Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 4. szám - MÚLTUNK JELENE - Szecskó Károly: A gyöngyösi munkásmozgalom története 1962-ig
a kocka. A sajtót elnémították, a közönség és a nyelvújító közötti kapcsolat megszakadt, s enélkül eredményes nyelvművelés aligha képzelhető el. Bugát közvéleménytől elszigetelt tevékenysége is természetszerűleg torzult el. így azon sem csodálkozhatunk, ha Jókai Mór — Pesti Nagy Tükör c. előlapjában — már ilyen hangú levelet küld a Szócsíntan szerzőjének: „Ármagos telfej uram!... Pofpírral észleltem, hogy amit eddig írtam, azt mindenki megérté; mántul rudírnyam legyen a Szó-Csin-Tan, s ha talán lesz is oly ködarcos két- bár, ki szájíhúz és vicsfog hegykőit tanainkon, szű. fűtse bordaljunkat a léthorg, hogy száz földgömb- kör után majd eljönnek a cseremisz és csuvasz ku_ tatárok, s meglepve írlepedőink, azt mondják: ezek a mi tüiltalöink voltak! — Addig is kezemez- ve maradtam Ármagos telfej uramnak bókadós kefekésze: Tyúkapjafi Márton.”20 A szertelen újítás a továbbiakban az új ortológiához vezetett. Az ellentámadás 1861-ben Szabó József akadémiai előadásával (Magyarítás a természettudományokban, s különösen annak gyakorlati jelentősége) indult, majd az Akadémia testületileg is állást foglalt. Bugát végképp visszavonulásra kényszerült. A tisztogátó munkát ezután — nagyjából a századfordulóig —Szily Kálmán és követői, a Természettudományi Társulat és Közlönye, főként pedig a meginduló Magyar Nyelvőr végezte el.21 Igazságtalanok lennénk azonban Bugáitól szemben, ha csak pályájának utolsó szakasza alapján ítélnénk meg egész életművét. Ha megfeledkeznénk a Természettudományi Társulat megalapításáról, nem utolsósorban pedig azokról a korábbi műszavaikról, amelyek valóban gazdagították a magyar nyelvet, s amelyeket azóta sem a szakirodalom, sem a köznyelv nem nélkülözhet. Fülöp Lajos A gyöngyösi munkásmozgalom története 1962-ig Gyöngyös várossá alakulásának 650. évfordulója alkalmat kínál arra, hogy áttekintsük a település gazdag történelmét, amely a város politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális múltját egyaránt magában foglalja. írásomban a város munkásmozgalmának történetét tekintem át — ameny- nyire lehet — a kezdetektől az 1960-as évek elejéig. A gyöngyösi munkásmozgalom a megyeihez hasonlóan az 1867-es kiegyezés utáni éveikben kezdett kibontakozni. Ekkor jött létre a városban a tőkés fejlődésnek az a minimuma, amely hátteréül szolgált a mozgalom megjelenésének. Az erre utaló, jelenleg ismert első adat, a Buda-Pesti Munkás- egylet közlönyében,, a Munkások Újságjában olvasható. A lap 1868. március 15—i száma említést tett gyöngyösi levelezőjéről. Ebből következtethetünk a helyi munkásság egyletalapítási törekvéseire. A kezdeti évek figyelemre méltó eseménye volt az 1877. december 9-én nagy erővel kirobbanó munkásmegmozdulás, amelynek szocialista mivoltára a rendőrségi jelentésiből következtethetünk. Ebben olvashatjuk, hogy az említett napon „a com- munizmus elveit valló, a város alsó rétegeihez tartozó lakosok egy népgyűlést hívtak össze”. Ennek megtartását azonban a rendőrkapitány nem engedélyezte. Ennek ellenére a munkások, a plebejus elemek a Piac-téren és az utcákon csoportosultak. A hatóság azonban fegyveresen lépett fel, s a rendőrség és a katonaság a tüntetőket szétkergette, megfélemlítette, egyeseket pedig elfogtak. Ugyanígy jártaik el a Gyöngyösre igyekvő gyöngyössoly- mosi, gyöngyöspüspöki, gyöngyöshalászi, és abasá- ri földmunkásokkal és napszámosokkal is. Ha a gyűlést sikerült volna megtartani, akkor Heves megyében első alkalommal került volna sor a szocialisták szervezte ipari- és földmunkás közös megmozdulásra. Az egyleti élet kibontakozásának konkrét megnyilvánulása volt az 1879. decemberében a beteg- pénztári fiókegylet létrehozása. Ezt a helyi szocialisták proletár testvéreikre támaszkodva betegse- gélyző munkásegyletté akarták átalakítani. Törekvésüket azonban nem koronázta siker, mert 1881. január elsején létrejött a Gyöngyösi Beteg önsegélyző Egylet, amelynek az elnöke egy kisiparos lett. Feltehetően a hatóság gátolta meg, hogy a munkások eredeti elképzelése megvalósuljon. Azt azonban az új egylet vezetői nem tudták megakadályozni, hogy a munkások belépjenek ebbe a szervezetbe. Ebből arra kell következtetnünk, hogy azt munkásegyletté kívánták alakítani. Ez azonban, csak az 1880-as évek második felében járt sikerrel. 1885. elején létrejött a Beteg- segélyző Nőegylet, amelynek tagjai imunlkásnőik volták. Ez volt megyénkben az első. 1889—90-ben az asztalosok szakcsoportot alakítottak. Tagjai 1891 augusztusában már az Asztalosok szaklapját is olvasták. 1890-ben Gyöngyösön is megünnepelte a munkásság május 1-ét. A felvonulás után ünnepi gyűlés volt. Az egykori szem- és fültanúk szerint „A földművesek és a kapás parasztok, meg mindenféle városi népség” tömege vonult végig az utcákon „vörös zászlókkal”, „kiabálták a három nyolcast. . A helyi munkásság erejére utal a hentessegédek 1892. augusztus 28-án indított béremelési harca. Ennek jelentőségét az a tény adja, hogy ez volt a megye első vidéki szociáldemokrata munkások által irányított sztrájkmozgalma. A múlt század végén a városban is fellendült a 45
