Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 4. szám - JELENÜNK - Gyurkó Géza: Mérlegen az Agria '83
időben — az időjárás is hozzá tartozik a szabadtérhez! — tapsolhatott kedvenceinek. De „megteltek” az utcák, is, amikor a főiskolások vidám jelmezes előjátéka folyt, megtelt a Dobos-cukrászda, a pódiumelőadásokra, s megteltek a padsorok az orgonahangversenyek idejére is. Egyszóval 1983-ra minden jóra fordult, a felhők és a gondok tovaszálltak. Ha tisztességesek akarunk lenni, el kell ismerni az idei évad sikerét, de ha tisztességesek akarunk is maradni, el kell mondani azt is, ami a siker árnyékában még ma is meghúzódik. Igaz, mint fentebb már jeleztük, lassan az évtized derekára érvén, már nem az egri játékok létjogosultságán folyik és folyhat a vita. Az már eldőlt. Azon nemcsak lehet, de kell is vitázni azonban, mi legyen az Agria játékok további útja? Köztudott, hogy a Liliomfi, de még a Csontváry is úgy került a nagyérdemű közönség elé, hogy nem volt idő — az elhúzódó és nemcsak gazdasági kérdésekről folyó viták miatt — máshoz, mint egy már befutott és biztos sikert ígérő vígjátékhoz és egy már Budapesen lefutott kamaradarabhoz. A kény- szerűség most sikert hozott, a „muszáj” egybecsendül a tapsokkal. Ám lehet-e, szabad-e, egy évtizednyi tradícióval a vállukon az újbóli és a távlati esetlegességet vállalniuk az Agria vezetőinek? A kérdés inkább szónoki, mintsem szükséges, mert oly nyilvánvaló a válasz: nem szabad. Eger nevet vívott ki magának a nyári színházak sorában, ez kétségtelen. Ám éppen ezért végig kell gondolni e név, e márka „védelmét”: továbbra is, vagy újra ismét csak egy legyen a többi ily színház között Eger, ahol könnyű nyári szórakozáshoz juthat a közönség? Vagy keressen határozott profilt, tudatos karaktert, kövekezetes és több évre szólóan meghatározott műsorrendet önmaga számára ? És ezek a kérdések már korántsem szónokiak! Ide tartozik még szorosan a publicitás is. A megtelt széksorok most, amikor az idő és a játék műfaja oly szerencsésnek bizonyult — nem ellentmondás ez a fentebbi megállapítással — egymagában még nem jelenti a törtéhelmi város, az itt folyó produkciók országos rangú és szintű elisme*- rését. Az idei Agria hazai publicitása, szerepe a magyar sajtóban meglehetősen szegényesnek bizonyult. Az országos lapok, a rádió, a televízió még az információ szintjén is gyéren foglalkozott a rendezvénysorozattal. És ezért nem a magyar sajtó hibáztatható. Mert propagandát teremteni, puibliciást biztosítani, „felverni a port”, a rendezők feladata. Tudni kell, hogy erre szükség van és érteni kell a propaganda „hogyan”-jához is. És ide tartozik, hogy Eger sem érzi igazán még mindig magáénak az Agriát! Nevetséges (?), de A Líceum udvarán: a Liliomfi 34
