Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 1. szám - JELENÜNK - Gyurkó Géza: Ról-ről
JELENÜNK Ról—ről Igen: arról, er ről — valamiről. Mindig valamiről, ami foglalkoztat, mert úgy vélem, hogy másokat is foglalkoztat. Tehát rögeszmé ről, sőt többes számban,rögeszmék ről ? Erről ne itt és most és főleg ne én döntsék. Néhány írás, gondolat, téma csokorba kötve, külön-külön úgy hívják, hogy publicisztika. Ami a zsurnalisztika nemesebb virága, ha valóban nemesen mívelik, s amely már lehet irodalom is, hogy belopakodhat vele és általa az ember talán még a hallhatatlanságba is. Ám lehet jobb tollal megírt cikk csupán, amelyen az irodalmiság csak máz, hogy eltakarja-.nincs is benne gondolat. Tehát külön-külön publicisztika, de milyen nevet adjanak így „csokorba” f űzötten? Jelenségek. Napjaink jelenségei. A jelenségek napjai. Napjaink. Sőt: jelenünk. Igaz, ez nem cím, de — igaz. Hogy igazsága-e, azt már az olvasó dolga eldönteni, az íróé a hit volt, hogy: az! ... a közönyről „Január, február, itt a nyár.” így szól, legalábbis emlékezetem szerint szól így az optimista dalocska, amely a sorvégek rímeltetésével egyszerre kívánja érzékeltetni az oly könnyen (?) és gyorsan rohanó idő múlásának kibírhatóságát és egyben azt a reményt is, hogy: január, február és aztán már itt is a nyár. Ha eltelik még persze közben a március, az április, meg a május. De az már csak három hónap. Sőt, olyan három hónap, amelynek minden hete, a meteorológia szakembere szerint egy-egy fokkal növeli az átlaghőmérsékletet. így aztán, aki januárban e dalocskára fakad, bízvást várhatja, hogy mire itt a nyár, törölheti a homlokát a nagy meleg gyöngyöztette verítéktől. Dehogyis akar meteorológiai cikk kikerekedni a toliam alól. Isten mentsen tőle. A politikusoknál talán csak a meteorológusok tévednek többet, és rajtuk kívül is talán csak az újságírókon gúnyolódnak annál is többet, nemhogy még a meteorológia köpenyét is magamra borítva csúfoljanak ki, hogy lám, a kopott köpeny foltjai alól csak kilóg a — lúdtoll. A kis dalocskát csak azért idéztem dúdolva magamban a talán soha is nem volt, hanem mindenki csak magának fabrikált dallamát, mert éppen a körzeti időjárást hallgatom a rádióban. Hogy hol a mínusz és hol lesz a plusz, hogy a skandináv partok fölött anticiklon, az olasz partoknál ciklon, de anti nélkül, hogy Keszthelyen hány fok és milyen bonás az ég, míg Debrecenben hódara hull, addig a Kékes felett tiszta kék az ég. Azt is megtudom rendre napra, sőt órára, hogy mennyire meleg és szokatlan az időjárás odalenn Délen, így nem is a nyár elején. Mindent tudok, amit tudni érdemes az európai — és a világidőjárásról. Dúdolhatom hát, hogy január, február, itt a nyár. Aztán a hírek, tudósítások. Csak úgy, a reggeli tej hörpölése közben beszámolót kapok arról, hogy mi volt, és mi várható Genfben, hogy a Golán-fenn- síkért folyó politikai küzdelem milyen szakaszához érkezett. Mit mondott a szaúd-arábiai uralkodó, meg azt is, hogy Dél-Afrikában újabb apert- heid ellenes mozgalom bontakozik ki, s hogy a kimondhatatlan nevű, csendes-óceáni sziget kormánya ellen sikertelen volt a puccs. Török a kenyérből, s míg a héját majszolom., hírt kapok éhínségről és fegyverkezésről, temetésről, halálról, ötös ikrek születéséről. Repkednek a világtájak, a nevek, az országok, a szerződések, a politikai irányzatok és majdnem mindenről tudom, hogy micsoda. Hogy hol van. Hogy miért van. Hogy kiért, vagy ki ellen van. Kezdem hinni, hogy mégis Ptolemaiosznak van igaza Kopernikusszal szemben: igenis a Föld körül forog a világ. Vagy hogy inkább körülöttem forog a világ, avagy még inkább, hogy bennem forog a Föld? Mindent tudok, amit tudni érdemes az európai és a világhelyzetről. Hogy hidegül-é, avagy melegszik már végre? Mert: január, február, itt a nyár, — dúdolom magamban a bárgyún kedves kis időcsalogató dalocskát, amelynek dallamát aligha jegyezték le egyetlen kottába is még. Hiába, ilyen csodálatos, ilyen félelmetes és ilyen lenyűgöző lett korunk. A 16
