Hevesi Szemle 11. (1983)

1983 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Tasnádi Attila: Kiss Istvánról, a hatvani kiállítása kapcsán

tika) töltenek be díszítő, térformáló és térrendező szerepet. Az ilyen művek fő célja a környezet humanizálása, mindamellett — ha csak jelzésszerűen is —, tematikai feladatoknak is eleget tesznek. Az égberöppenő galambrajokból összeszőtt dunaújvárosi Béke (1975) például a felszabadulást is szimbolizálja; a Lovak (1968) című lendületes csoportkompozíció egyben szűkebb színtere, a debreceni agrártudományi egyetem rendeltetésére is utal.

A kisplasztikus Kiss István alig-alig különíthető el a monumentalitástól, mert mesterünk ezt a műfajt is a karakteréhez illő feladatok próbájaként értelmezi. Erkölcsi kérdésék, a magán- és közélet aktuális eseményei, a világ jelenségeit figyelő és

Tükör előtt

elemző intellektus különböző kedélyállapotai kapnak hangot a kisméretű alakos kompozíciókban (Sejt, 1968.; Afrika, 1970.; Tükör előtt 1976.; Kiáltás, 1975.; Iszonyú játék, 1977. stb.), míg a portrék a barátok és családtagok arcvonásait rögzítik elfogult szeretettel ötvözött realizmussal.

Kiss István, mint különböző társadalmi, politikai és szakmai funkciók viselője, kulturális életünk orientálásában is fontos részt vállal; szobrá- szi munkálkodásával szorosan korrelláló elvi állásfoglalásaiban a magyar művésztársadalom progresszív erőinek elkötelezettsége és elvi igényessége ölt formát.

TASNÁDI ATTILA

F elszabadult

(Fotók: Szabó Sándor)

5