Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 4. szám - JELENÜNK - Gyurkó Géza: Mérlegen az Agria '83
Filharmónia és az Agria Játékszín hét hangversenye valóban lényegesen színesebbé tette e nyári rendezvénysorozatot, és hogy „az idei egri nyárban a hangversenyek értékes, komoly találkozást hoztak a szólisták, az orgonisták, az együttesek, valamint a közönség számára”. Csak bizonyítani tudjuk mi magunk is Farkas András ama kritikai megjegyzésének helyességét is, hogy annak átgondolására is szükség van, miszerint még mindig — az idei látható fejlődés ellenére is vannak tennivalóink a nyári zenei eseményekkel kapcsolatban. Már csak azért is, mert az egri program mok megnőttek jelentőségükben azért, mert a téli évadban, a színház átépítése miatt, jóformán egyetlen elfogadható terem sincs Egerben, ahol nagyobb létszámú zenekar nagyszabású műsort tudna adni. Az idei tapasztalatok birtokában is áll a tétel: a nyári műsor zömét a Bazilikában kell lebonyolítani! Jó, ha az orgonisták műsorát színezik szólisták és együttesek. De a műsor lepergetése ebben a mai formájában nehézkes, nem szolgálja a hallgatóság maradéktalan művészi élvezetét. A kritikai megállapításon túl, illetőleg amellett sum- mázatként mégis megállapíthatjuk, hogy e hangverseny-sorozat mindinkább integráns része az Agria programjának. Mindinkább, ám mégsem ez adja meg a nagyközönség, az idegenforgalom számára e nyári sorozat karakterisztikus arculatát. Az változatlanul a színházi, a színpadi, a színi produkoióké. Pászthy Júlia a magyar esten Alfred Mayer „Ha nem lenne Agria...” — idéztük a bevezetőben. Szóljunk hát a színpadi és a színielő»- adásokról és velük kapcsolatosan általában is az Agria ’83 helyéről és szerepéről, jövőjéről is. A megye, az ország kulturális életét illetően. Két esztendeje is talán, hogy ez a szellemes és a lényeget kifejező mondat elhangzott egy vitában. A vita tárgya az Agria volt, amely 1983- ban, kilencedik évadjára fordulón, ismét a viták kereszttüzébe került. Igaz, hogy a tizedik esztendőt, a jubileumi évet megelőzően az idén már nem az Agria léte váltott ki disputát, mint sokkal inkább és immár talán végérvényesen a: hogyan tovább? És a: mivel tovább? A Népújság rendszeres olvasói nemcsak az idei évadot, de a megelőző nyolc esztendőt is nyomon követhették a lap hasábjain. Tájékozódhattak és tájékozódhatnak mindazokról a kételyekről és bizonyosságokról, amelyek ezt a vállalkozást kísérték, azokról a művészeti, gazdasági, irányítási ellentmondásokról is, amelyek közepette kellett bebizonyítani az Agria rendezvénysorozatának, hogy életképes. Hogy szükség van rá. Hogy immáron végérvényesnek tűnőén hozzá tartozik az ország kulturális arculatához. Nemcsak a programsorozat, de az év vége felé járván is megállapíthatjuk, hogy az Agria ’83 a kétségtelen siker jegyeit hordja magán. A siker legbiztosabb, szinte csalhatatlan jele a Csont- váry és a Liliomfi előadásainak megtelt széksorai, az a majd tizenkétezer néző, aki a szerencsésen jó 33
