Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 4. szám - MÚLTUNK JELENE - Szecskó Károly: A gyöngyösi munkásmozgalom története 1962-ig
A régi címer a Fő tér 10. számú házat díszíti 1907-lben 43 fillér lehet. Júliusban a bádogosok küzdelmének eredménye napi 10 órás munkaidő, s minimálisan 28 fillér, az idősebbeknek pedig 40 fillér óraibér lett. Nem volt hatás nélküli a helybeli munkásságra a Magyarországi Szociáldemokrata Párt vezetésének, az általános választójog kiharcolásáért vívott Ifüzdelme sem. Például 1907. október 6-án a választójog kiharcolása érdekében politikai nagygyűlést rendeztek. Október 10-én az országos pártvezetőség által kitűzött napon a helyi hatóság nem engedte a felvonulást az általános választójog érdekében, de több mint 300 ember sztrájkolt ekkor a városban. Az általános választójog mellett tüntettek a helybeli munkások 1912. március 14-én is. A helybeli munkásmozgalom század eleji fellendülésével kapcsolatos a munkássájtó megjelenése. 1907. május 4-én indult az Egyesüljünk című lap, amelyet Babus József szerkesztett és az MSZDP szervezete adta ki. Az újság határozottan kiállott a munkásság ügye mellett. Nemcsak az ipari, hanem a mezőgazdasági munkássággal is foglalkozott. 1908. május 31-től Hochfelder Lipót helybeli nyomdász szerkesztette. A lap 1908 őszén szűnt meg. 1908. november 1-én új orgánum indult a városban Haladás címmel, amely jellegét tekintve „ mu nlkást á rsa da Imi és közügyi hetilap” volt. Szerkesztője Hochfelder Lipót, kiadója pedig ifj. Köteles Károly volt. A lap a munkásság érdekeinek hű kifejezője. A munkásság számbeli növekedése, a szervezeti élet fejlődése megkövetelte munkásotthon létrehozását. Az otthon 1907-től működött a városban, különböző épületekben. A gyöngyösi munkásmozgalam történetének országos mércével mérve is kimagasló fejezetét alkotják az 1918—19-es forradalmak helyi eseményei. Az 1918-as polgári demokratikus forradalom fővárosi győzelme fokozta a város dolgozó tömegeinek forradalmi aktivitását. A lakosság az agitáció és a sajtóhírek hatására egyre nagyobb érdeklődéssel fordult a forradalmi események felé. A rossz közélelmezési viszonyok, az 1917-es tűzvész következtében szinte katasztrofálissá váló lakáshiány óriási mértékben felfokozta a tömegek türelmetlenségét. A helyi forradalom győzelemre vitele azonban a város reakciós, ellenforradalmi erői fellépése következtében jelentős akadályokba ütközött. Az ellenforradalmi erők vezéralakjai Bozsik Pál plébános és Somogyi István ügyvéd voltak, ök a polgári demokratikus forradalom pesti győzelme után október 31-én gyűlést hívtak össze, ahol a megjelentek elhatározták, hogy minden erővel ellenállnak a helyi forradalmi átalakulásnak. Elhatározásukat csak akkor változtatták meg, amikor értesültek arról, hogy IV. Károly király Károlyi Mihályt nevezte ki miniszterelnöknek. Még október 31-én délután a polgármester megbeszélésre hívta össze a leggazdagabb helyi polgárokat, majd 47
