Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: A Bordos-Abaúj-Zemplén megyei nép szólásainak világa (I.)
nyolódó szójárás egyszerűen sertésdieknek titulálta a falu lakóit, s hogy megszabaduljanak a csúfolódástól a falu nevének megváltoztatását kérték. Mai neve: Borsodszentgyörgy. A disznósdiakra pl. ráfogták, hogy egy „sertés- di” ember a szentpéteri vásáron lovat vett, egy másik pedig egy malacot. Hazamentükben több csárdába is betértek. Éjjelre az állatokat egymás mellé fektették, s az egyik reggel a sertés a ló mellett kinyúlva találtatott. A ló agyonnyomta, vagy agyonrúgta. A disznósdi ember így védekezett: Ö nem mondta a lónak, hogy rúgja agyon a malacot. Nem is oly régen csúfondárosan ezt kérdezgették a disznósdiaktól: Anti, hol az apád? Hogy az egyszeri disznósdi ember pert nyerjen, pénzt adott, hogy Szent Antal nagyobb szobrot kapjon, de kikötötte, ha pervesztes lesz, szétvagdalja. A pert nem nyerte meg, de az egyházfi és plébános az új nagy szobrot kicserélték a régi kicsire. Erre kiabált rá a disznósdi atyafi: Anti, hol az apád? Azt is rájuk fogják, hogy azért hordanak magukkal oly hosszú tarisznyát, hogy minél több sült tök férjen bele. Ez a ráfogás sűrűsödött bele ebbe a csúfoló jelzőbe: sülttökös disznósdiak. Megyeszerte ismeretes az a szóláshasonlat is: Elverte, mint a mercsi bíró a hátai kakukkot. Ennek is egy csúfondériában fogant ráfogás az alapja Jókai is megírta a történetét A falu becsülete című elbeszélésében. Ország-világ elé az Életképek tárta 1847-ben: ,,A mercsei bíró lóháton járt a határban. Egy alkalommal kakukkszót hallott. A kakukkszót átvette a szomszéd bótai erdőben egy másik kakukk. A bótai kakukkol, de a mercsei abbahagyja. A bíró úgy vélte, hogy a bótai kakukk csúfolja a méréséit. Erre ő mászott fel egy fára és kezdte a kiabálást: kakukk, kakukk. El is verte a bótai kakukkszót, de ezalatt eltűnt a lova. Kártérítést követelt, s a falu „bölcsei” meg is szavazták neki, mert megmentette a falu becsületét. A szomszédok száján így született meg ez a szólásforma is: Veszekednek a kakukkszón. Sajómercse és Bóta utójelzőként kapta a kakukk megnevezést. A bótaiakat így is emlegették: bótai rókák. Eredete arra a ráfogásra vezethető vissza, hogy megkeresztelték a rókát. Sajópüspökit a bimbó utójelzővel emlegetik, annak a ráfogásnak az alapján, hogy megjelent nekik a tehén szelleme. A putnokiakra ráfogták, hogy az öregapjukat vitték magukkal a miskolci vásárra, hogy a kutya helyett vigyázzon a szekerükre. Ez adott alapot ennek a szóláshasonlatnak: Vállalták, mint a put- noki öregek a kutya szerepét. Nagyon sok falucsúfoló jelző egy-egy csúfolódó, humoros népi adomának sűrített kivonata. Maguk az adomák ugyancsak egy-egy ráfogásnak a szülöttei. A tornyosnémetieket nagyon zavarta a varnyak éktelen ká- rogása, elhatározták tehát, hogy a Szartos patak partján kiirtják a jegenyefákat, és így szabadulnak meg a varjaktól. Rájuk is ragadt a csúfoló értelmező: Tornyost varnyasok. A telkibányaiak sem szeretik még ma sem, ha így emlegetik őket: baglyos bányaiak. A gönciek azt fogták rájuk, hogy paprikás csirke helyett bagollyal etették meg őket. Ez a népi rigmus is ide vonható: Bányi bagoly ül a fán, / Szentpéternek kiabál. A népi jellegű szóláskészletben igen gyakran játszanak kulcsszerepet a baglyok. A Bodrogközben levő tiszakarádia- kat is így emlegetik: baglyok, baglyosok. A szomszéd faluk népe, ha meglátott egy karádi embert, így rigmizálta csúfolódását: Karádi bagoly, hu, hu, hu... E szólásformákhoz több ráfogás is társítható: Az egyszeri karádi ember az újhelyi piacon a bagolyfiókákat rigókként árulta, egy másik karádi atyafi a pataki piacon pávatojásként adta el a bagolytojásokat. A karádiak terményadójában a tojás is szerepelt, s a baromfitojás helyett bagolytojásokat szolgáltattak be egyesek stb. Persze a karádiak sem maradtak adósok, s gyakran így kiabáltak vissza a cigándiakra: Karóra, komé, mer levág a kan. A bodrogköziek szóláskészlete különösen gazdag a ráfogásokon alapuló nyelvi formákban. Szerte a Bodrogközön ismeretes ez a rigmus: A géresi derelye, / Hamuval van megtöltve. Egy lagzin a szakácsnő a konty alá öntött, s a túró helyett hamut rakott a lakodalmi derelyébe. Azt is ráfogták a géresiekre, hogy levágták a szélben a hullámzó gabonát, mert attól féltek, hogy elszalad táblástul. Szólásszerű- en hangzik fel az egész Bodrogközön ez a nyelvi forma: Már kanyarít. Ennek is az a ráfogás az alapja, hogy a géresiek, mivel templomuk csonka tornyán kinőtt a fű, a lelegelésére a falu bikáját húzták fel kötélen, de szegény állat megfulladt, s a kilógó nyelv látszata keltette fel bennük a fű lelegelésének látványát. A bodrogközi Luka (ma: Bodroghalom) lakóira azt fogták rá, hogy amikor elaludtak a templomban, papjuk ezzel a felszólítással riasztotta fel őket: Kukk, lukaiak, kölesben a bika! Kispataki híveit is hasonló módon keltette fel prédikáció alatti szunyókálásukból a pap: Pedzi már, kispata- kiak! Annak idején a kispatakiak halászó, csiká- szó foglalkozást űztek, így válik érthetővé a szólásszerű nyelvi alakulat. A hirtelen felriadó kispatakiak utána is kaptak a halászó készségnek. A múltbéli bodrogközi halászó, pákászó falvak lakóiról azt állította a csúfoló száj, hogy sült halat esznek főtt hallal. Szóláshasonlatként mondják még ma is: Főtt hallal eszik a sült halat, mint a bodrogköziek. A halakban és vízi madarakban gazdag bodrogközi tájba települt falvak lakói, a futulyászó, a ko- torcázó, esikászó, és sulymászó pákászok mégsem örültek annak a gúnyolódó ráfogásnak, hogy megették a gémeket is. Ennek a ráfogásnak köszönhető a gemesek gúnyos jelző. Több falu lakóit is minősítették vele: Páciniak, ricseiek gemesek. A csúfondáros ráfogásokkal elsősorban a szomszédos falvak lakói gúnyolják kölcsönösen egymást. A cigándiak azt állítják, hogy a karádi ember a lovát kereste, egész Cigándig elment utána, s ott mondták meg neki, hogy rajta ül. A Bodrog árterébe települt Sára falu lakóiról a szomszédos zsadányiak azt terjesztették, hogy a sáriak a kemencében fogik a csukát. A karcsai atyafiak egy teknősbékát találtak. Tanakodni kezdtek, honnan jöhet, hová mehet. Az egyik így döntötte el a vitát: Vagy jön valahonnan, vagy megy valahová. Szólásszerűen így is 46
