Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 4. szám - MÚLTUNK JELENE - Szecskó Károly: A gyöngyösi munkásmozgalom története 1962-ig
szociáldemokrata szervezkedés, amelynek vezetője a gyöngyösi származású, Budapestről kitoloncolt Czinder Károly volt. A szociáldemokrata szervezeten belül 1903-ten megalakult a Gyöngyösi Általános Munkás Önképző Egylet. Azonban 1904-ben ez meg is szűnt. Jelenleg még nem tudjuk, hogy a helyi szociáldemokrata szervezet mikor alakult. A század elejének helyi munkásmozgalmára is jellemző a különféle szakszervezeti csoportok létrehozása. 1904-ben megalakult a Magyarországi Építőmuinkiásoík Országos Szövetségének Gyöngyösi Csoportja. 1905-ben 5 új helyi szervezet is alakult. A Magyarországi Cipész-csizmadia Munkásak és Munkásnők Gyöngyösi Helyi Csoportja, a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Központi Szövetségének Gyöngyösi Fiókja, a Magyarországi Famunfcások Szövetsége Gyöngyösi Fiókja, a Magyarországi Acsmunlkások Országos Szakegyletének Helyi Csoportja, amely beolvadt az építőmun- kások szervezetébe. A Magyarországi Szabómun- kásoik és Munlkásnők Szakegyleténdk Gyöngyösi Helyi Csoportja 1906-ban alakult meg. 1907. április 21-én került sor a Földmunkások Országos Szövetsége Helyi Csoportjának megalakítására. A helyi szakszervezetek működését itt is, mint máshol, gátolták a hatóságok. Létük állandó küzdelem volt, a fennmaradásiért. Például 1907. márciusában az alispán feloszlatta az építőmunfcásoík szakszervezetét. A famunkások helyi csoportjának működését 1908. novemberében az alispán ideiglenesen felfüggesztette, december 17-én viszont a belügyminiszter a szervezetet fel is oszlatta. 1908. július 19-én ugyancsak belügyminiszteri rendelettel oszlatták fel az építőmuníkások újjáalakult csoportját, december 22-én pedig a vas- és fémmunkások szakszervezetét. A szervezeti élet fejlődésének következménye volt a munkásság harcának megélénkülése. Az ácsok és kőművesek 1900 tavaszán már a kollektív szerződés megkötéséért szálltaik síkra, amelyben munkaidejük szabályozását kérték. Eddig a vidéken dolgozók munkaideje reggel 4 órától este 8 óráig, a helyiben dolgozóké reggel 5 órától este 7 óráig tartott. Követelték a munkaidő egységesítését reggel 6 órától, este 6 óráig. Az addigi napibér helyett minimálisan 30 fillér órabéremelést követeltek. Jelenleg nem tudunk arról, hogy a követelés sikerrel járt-e. Azt viszont tudjuk, hogy harcuk 1904. áprilisában eredményes volt. Az 1905—06-os évek a helyi munkásság első világháború előtti sztrájkharcainak csúcspontját jelentették. 1905. februárjában sztrájkba léptek Csonka és Csépas ácsmesterek munkásai. Március közepén az ópítőmunkások nyúltak a sztrájk fegyveréhez. Minimálisan 4 fillér órabéremelést és a munkaidő fél órával való csökkentését követelték. Március 30-ára a sztrájkot a csendőrség és katonaság fojtotta el, de a sztrájkolok részleges eredményt értek el. A szőlő- és földmunkások augusztus 6-án megtartott gyűlésük után szervezkedni kezdtek, s 1906 februárjában egy kollektív szerződést fogadtak el. Ez volt a megyebeli földmunkások első kollektív szerződése, amelyet azonban a városi rendőrkapitány nem fogadott el. Az 1906-os bérharcok nyitánya a kőművesek február végi bérküzdelme volt. Ennek során minimálisan 40 fillér órabér megadásiát követelték. Ezt a munkaadók 12 napi sztrájk után teljesítették is. Május második felében az ácsok léptek sztrájkjba, háromhetes küzdelmük eredménye új szerződés lett, amelyet két évre kötöttek. Ennek értelmében a minimális órabér 1906-ban 40 fillér, Fő tér 46
