Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Dr. Kovács András: Andrológiai vizsgálatok Heves megyében
kritikai érzékenységgel hozzászól. A Szekfü-pub- licisztikának ezt az érzékenységét mutatják a Szemle-beli cikkek ugyanúgy, mint a negyvenes évek elején a Magyar Nemzetben közzétett több mint félszáz írás. Amikor 1947-ben, a háború befejező időszakában és a demokratikus kibontakozás kezdetén írott cikkeit a Cserépfalvi kiadó gondozásában kötetté szerkesztve „Forradalom után” címmel kiadja, a könyv fülszövegére a következő szavakat nyomtatják: ,,Az olvasóik ezrei vártak ezen könyv megjelenésére”. S talán sohasem volt nagyobb szükség szavára, mint ezekben az időszakokban. Természetesen a körülményekből adódóan mást vártak Szekfü Gyulától az egyes politikai pártok, mást a szellem emberei, s megint mást a szélesebb közvélemény. Szekfü Gyula 1945-ben előadást tart a Pedagógus Szakszervezetben, s ez az előadás alkalmat kínál a kommunista mozgalom teoretikusának Révai Józsefnek arra, hogy a baloldali pártok, azon belül is a kommunista párt véleményét a „Szegfű-kérdésben”, tágabban pedig az értelmiséggel folytatandó politikai jellemző vonásairól elmondja. Révai, legalábbis ekkor még így érvel: „az értelmiségnek nem a vádlottak padján, hanem a magyar nemzeti egység táborában van a helye”, majd alább így folytatja: „nem a konokul reakciós, javíthatatlanul népellenes „értelmiséggel” akarunk együttműködni, hanem azzal, melynek Szekfü Gyula is képviselője.” Világos tehát, hogy miért volt annak korszakalkotó jelentősége amit Szekfü Gyula 1945 után közvetlenül leírt. Szekfü Gyula kiállása az új magyar demokrácia mellett mindenképpen vízválasztó volt. A Forradalom után egyik esszéjében így ír: egyetlen menekvés van a forradalom, ez a forradalom elindult, a nyugati típusú demokrácia már nem elégítheti ki a társadalmi haladást irányító erőket, s valószínűleg a demokráciának egy sajátos keleti típusa fog bekövetkezni. Az 1948-as fordulat után mellőzötten él. Még a moszkvai követségi megbízatás sem volt elégséges ahhoz, hogy körülötte a szellemi légkör felmelegedjék. A Révai által kezdeményezett találkozás, valószínűleg nemcsak Szekfü Gyula hibájából, nem következett be. 1952-ben még tanulmányt ír a Kossuth Emlékkönyvbe, „Az öreg Kossuth” címmel. Ebben a közelítésben már sokkal megértőbben szól a forradalom politikusáról, mint ahogyan azt korábban tette. A bölcs rezignációval papírra vetett gondolatok között már megbúvik egy-egy elismerő megjegyzés is. Kossuthban nemcsak az egykori ideál Széchenyi ellenlábasát láttatja, hanem észre véteti az olvasóval azokat az erényeket is amelyeket korábbi közelítéseiben még megtagadott Kossuthtól. ★ Természetesen egy ilyen terjedelmű és tematikai célzatú írás nem adhat teret annak, hogy az életmű koncepcionálisan vitatható megállapításaival vitába szálljunk. Nem a kegyeleti alkalom térít el ettől a szándéktól, hanem annak nyílt és őszinte bevallása, egy kritikus és analitikusan elemző összegzéshez még mindig hiányoznak a megfelelő kutatások. S talán az is hiba lenne, ha az ötvenes évek dogmatikusabb és elmarasztalóbb ítéleteivel szemben, az évforduló ürügyén „fel- mentőbb” ítéleteket mondanánk. Szekfü Gyula annyira önálló karakterű történész, hogy semmiképpen sem tarthatna igényt ilyen méltatásra. Az objektív erényeknek azonban mindig ki kell lépniük az alkalomszerűségből. Szekfü Gyulában a magyar történeti közgondolkodásnak azt a bátor, a szakmai felkészültség és módszertani jártasság tekintetében nagyon magas nívót elért tudósát kell tisztelnie, aki a történelem bonyolult összefüggéseinek megértéséhez sajátosan eredeti modellrendszert alkotott. A páratlan forrásismeret, az egyedi közelítési szempontokkal megalkotott trötóneti szintézis, s nem utolsósorban a míves veretességgel kezelt stílus, műveit és alkotóját, ma is széles körben ismert tudóssá teszik. Szőke Domonkos Andrológiai vizsgálatok Heves megyében Hazánkban a budapesti Urológiai Klinikán Dr. Molnár Jenő 1946-tól foglalkozott a férfiak vizsgálatával és 15 év tapasztalatait 1962-ben megjelent „Általános spermatológia” című könyvében adta közre. E könyv elolvasása és az a körülmény, hogy akkor a születési arányszámunk katasztrofálisan csökkent, adta az indítékot, hogy e vizsgálatokkal foglalkozni kezdjek. 1963-ban kezdtem meg ezirányú tevékenységemet vidéki viszonylatban elsők közt. Kezdetben szerény körülmények között, évente csak 40—50 vizsgálatot végeztem. Éveknek kellett eltelni, míg a vizsgálatok lehetőségét megismerték, és elértük azt, hogy ma már nőknél műszeres, vagy műtétes ezirányú vizsgálatot nem végeznek a férj sperma vizsgálata nélkül. Ma már a férfiak ellenkezését is sikerült legyőzni, és túlnyomórészt alávetik magukat e nem fájdalmas vizsgálatnak. Azt szoktuk mondani, hogy a nők mindent megtesznek, O AZ ANDRÓLOGIA, férfigyógyászat, az egyre jobban szakosodó orvostudomány új ágai közé tartozik. Rendszeres művelése alig 50 évre tekint vissza. Ennek oka abban keresendő, hogy sokáig gyermektelen házasság esetén kizárólag a nőt tették felelőssé, fel sem vetődött az a gondolat, hogy a férfiban is lehet hiba. A nagyszámú vizsgálatok igazolták, hogy a gyermektelen házasságok kb. 40%-ban a férfiban van a hiba. Ennek csak egy része az úgynevezett abszolút férfi meddőség, amikor kizárt a termékenyítés, de gyakoribb, amikor a sperma összetételében olyan mennyiségi, vagy minőségi elváltozások vannak, amelyek kizárják vagy nagy mértékben csökkent- hetik a termékenyítőképességet. Előfordul, hogy a férfi relatív (viszonylagos) meddősége a feleség szintén relatív meddőségével párosul, ilyenkor csak mindkét fél kivizsgálása és kezelése nyújthat segítséget. 56
