Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Szecskó Károly: A mezőgazdaság és a falu Heves megyében
fajtaösszetétele azonban jelenleg gátló tényezője a korszerű erdőgazdálkodásnak. A következőkben a megye állattenyésztéséről szólok. A megye állattenyésztésének színvonala a felszabadulás előtt néhány helyi kivételtől eltekintve (pl. a verpeléti és a kerecsendi lótenyésztés) alacsony volt. A háború alatt az állatállomány jelentős mértékben csőikként. A szarvasmarha-állomány 1953-tól az átmeneti gyarapodás után napjainkig állandóan csökken. 1953-ban még 77 753 db szarvasmarhát tartottak nyilván. Ezt követően csökkenés következett be, majd az állomány 1956- ra 70 000 fölé emelkedett. Ekkor a létszám 74 964 db volt. Ezután ismét csökkent az állomány, egészen 4966-ig. Ebben része volt a kollektivizálás okozta átmeneti bizonytalanságnak, az alacsony felvásárlási áraknak. Miután 1966 februárjában a felvásárlási árakat emelték, ismét növekedett az állomány, s 1968-ban elérte a 67 157 db-ot.. Ekkor ismét csökkenő tendencia jelentkezett, amely napjainkig tart. 1981-ben mintegy 17 000 db-bal kevesebb szarvasmarha volt a megyében, mint 1953- ban. A csökkenés alapvető oka a ráfordítási ösz- szegek emelkedése, amely nincs arányban a jövedelmezőséggel. Vagyis, a szarvasmarha-tenyésztés megyénkben is gazdaságtalan ágazattá vált. Míg a szarviasmarha-állomány összességében időnként növekedett, addig ezen belül a tehénállomány szinte állandóan csökkent. Míg 1953-ban 32 198 db tehenet írták össze megyénkben, addig 1981-ben a statisztika 19 400 db tehenet tart nyilván. Tehát 30 év alatt az állomány mintegy 40%- kal csökkent. A sertésállomány, ha nem is egyenletesen, de ál- landó'an növekedett. A sertések száma 1971—74 között meghaladta a 200 000 db-ot. 1950-hez viszonyítva az állomány 1981-ben 62 000 db-bal több. Ekkor 186 100 db sertés volt megyénkben. A júhállomány a háborús károkat csak lassan heverte ki. Még 1950-Hben is 18 995 db juhot számláltak ölssze. 1934-ben 52 915 db juh volt a megyében. 1950 után az állomány gyors gyarapodásnak indult, s 1960-ban már több mint háromszorosa volt az 1950. évinek. 1966-ra a juhok száma elérte a 101 000 db-ot, e 1969-ig 100 000 fölött volt a juhállomány. 1970-től csökkenés indult el, amely napjainkig tart. Ennek ellenére még 1981-ben is 20 000 db-bal több juh volt a megyében, mint I960- ban. Az állomány a vágójiuh- és a gyapjúárak függvényében alakult az évek során. A lóállomány az elmúlt két évtized alatt állan- dóán csökkent. Ez 1960-tól napj'ainkig mintegy 90%-os, 1981-tben már csak 2800 lovat írtak ösz- sze. Ennek fele egyéni tulajdonban van. A nagyarányú dsökkenés összefügg a mezőgazdaság átszervezésével, a gépek térhódításával. Az állattenyésztés területén a legdinamikusabb fejlődés a baromfitenyésztésben ment végbe. A baromfiállomány száma az elmúlt években állandóan 2 millió fölött volt. Országos hírű az egerszó- láti termelőszövetkezet libatenyészete. összességében az állattenyésztésről a következőket mondhatom el. Az állatsűrűség 20—25%-kal alacsonyabb, az állattenyésztés fajlagos mutatói pedig kisebbek az országos átlagnál. A szarvas- m'arha- és juhtenyésztés színvonala elmarad a tervezettől, és a megyei adottságoktól. Bár a jelentős rét- és legelőterület a mezőgazdaság és az élelmiszeripar melléktermékei kedveznének a fejlődésnek. A fejlőidéit gátolja az anyagi eszközök szűkössége, a beruházások növekvő költségigénye is. A következőkben azokat a tényezőket vizsgálom meg, amelyek hozzájárultak a mezőgazdaság színvonalának emelkedéséhez. A szocialista mezőgazdasági szövetkezetek pedig 80%-iban gépekkel kezményeként fokozódott a gépesítés. Már az 1960- as évek végén az állami gazdaságokban az alapvető szántási és vetési munkákat ,100%-bam, a mezőgazdasági szövetkezetek pedig 80%-ban gépekkel végezték. Ekkor már a gabonaaratást is mintegy 80%-ban, a kapálást 40—50%Jban gépekkel végezték. Jelenleg a kalászos gabonafélék betakarítását 1 OO^/o-ban gépekkel végzik, úgyszintén a kukorica betakarítását is. A cukorrépa kiszedésénél 50%-os a gépi szedés aránya. A megye nagyüzemeiben a traktorok motorkapacitása az 1965. évi 69 558 kW-ról 1980-ra 170 804 kW-ra emelkedett. iNövekedett a felhasznált műtrágya mennyisége is. 1960-ban 5744 tonna hátóányagot, 1970-ben 22 650 tonnát, és 1980-ban 41 2,25 tonnát használtak fel. Az egy hektárnyi mezőgazdasági területre kiszórt hatóanyag az említett időmetszetekben 99; 301 és 368 kg volt. 1963 és 1980 között éves átlagban 6179 hektár területet öntöztek. 1961 és 1978 között 55 818 hektáron végeztek talajjávítást. ' A mezőgiazdaság eredményeihez hozzájárult a szakember-ellátottság növekedése. 1978-ban a termelőszövetkezetekben dolgozó 22 272 fő tag közül 652-nek volt felsőfokú végzettsége és 1026-nak középfokú végzettsége. 1981-ben a 21 748 dolgozó közül már 804 fő rendelkezett felsőfokú és 2026 fő középfokú végzettséggel. 1980-ban a mezőgazdaságban 3955 fő nem fizikai foglalkozású személy dolgozott. Megyénk mezőgazdasági üzemeinek fejlettsége az országoshoz hasonlóan differenciált. Ennek vannak megyei sajátosságai is. 1. Megyénkben az országos átlagnál nagyobb arányban találhatók kedvezőtlen adottságú üzemek a magas színvonalon gazdálkodók csoportjában Ennek egyik oka, hogy az északi térség ezen üzemei termelési szerkezetüket jobban igazították a természteti adottságokhoz, illetve előbb felismerték az ipari termelésben rejlő lehetőségeket (például Mátraderecske, Pétervására). 2. ,A magasabb aranykorona értékű szántóterülettel rendelkező üzemek száma az alacsony jövedelmű csoportban aránylag magas. Az alacsony jövedelműek között a nagyobb aranykorona értékű szántóterületek egyrésze belvizes, amely kedvezőtlenül befolyásolja a termelési és jövedelmezőségi színvonalat. Másrészüknél az adottságokhoz nem megfelelően kialakított termelésszerkezet és a gyenge színvonalú költséggazdálkodás akadályozza a magasabb jövedelmezőség elérését. 3. A történelmi borvidéken gazdálkodó üzemek mindhárom csoportban megtalálhatók, mivel a 34
