Hevesi Szemle 11. (1983)

1983 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Losonczy Miklós: Csontváry öröksége

ő méneseinek „nyargaló futását” ismétli, fokozza, variálja Csontváry a „Vihar a Hortobágyon” c. képén. Csontváry egy alkalommal említi Petőfit, de nem úgy, mint Raffaellót, Petőfivel nem rivalizál, kicsit saját sorsát látja, láttatja benne: „Petőfi teremtett és mégis kénytelen volt sokszor koldulni szép Magyarországban”. Ha az Alföld, a Kiskunság, a Tisza panorámikus teljességét, mélységét, egyetemességének árnyalatait szemléljük, érzékeljük, hogy e lírai látomások az első Csontváry-képek, s mivel Petőfi megalkotta azokat, így Csontváirynak már nem kellett megfestenie. Ady platánfájának álma is alliterál Csontváry cédrusával, még akkor is, ha nem tudnak egymásról — hortobágyi látomásuk is párhuzamos, sőt Ady „Nyárdélutáni Hold Rómában” c. verse is rokon Csontváry taorminai holdtöltéivel. Sok festő tudatában hintette el az olthatatlan vágyat Csontváry, hogy az egyetlen álom, az egyetlen feladat a kép, semmi más. Remsey Jenő erre emlékezik vele kapcsolatban, az inspirációra, amit ő és annyian mások Csontvárytól kaptak, még akkor is, ha többen őrültnek tartották, csak annak, semmi másnak.

Még izgalmasabb Rafael Győző esete, aki csirkét vitt a haldokló Csontváryna'k, miközben kint esett az eső, s kopogtatta a budai műterem párkányát. Csontváry megfestette Baalbeket, Rafael Győző restaurálta 1931—32-ben, sőt találkozott azzal a beduinnal, aki Libanonban Csontváryt kézsérülése miatt kórházba segítette. Rafael Győző életműve kicsit folytatása Csontváry eszményeinek, absztrakt elképzeléseinek látomásos lobogásában az ő indíttatásait véljük felfedezni, s az is jelképes, hogy hosszai szünet után Szegi Pállal együtt Rafael Győző rendezi Csontváry emlékkiállítását a Fillér utcai párthelyiségben, közvetlenül a felszabadulás után.

Domonkos Béla: Csontváry (bronzplakelt 1982)

Különös dologra világít rá Rafael Győző egyiptomi útleírásában, arra, hogy amit eddig álomképnek ítéltünk, az valóság. E sorok Csontváry libanoni képeinek hátterét értelmezik, magyarázzák: „Ha a festők közül valaki fel akarná fokozni palettájának színváltozatait, járja be a Nílus völgyét. Fent az még mindenütt mély ultramarin-kék, melyet csak négy hónapon át tarkítanak felhők. Nyolc hónapon át ragyogóan tiszta. Lent a folyóparton veronese-chromoxid-zöldben tüzelnek a mezők. Imitt-amott, az új szántások helyén mély lilavörös a föld, vagy csaknem fekete az iszapburkolat. Tovább az érett gabonatáblák aránylanak: majd az ezüstös olajligetek, sötétzöld pálmaerdők mögött a vörös és sárga színárnyalatokban lapuló sivatagi homok világít. Síkjait vulkánikus eredetű, kékes-lila hegyek zárják le a látóhatáron. És a khamszin szél... Ilyenkor még a levegő is színes, és rajzos. A khamszin szél forró, több napig tartó sivatagi légáramlat. Előtte és utána minden mozdulatlan: aranysárga porfüggöny húzódik a Nap és Föld közé. Ebbe az aranyló tónusba azután fantasztikus tájak, növények, állatok rajzolódnak bele délibábszerűen. Olyanok ezek a képek, mintha egy isteni művész színes porszem-mozaikból rakta volna ki őket az égre. A formák nélküli színék szimfóniája ez az ország”.

Ami a Nílus völgyére, az Libanonra is érvényes — ugyanolyan fényjelenségek jellemzőek erre a tájra. Ebből a leírásból kiderül egyrészt az. hogy Csontváry e környezet színvalósága alapján fest — kékes-lila, rózsaszín a libanoni cédrusok háttere a valóságban és Csontváry festményén is. Rafael egyiptomi leírása és Csontváry libanoni festményei egyeznek színben, s az is izgalmas, ahogy a khamszin szél a levegőt is rajzossá, színessé varázsolja. Ezt érzékeli Rafael szavakkal, Csontváry képekkel. S még valami — „formák nélküli színekéről beszél, mintha ismételné, de mindenképpen az itteni légköri valóságnak megfelelően értelmezi Csontváry testetlen testű álomtáncát a cédrus körül, mely telített képzelettel és a realitás elemeivel. Sokkal nagyobb Csontváry képeinek valóságforrása, mint álom-mértéke, erről győz meg Rafael Győző. Antibes partján is felkiált az ember, ezt a pirosbogyós vegetációt már valahol látta — Monet, Pissarro, Picasso festményein, s Egry jelentősége is abban áll, hogy ma már úgy látjuk a Balatont, ahogy ő felfedezte festészettel, tényleges valósága fontos kiemeléseivel. Akaratlanul is magyarázza Rafael Győző Csontváry másik rejtélyét, s e szépség titka is törvénnyé magasztosul, pedig a leírás közvetlenül nem is erről a mozzanatról szól. Csontváry egyik fő műve a „Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban” c. festménye. Ünnepi fenség árad a táncosok légies lejtéséből, büszke a lovak és a lovasok tartása is. Eddig gyanakodtunk, a kép törvénye ez. Feltétlenül Csontváry remekművének karaktere ez a vonás, de a valóság forrásanyagából merített, nem egyszerű kitaláció. Rafael Győző így írja le Libanon mozgáskoreográfiájának állandóságát: ,A nők éppen úgy hosszú szoknyában, lelógó fátyol- kendőkkel járnak, mint Krisztus idejében. Termetük, járásuk még ma is oly méltóságteljes, s

11