Hevesi Szemle 11. (1983)

1983 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Kiss Tihamér: Elkülönültség, közösségi kapcsolat, klub

pedagógus tudja, hogy milyen nehezen megy ez még az általános iskola alsó tagozatában. — Majd 9—10 éves korban egy fordulat áll be, valamiféle ragályszerű csapatalakítási láz jelenik meg közöttük. Szenvedélyesen alakítgatnak csoportokat, egyelőre fiktív csapatokat, melyek a fejlődés e kezdeti szakaszában ritkán szerveződnek és aktivizálódnak. A prepubertáskor derekán viszont már alig akad gyermek, aki ne tartozna valamilyen iskolai, vagy iskolán kívül szerveződött csapathoz. Különösen a fiúk szerveznek — rendszerint titkos — csapatot, amely közös célok, vállalkozások, kalandok végrehajtására vállalkozik. Itt is megjelenik bizonyos vonatkozásban az elkülönülés, egyénileg „leválnak” a szülőkről, felszámolják más gyermekekkel a korábbi kapcsolatukat, de közben új kötődések jönnek létre a hasonló irányultságú gyermekek között. Elkülönülés más csoportoktól, vetélytárs, vagy ellenséges csapatoktól bekövetkezik ugyan, de ez már nem egyéni elkülönülés, hanem a kollektíva személyi keretének éles elhatárolódása másoktól. S mihelyt megjelenik a kollektívában a biztos „fedezék”, annál merészebben válik le a prepubertásbeli gyermek a szülői kötelékek hálójából, szabadul fel az addig auto- riter felnőtt irányítás alól. Ugyanakkor a csapaton belül kialakul egy erős függésviszony, a saját csapathoz hű kötődés, és minden együttműködő küzdelem, kívülállókkal szemben folytatott harc, értékek megszerzése és megvalósítása közbeni erőfeszítés, siker és kudarc átélés folyamán a csapat tagjai közti szolidaritás, érzelmi összetartóerő, a csapatkohézió felerősödik. Az együttélés, és az együttes tervezés, az együttműködő küzdelem, az együttesben folyó viták, bírálatok, elismerések közepette átjárja a tagokat a bizonyos komformiz- mus, az egyformán gondolkodás, a közös elvi álláspont kialakítás, az azonos értékorientáció. A közös akciók folyamán, a közös győzelmek és kudarcok átélése közben kifejlődik és tudatosul a ,.mi”-élmény, az összetartozás érzése.

A felső tagozatos tanulók körében eluralkodó csapátalkotó, saját csapatban önmegvalósító „szenvedélynek” nagy a jelentősége a fiatalok szocializációjában. A felnőtt társadalmi csoportokon belül. de mégis a felnőttek által rájuk kényszerített életszabályozó hatalmától felszabadultan saját maguk által szervezett közösség, a maguk által létrehozott szabályok által szabályozott együttélés, együttes tevékenység előkészíti őket az önként vállalt társadalmi életre. Eddig is igazodniok kellett az emberi együttélés szabályaihoz, az iskolai és az állami törvényekhez, de ezt hol a felnőttek iránti tekintélytisztelet, hol a szankciókkal fenyegető rákényszerítés indítására tették. Személyiségük társadalmi lénnyé fejlődését nagyban segíti most, hogy ők nem a felnőttek által kényszerítetten, hanem önként alkalmazkodva a saját maigwk alkotta együttélési és együttműködési szabályokhoz, a maguk alkotta törvények áltál válnak irányítottakká. Nem kívülről és a felnőttektől kényszerítetten alkalmazkodnak a közösségi élet szabályaihoz, hanem önként vállalják a maguk alkotta szabályokhoz feltétlen és következetes igazodást.

Molnár Ferenc „A Pál utcai fiúk”, Gajdar „Timur és csapata” azért ébreszt oly mély érzelmű nosztalgiát még a felnőttekben is, mert a felnőtt- társadalomban nem mindenki és nem mindig és nem ilyen mélyen éli át a maga közösségéhez való tartozás érzését, a „mi”-élményt.

Két ellentétes tendencia rejlik bennünk: egyfelől a mindenkitől való függetlenségre törekvés, másfelől valamilyen intim közösségbe bejutás, és ahhoz vonzódás vágya. Ha elrugaszkodik egymástól e két ellenkező irányú tendencia, ha az egyik irányba szélsőségesen kilendül, úgy ez megrontja a személyiség jó közérzetét. Egyik esetben a mindentől és mindenkitől való elidegenedéshez vezet ez, és egyben a „meg nem értettségnek”, az emberek szeretetének elvesztésének, az elmagányosodásnak kínos érzését eredményezi (szélsőséges lelkiállapotban öngyilkosságra sugalmaz). A másik esetben a teljes korlátozottság, az erős függőség, a másoknak való alávetettség, a „nyájemberré- válás” nyomasztó érzését kelti végletes formájában.

Ez az ellenkező irányú, ambivalens tendencia azonban egyensúlyba hozható. A kifelé forduló és befelé forduló, a társaságtól elszakadó és függetlenedő, illetve a társaság felé vonzódó, a közösségben a magát kiélő, másokkal együttes tevékenységre, együttműködésre ösztönző tendencia egyensúlyba kerülve biztosítják a személyiség jó közérzetét, azt a jó érzést, hogy bizonyos vonatkozásban szabad, autonóm lény vagyok ugyan, de bizonyos vonatkozásban egy számomra vonzó, nagyrabecsül közösségnek vagyok elkötelezett és felelős tagja egy olyan közösségnek, amely veszélyhelyzetben megvéd, külső támadásokkal szemben megoltalmaz, amely velem osztja véleményét, értékorientációban azonosul velem, a vállalkozások, a küzdelmek közepette együttműködik velem, mert magáénak tud. A felnőtt személyiség, a közösségi ember lelki egyensúlya biztosítéka ez a lelki állapot.

Most e gondolatok után térjünk vissza a klubnak az elkülönült, elmagányosodott ember jó közérzete helyreállításában, és bizonyos mértékben a közösségi emberré, proszociális személyiséggé formálásában való szerepének a megvalósítására.

A mai ember életrendje általában úgy alakult, hogy a nap 24 óráját háromszor 8 órára osztja be: 8 óra munka, 8 órát fordít passzív pihenésre, alvásra, és a harmadik 8 órából — a sztereotip tevékenységeket: tisztálkodást, öltözködést, táplálkozást, közlekedést, háztartási feladatok végzését levonva — mintegy napi 4 óra jut szabadidőtevékenységre, „aktív pihenésre”, kulturálódásra, társas életre.

A nyolc órai munka folyamán, ha valaki jól „azonosult” szakmájával, azt egyfelől önmegvalósítása, másfelől a közösség szolgálata (termelő, alkotó tevékenység, közszolgálat) lehetőségének tekinti, úgy azt sosem érzi túlterhelő, fárasztó tehernek, s a szabad idejét jól beosztva egyrészt szakmai műveltsége korszerű továbbfejlesztésére, részben a felüdítő kulturált szórakozásra fordíthatja. Ha viszont valaki számára kínos „robot”, valamiféle szükséges rossz a munka, ha nem lát60