Hevesi Szemle 11. (1983)

1983 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - Szecskó Károly: Gárdonyi egri orvosa

mánnak, aki akkor már az Irgalmasrend kórházának főorvosa volt, 100 darab könyvet adott át olyan céllal, hogy ez legyen az alapja a betegek számára létesítendő könyvtárnak. A könyvek címeit nem ismerjük. Annyit tudunk, hogy azok többsége humoros tartalmú volt. Nem véletlen ez, hisz az író a könyveket a betegeknek szánta vigasztalásul, azok szórakoztatására. A főorvos köszönettel fogadta az író nemes ajándékát, s a Gárdonyi által alapított új kórházi könyvtárat Gárdonyi-könyvtárnak nevezték el.

Az író a könyv adományozásakor kijelentette, hogy a betegkönyvtárat a jövőben is gyarapítani fogja. Ezzel nem is késlekedett. 1905 karácsonyán ismét 100 darab könyvet adott a kórháznak, melyért „a vezetőség a szegény sínylődő betegek nevében forró köszönetét mondott a humánus szívű írónak”.

Orvos barátjának lelkiismeretességét azzal is honorálni akarta, hogy 12 darab díszes kivitelű poharából egyet neki ajándékozott. Az ajándékpohárra ezt a szöveget íratta: „Ez a világ nem volna, hogy egy kis bor nem volna — Göre Gábor bíró úr”. Az Isten rabjai című regényének 1908-as kiadásából egy példányt az alábbi szöveggel ajánlotta doktorának: „Dr. Glósz Kálmánnak, barátomnak és orvosomnak Gárdonyi Géza”.

A két férfi meghitt kapcsolatának bizonyítéka az is, hogy az orvos külföldi útjairól üdvözlő lapot küldött az írónak. Ezek közül egy darab jelenleg is megvan az egri múzeum Gárdonyi-gyűjteményében. Ezt 1915 október végén keltezte Olaszországból. Szövege így szól: „Kedves Géza — Esik az eső és így kellemetlen az ittlét, bár menynyi szépség is látható. Üdv. Dr. Glószné, Kálmán”.

Városi tiszti főorvosi munkáján, gyakorlati orvosi tevékenységén kívül széles körű társadalmi munkát fejtett ki. Ezek közül elsőként említjük, hogy elévülhetetlen érdemeket szerzett az egri tűzrendészet fejlesztésében. 1892-ben, mint alorvos lépett be az Egri Tűzoltó Egyesület kötelékébe. 1897- ben már az egyesület parancsnoki tisztét is rábízták. Nevéhez fűződik a helyi tűzoltóság gyökeres átszervezése és korszerűsítése. Harminc éven keresztül volt országos tűzrendészeti előadó. Elnökévé választotta a Heves megyei Tűzoltó Szövetség is.

Az egyesület keretében megszervezte a Mentő- Egyesületet. Eger a vidéki városok sorában az elsők között rendelkezétt állandó mentőszolgálattal és mentőkocsival. Ö végezte a mentőszemélyzet kiképzését is.

Nyolc éven keresztül volt a Heves megyei és Egervidéki Jótékony Nőegylet titkára. Nagy része volt abban, hogy a Nőegylet árvaháza felépült. Alapítója volt a Vöröskereszt egri szervezetének.

Mint a város tekintélyes polgára bekerült a képviselőtestületbe és a megye Törvényhatósági Bizottságába. A Heves megyei Takarékpénztárnak 1912-től igazgatósági tagja, majd alelnöke, később elnöke volt. Igazgatósági tagja lett az Egri Borszövetkezetnek is.

Glósz Kálmán mint magánember, mint családapa is példamutató életet élt. Mivel rendkívül szerteágazó munkát végzett, ezért pontos napirend szerint élt és dolgozott. Nagy elfoglaltsága ellenére mindig szakított időt a családjával való foglalkozásra, a társasági életre. Békességes természetű férj és jó családapa volt. Az apróbb ügyeket sem hárította másra. Mindent maga intézett. Családtagjaival mindig türelmesen beszélt. Saját és a rokon gyermekeikkel is komolyan elbeszélgetett számos témáról. Például a háború eseményeiről, a kórházi életről, a gyógyításról, a tűzoltóság élményeiről, a gazdálkodásról.

Pártolta a képzőművészetet és a festőket. Szerette a társaságot, eljárt különféle kulturális rendezvényekre. Baráti köréhez orvosok, városi tisztviselők, katonatisztek, és papok tartoztak. Barátai szerdai napokon a vacsora után eljártak hozzá egy pohár borra, beszélgetésre.

A több évtizeden át lankadatlan szorgalommal és kitartással végzett orvosi és társadalmi tevékenysége kikezdte egészségét, és viszonylag fiatalon, 64. életévében 1927. május 16-án meghalt.

Temetése május 18-án volt óriási részvét mellett. A Györgyényi úti (ma Beloiannisz u.) lakóháza udvarán felállított ravatala előtt Kriston Endre segédpüspök mondott búcsúbeszédet. Földi maradványait a Hatvani-temetőben hántolták el a város által adományozott díszsírhelyen. Sírjánál orvostársai nevében dr. Özekkel Ferenc megyei tiszti főorvos, Eger város nevében pedig Traklc Géza polgármester vett tőle búcsút. Később a város díszes síremléket állított köztiszteletben álló volt főorvosának.

Dr. Glósz Kálmán emléke halála után is évtizedekig élt az egriek körében. Ennek szemléltetésére idézek néhány visszaemlékezésből. Dr. Özekkel Ferenc, az egykori kolléga így írt róla: „... ügybuzgó, lelkiismeretes orvosnak és embernek ismertem meg”. Hevesy Sándor városi főmérnök szerint: „Glósz Kálmán típusa volt a közügyekért haláláig fáradhatatlanul küzdő embernek, a demokratikusan gondolkodó emberbarátnak, a lelkiismeretes orvosnak, aki eredményeit, sikereit sohasem teregette a nagy nyilvánosság elé és aki városáért, Egerért megtett, amit megtehetett”. Már- tonffy Dénes, akinek Glósz Kálmán nagybátyja volt, így emlékezett: „Mint ember szerény, mint orvos lelkiismeretes, mint társadalmi aktíva fáradhatatlanul tevékeny volt”. Kiss Józsefné, az egykori egri szegények véleményét fogalmazta meg: „A főorvos úr nagyon derék, jó ember volt, mindenki bajával törődött. Egerben a népek nagyon szerették.”

A főorvos hírnevét bizonyítja az egriek körében keletkezett anekdotaszerű történet is. Ez így szól: Dr. Glósz Kálmán sírkeresztjére, amíg a kő síremlék el nem készült a lakóháza kapuján levő orvosi, zománcozott névtáblát illesztették, amelyen a nevén és foglalkozásán kívül olvasható volt a rendelési idő is. Ez utóbbi részt leragasztották. A ragasztószalag azonban idővel levált, s ismét látható lett a rendelési idő. Ekkor keletkezett az egriek körében az a szólás-mondás, hogy Glósz Kálmán olyan jó orvos volt, hogy még a temetőben is rendelt.

Dr. Glósz Kálmán demokratikus gondolkozású, haladó szellemű polgári értelmiségi volt. Eger utol28