöldségtermelés, a sertéstenyésztés gazdaságosabb a háztáji és a kisegítő gazdaságokban. Megyénkben jelentős az úgynevezett másodlagos gazdaság, a háztáji és a kisegítő gazdaság szerepe. Ezek adják a mezőgazdasági bruttó árutermelés mintegy egyharmadát. A kistermelés jelentősége különösen az 1970-es évek második felétől növekedett meg, főként a zöldség- és gyümölcstermelésben, a sertés- és kisállattenyésztésben. A kertszövetkezeti mozgalom főleg a városokban jelentős. A növénytermelés 23—25%-át a háztáji és kisegítő gazdaságok, a kertszövetkezetek adják. Innen származik a zöldségfélék mintegy 40, a gyümölcs mintegy 60, a szőlőtermés közel 30%-a. Az állattenyésztés részaránya ennél is nagyobb, az össztermelés 43—44%-a. Ezen belül a sertéstenyésztés közel kétharmadát, a baromfitermelés több mint felét adják. A sertéstartás növekvő, a szarvasmarha- és a tehénlétszám csökkenő tendenciájú. Megyénkben jelentős élelmiszeripar van, amely nagy hagyományú és fejlődő ágazat. A szőlőfeldolgozás az átlagosnál gyorsabban fejlődött. A cukor, a hús, a konveripari kapacitás és a gabona- tárolás nincs összhangban a termelés növekedésével. A megye élelmiszeripari üzemeiben 1970-ben a cukortermelés 18,3, a paradicsomkonzerv 19,5%-át állították elő. Ez az arány 1980-ban 16, illetve 24,7% volt Az üzemek jövedelmezősége elég alacsony. Állóeszközértékük körülbelül l/3-dal növekedett. A fejlesztésék növelték az export árualapokat. A jelenlegi Heves megyében az ipar nem koncentrálódik csak a városokra. A foglalkoztatottak fele a községi ipartelepeken dolgozik. Az állóeszközérték több mint kétharmada, a hajtóerő négyötöde a községekben Van. Ezen a téren a vi- vontai és a Mátravidéki Hőerőmű meghatározó tényező. Mindkettő a gyöngyösi járás iparosodási szintjét növeli. Kisebb ipari központok az egri járásban is vannak. Ezek Sírok, Recsk, Barádsasvár, Bélapátfalva. Ezekben a Városiasodás jelei is megtalálhatók. A füzesabonyi és a hevesi járás kevésbé iparosított terület. A mezőgazdáság gyors fejlődése az 1970-es évektől sokoldalúén lassította városaink népesedési ütemét. Ugyanakkor egyes községekben urbani- zálódás indult el. A mezőgazdasági termelés infra- struk túra-fej lődés olcsóbb megoldás, mint a be- ellátottsági színvonalának javítására is. A mező- gazdasági termelés gyorsabban korszerűsödött, nünt a falusi települések. Másrészt a községi infrastruktúra-fejlődés olcsóbb megoldás, mint a bejárók letelepítése városokban. Szecskó Károly Fejezetek a reformkori széppróza történetéből Fordulat a regényirodalomban: Jósika Miklós: Abafi (1836) Az 1794. április 28-án született Jósika Miklós, aki korának egyik legolvasottabb írója volt, sajnos mára méltatlanül háttérbe szorult, mintegy kitörlődött az olvasók emlékezetéből. Szinte csak az irodalomtörténet tartja számon, mint olyan írót, aki fordulatot valósított meg a magyar regényirodalomban. E fordulat az 1836-ba.n megjelent Abafi című regényéhez köthető. Igaz, nem az első magyar regény, nem is az első eredeti „román” szerzőnk műve a hazai széppróza történetében, mégis jogosan állítja Weber Antal: „a magyar próza fejlődésének új állomását jelenti, amint ezt már számos irodalomtörténész ritka egyöntetűséggel leszögezte”. E ritka egyöntetűség szinte felszólít a mű kiválasztására, érvként szól az elemzés jogossága és fontossága mellett, s ugyanakkor megerősít abban a hitben, hogy elfogadjuk irodalomtörténeti fordulópontnak. A regény korszakos jelentőségét elsősorban tehát az a szerep adja, amit a fejlődésben betöltött. Ez, röviden szólva, azt jelenti, hogy Vörösmarty költői eredményeire alapozva az eredetiséget soha nem látott 35