Hevesi Szemle 11. (1983)

1983 / 4. szám - JELENÜNK - Sós Tamás: Szakmunkástanulók - ma

lődésügyi osztály kapta meg azokat a hatáskörö­ket, amelyek az iskola fenntartói jogból következ­nek. 1977-től fokozatosan további decentralizáció következtében a városi tanácsok vették át az igazgatásukat. Az iskolahálózat területi elhelyez­kedése lényegében a megye gazdaságához igazo­dik. A megye déli részén (Heves, Füzesabony) ne­hézséget okoz, hogy be kell járni a városokba, il­letve sokan tanulnak a szomszédos megyékben is. Ezen enyhített a gyöngyösi ipari szakmunkáskép­ző hevesi kihelyezett tagozatának beindítása. A középfokú iskolahálózat korszerűsödött, erőforrá­sok jobb kihasználását segítik a szakmunkáskép­ző és szakközépiskola összevonások. A tárgyi fel­tételek javultak — de még mindig nagy az arány­talanság a tanterem, tornaterem, tanműhely esz­közellátás tekintetében. Nem rendelkezik önálló épülettel a gyöngyösi kereskedelmi és vendéglátó­ipari és a mátrafüredi Erdészeti Szakmunkásképző Iskola. Egerben azonban az elmúlt időszakban föl­épült egy 16 tantermes iskola, egy 320 férőhelyes diákotthon és négy új tantermet is kialakítottak. Gyöngyösön iskolakomplexum kezdte meg műkö­dését, Hatvanban modern diákotthont vehetnek birtokba a tanulók. A termek zsúfoltsága csökkent, de továbbra is váltott rendszerű oktatás van. Nőtt a főhivatású oktatószemélyzet száma, közel négy­százan magasfokú szakmai, pedagógiai és politikai felkészültséggel végzik munkájukat. Az arányuk jobb az országos átlagnál. A vállalatok által ki­nevezett szakoktatók és a tanulókkal foglalkozó szakmunkások egy része azonban nem mindenben felel meg a követelményeknek. Ez elsősorban az építőiparban és egyes szövetkezetekben jelentke­zik. A tanműhelyek színvonala, felszereltsége nem mindenütt felel meg a képzés követelményeinek. Folyamatos beszerzésre és felújításra volna szük­ség. Az iskolák a gyakorlati képzést biztosító vál­lalatokkal jó kapcsolatot alakítottak ki. Az üze­mek többségében érdekeltnek érzik magukat a képzés színvonalának emelésében. Az üzemi tan­műhelyekben zömmel produktív munka folyik. Bár a kollégiumi, diákotthoni férőhelyek száma emelkedett, még mindig nem elegendő. Különösen a leányok kollégiumi elhelyezése nem megoldott. A bejáró tanulók száma magas, 47 százalék. Je­lentős fejlődést hozhat a hatvani diákotthon tel­jes átadása, ahová a helyieken kívül három me­gye fiataljai járnak. A szakmunkástanulók félig diákok, félig mun­kások, így gyermekek és felnőttek is. Képzésük során személyiségük kettős hatás alatt formáló­dik: hat rájuk az iskola és az üzem. Az elmélet és a gyakorlat — sokszor megválaszolatlan — va­lós, vagy vélt ellentmondásaival találkoznak, ami fejlődésüket nagymértékben befolyásolja. A sze­mélyiségük, egyéniségük, jellemük a társadalmi környezettől meghatározott módon fejlődik. A szü­lői ház, iskola, üzem, az ifjúsági mozgalom és a társadalmi életünk jelenségei együttesen hatnak rájuk. Heves megyében a szakmunkástanulók dön­tő hányada — mint minden nagy ipari hagyomá­nyokkal nem rendelkező megyében — az első ge­nerációs muhkásszülők és a mezőgazdasági fizikai dolgozó szülők gyermeke. Csak kis részük értel­miségi származású. A népszerű és a kvalifikáltabb szakmákat elsősorban munkásszülők és a közép­szintű értelmiségi szülők gyermekei választják. A szakmunkástanuló fiatalok közül sokan rendezet­len családi körülmények között élnek, hátrányos helyzetűek. Az állami gondozottak többsége is ezekben az intézményekben tanul. A cigányfiata­lok száma a középfokú oktatásban itt a legna­gyobb, 15 százalék. Sokuknál a hátrányos családi háttér, és az általános iskola alatt kialakult nega­tív személyiségjegyek — a kudarcok, neveltetés- beli és ismeretszintbeli különbségek hátrányokat jelentenék. A tanároknak, szakoktatóknak köszön­hetően azonban a tanulók többsége megtalálja he­lyét, sikerélményhez jut, megismeri egyéni képes­ségeit. Igyekszik azt fejleszteni, ezt bizonyítja az is, hogy növekedett az elmúlt években a szak­munkásvizsga után továbbtanulók száma. Az iskolák általában nagy gondot fordítanak a diákok igényeinek felkeltésére, szabadidős progra­mok szervezésére. A fiatalok szívesen vesznek részt erőt, ügyességet igénybe vevő programokon. Sok esetben viszont mindez kényszerként jelent­kezik és ellentétes (hatást vált ki. Jelentős neve­lési tényező az önkormányzati tevékenység. A sa­ját maguk és társaik érdekében végzett konkrét munka önmagában is nevelő erő, másrészt itt ta­nulják a közéletiséget. Sajnos a pedagógusok egy része ezt csupán formalitásnak tartja. Ott alakul­nak ki zömében erősebb közösségek, ahol az el­méleti és a gyakorlati képzés során is együtt van­nak, jobban megismerik egymást, jobban tudnak egymást foglalkoztató kérdésekkel azonosulni. Az osztályok jelentős részénél minderre kevés az idő. A tanulók nevelését az első két év után az üze­mek veszik át fokozatosan. A gyakorlatból kapott érdemjegyek általában egy osztályzattal magasabbak, mint az elméleti tárgyakból szerzettek. Ebben jelentős szerepe van annak, hogy a felvettek egy jelenős részének ál­talános tudásszintje és tanulási képessége alatta van az általános iskola követelményeinek. A ta­nulók nagy részénél viszont a manuális képessé­gék jók. Konfliktusokat okoz, hogy általános iskolában az elvárások és a tevékenységi normák egyoldalúan intellektuális típusú tanulói életforma keretei kö­zött alakulnak ki, újratermelve ezzel bizonyos fo­kig a társadalmi egyenlőtlenségeket, így a diákok egy része azért választja a szakmunkásképzőt, mert azt a tanulástól való megszabadulás lehető­ségének látja. Az értéket elsősorban a fizikai erő és az ügyesség jelenti számukra, szemben a szel­lemi tevékenységgel. A szakmunkásképzők közis­mereti anyaga, amely inkább az általános tanter­vi koncepciókhoz kötődött, kevésbé enyhítette az iskolával szembeni ellenszenvet. A közismereti tár­gyak oktatása csak mérsékelten járul hozzá a ré­teg társadalmi aktivitásához. Így nő az iskolán kívüli nevelési tényezők, így a KISZ szerepe is ezen a téren. A szakképzés során a korszerű és általános szakmai ismeretek biztosítása mellett fontos, hogy 29

Next

/
Thumbnails
Contents