Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 1. szám - JELENÜNK - Ebergényi András: Művezetők II.
lyet a kor és a társadalom elvár. Ha meg nem is becsül. Ha ezt így érzi, még jó is van a rosszban. Ha ezt azért mondja — mondjuk—, mert nem ismeri meg —, és fel a más munkáját ,mert csak sztereotípiák, klisék vannak benne a különböző munkaterületek szerepét illetően —, még az is jó lehet a rosszban. Mert lehet rajta segíteni, mert el lehet mondani, be lehet mutatni és meg lehet értetni velem, veled, velünk: mi a szép, mi a nem könnyű, mi a keserves és mi a boldogító egy-egy területét tekintve a munkában. Ott a baj és az A művezetők (II)* A munka minőségéről, a munkahelyről Sok helyen elhangzott, hogy a termelésirányítókat nem a képzettségüknek és beosztásuknak megfelelően foglalkoztatják napi munkájuk során. A DIGÉP-nél a termelésirányítók átlagosan 71%-ban végeznek a beosztásuknak megfelelő tevékenységet (mintaátlag 77%). A fenti arány, tekintettel a DIGÉP hagyományos, régen kialakult struktúrájára, jónak mondható, valószínűleg az országos átlag fölött van. Saját tapasztalataim szerint a termelésirányítók munkája azokon a helyeken szerteágazó, ahol viszonylag fiatal üzem van, vagy az átlagosnál nagyobb a munkamegosztás (gyáron belül, gyáron kívül). Munkaidejükben a diszpécserek 12,5%-a, a művezetők 30,2%-a, a főművezetők 15.6°/<i-a foglalkozik más feladatainak ellátásával, mert „nincs rá ember”. Arra a kérdésre, hogy miért végzik el ezleket, a művezetők 30%-a szerint szükségből, 17%-a szerint kényszerből választ adott. A munkastruktúra elemei közül kiemeltük az ún. rutinfeladatokat. A diszpécserek 58,3%-a úgy jellemzi munkáját, hogy rutinfeladatoktól lényeges eltérés lehet. Viszont a művezetők 68,3%-a, a főművezetők 71,9%-a úgy vélekedik, hogy a rutintól csak kevés eltérés lehet. Összességében tehát úgy lehet jellemezni az alsószintű műszaki vezetők munkáját, hogy felelősség, szellemi igénybevétel, szakmai tapasztalatok (rutin) jellemzi döntő részben. Igen kevésbé jellemző a lehetőség az előmenetelre, nagyobb keresetre. Ez azt jelenti, hogy egyrészt egy megrekedt, továbbfejlődésre kevés lehetőséggel rendelkező rétegről van szó, amelynek nagy a felelőssége és a szellemi igénybevétele. Napi munkájuk nagy része rutinra (szakmai tapasztalatokra) épül. Lényeges kérdés a műszaki alsó vezetők információ ellátottsága. Tapasztalatból tudom, hogy ez különösen az előkészítés, tervezés, programösszeállítás témakörökben igen sok kívánnivalót hagy maga után. Megkérdeztük a művezetőket milyen * Részletek egy nagyobb tanulmányból. igaz gond, ha a „könnyű neked ...” nem a tájékozatlanságból szívja a tudatlanság nedvét, hanem egyszerűen egyfajta társadalmi nihil, a társadalom egészének lebecsülése formálja határozott kijelentő mondattá a kézlegyintéses megjegyzést. Nehéz nekem is, neked is, mind valamennyiünknek. De hát ez a szép, az az igazán emberi: úrrá lenni a nehezén. S ha még szereti is az ember, amit csinál.... Hát „főúrrá is” lehet érte és miatta. Quod dixi dixi it Gyurkó Géza forrásból szereznek híreket. A válaszokat gyakorisági sorrendben közöljük. Munkahelyi értekezletekről 43% Szakmai lapok, szakkönyvekből 40% Közvetlen beszélgetés vállalaton belül, más területen dolgozó kollégákkal 36% Közvetlen beszélgetés munkatársakkal 33% Közvetlen beszélgetés munkahelyi vezetőkkel 23% Szakmai rendezvények 21% Bár a felsoroltak közül sokféle hír előfordulhat (szakmai, termeléssel kapcsolatos, személyi hírek stb.) fel kell hívni a figyelmet a munkahelyi vezetőkkel folytatott beszélgetések alacsony arányára. Ez mindenképpen hátrányos, a termelés szempontjából, mert az utasító (a munkahelyi vezető) és az információforrás nem esik egybe. Forgács Sándor, aki maga is részt vett az utóbbi évek átszervezéseiben, saját tapasztalatai alapján beszél a belső információáramlás gyengeségeiről. „Nálunk elsősorban a termelés folyamatosságához szükséges információellátottságban vannak hiányosságok. Az előző időszakban a belső szervek információi áttételekkel, több lépcsőben jutottak el hozzánk. Ezért volt szükség az egész információrendszer struktúrájának az áttervezésére. Megmondom őszintén, még ma sem ideális a helyzet és sok gondunk van vele. Konkrétan a termeléssel és az irányításával kapcsolatos információkra gondolok. Sajnos legtöbbször a gyártás kellős közepén derül ki, hogy valamilyen alkatrész hiánya miatt nem szerelhetünk. Ilyenkor két lehetőség van. Vagy folytatjuk a -gyártást és addig raktározzuk az alkatrészeket, amíg a hiányzó beérkezik, vagy leállítjuk a gyártást és olyan alkatrészeket kezdünk gyártani, amit meg is tudunk szerelni. Az első esetben nincs kiszállítás, nincs tervteljesítés és nő a félkész állományunk, de a termelés szervezett és folyamatos. A második esetben van tervteljesítés, de jóval nagyobb a szervezetlenség, kapkodás. A mai napig is a legnagyobb gondunk az ilyen információ torzulásból eredő rossz tá21
