Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 4. szám - JELENÜNK - Sós Tamás: Szakmunkástanulók - ma
a szakmunkástanulók körében a társadalommal, a társadalom alapvető osztályaival közös politikai, gazdasági és anyagi érdekek tudatosuljanak. A nevelőmunkának nagy segítséget jelent, hogy a szakmunkástanulók nemcsak az iskolában tevékenykednek, hanem közvetlen kapcsolatban vannak az üzemek szocialista kollektíváival. Azonban nem mindig a legfejlettebb kollektívába kerülnek. A szakmai képzést nyújtó iskolákban érvényesül a munkásöntudatra, a szakmaszeretetre, munkára, hivatástudatra nevelés törekvése. Pozitívum, hogy az iskolák saját képzési céljaiknak megfelelően kiemelten kezelnek egy-egy nevelési területet, például ipari szakmunkásképzők a munkára nevelést, munkaerkölcs és a munkásöntudat kialakítását. Kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkásképzőkben a társadalmi tulajdon megbecsülését, és az erkölcsi nevelést. Egészségügyi szakképzésben a szocialista humanizmus elmélyítését, kulturált emberi magatartás kialakítását. A jövendő szakmunkások szemében a munka nagy érték, róla érettebben, reálisabban nyilatkoznak, mint más hasonló korú fiatalok. Szívesen vállalnak társadalmi munkaakciókat. Komoly eredmény, hogy a sokszor szándékuktól eltérően beiskolázott fiatalokból szocialista társadalmi céljainkkal azonosuló képzett szakmunkás nevelődik. Ezek a diákok gya- korlatiasabbak társaiknál, a szocialista társadalom eredményeit jobban látják, ellentmondásait nyíltabban vetik fel, mint a középiskolások. Példaképeiket nem az iskolában, hanem az üzemben keresik, többségében elismert munkásokra, nagy tekintélyű, szakmailag felkészült emberi értékekkel rendelkező mesterekre néznek fel. Ezzel párhuzamosan egy részükre negatív tényezők is hatnak a pénzköltés, italozás. Önbizalmuk hiánya, hátrányaik kompenzálása is befolyásolja ilyen irányú viselkedésüket. Az iskolák politikai és állami vezetői sokat tesznek ezek összehangolására. Hazánkban a különböző rendelkezések nyomán mindenki számára biztosított, hogy olyan pályára menjen, amire képességei leginkább alkalmassá teszik. Javult társadalmunk nyitottsága, a különböző társadalmi rétegek és nemek esélyegyenlősége. A munkahelyekkel szemben megfogalmazott társadalmi igény, a pályaválasztás, képzés, pályakezdés segítése érdekében tett erőfeszítések sok esetben azonos tennivalókat jelent. A szakmunkások pályával való azonosulása, munkahelyi beilleszkedése alacsony hatásfokú, és időben is elhúzódik. Az első ízben munkát vállaló fiatalok egyharmada nem szakképzettségének megfelelő munkakörben kerül foglalkoztatásra. Az átlagosnál nagyobb körükben a fluktuáció, jelentős részük a munkába lépést követő öt év alatt helyet változtat. Mindez összefügg a pályaválasztást segítő munka alacsony hatékonyságával, a munkahelyi nevelés fogyatékosságaival is. A konkrét pályakezdés első fontos lépése az ismerkedés a munkahellyel, munkatársakkal, vezetőkkel. Sok múlik az első benyomásokon. A fiatalok érzékenyen élik át ezt az időszakot. Ezzel a vállalatok vezetői, de az idősebb dolgozók sem mindig számolnak. A vállalatok tájékoztatása a konkrét munkakör, kereset, esetleg néhány fontos szociális kérdésre korlátozódik. A feladatokon túlmenően nem mindenütt ismertetik a dolgozókkal jogaikat. A kollektív szerződés ismertetésére a vállalatok többségénél nem kerül sor. A belépők szervezett fogadásának rendszere nem mindenütt alakult ki. Korábban az a gyakorlat alakult ki, hogy az iskolák szervezték a szakmun- kásavatókat! Ma is még több helyen így van. Célszerűbb lenne munkáskömyezetben, a leendő munkahelyen megszervezni. A pályakezdő szakmunkásokat segítő egyéni patronálást, bár sokat fejlődött, tudatosabbá, szervezettebbé és redszere- sebbé kell tenni. Még kevés helyen alakult folyamatos tevékenységgé. Jó lehetőséget nyújt a szakmai ismereteken, a helyi szokások megismertetésén túl, személyes példájával a patronáló neveli a pályakezdőt. A patronáló megbízatása minden esetben a munkahelyi vezető feladata lenne. A szocialista brigádok és a KISZ-tagok ilyen irányú vállalásaira célszerű, ha ráéjpül a patronálói tevékenység. A szocialista brigádok általában kiemelten foglalkoznak a pályakezdőkkel és a szakmunkástanulókkal. Sok esetben már a képzés során maguk közé fogadják a fiatalt. Elősegítjük a beilleszkedést, ha már a tanuló évek alatt megismertetjük a vállalat felépítését, tevékenységi területeket, leendő munkahelyet. A pályakezdés nem azonos a beilleszkedéssel. Ahhoz, hogy aktívan és tevékenyen részt vegyenek a fiatalok egy nagyobb közösség munkájában, azonosulás szükséges. A beilleszkedés sok esetben kapcsolódik családalapításhoz, otthonteremtéshez. Az üzemi közösségek, ifjúkommunisták feladata, hogy segítsék a fiatalok társadalmi beilleszkedését. Sós Tamás 30
