Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - Kovássy Zoltán: "Adatok és Kossuth - Görgey történelmi perhez
só két évszázadának történetében beleillik abba a sorba, amelyet Joó János, az egri rajziskola alapítója; Végh József antiklerikális ügyvéd, Csiky Sándor Függetlenségi és 48-as párti politikus, Bárány Géza városi főmérnök és Frank Tivadar városi főjegyző neve fémjelez. Marxista helytörténeti írásunk megtisztelő kötelessége, hogy az ő életművüket is jelentőségüknek megfelelően tárja fel és méltassa. Dr. Glósz Kálmán méltó lenne arra, hogy a hálás utókor szülővárosában utcát nevezzen el róla, illetve emléktáblával fejezze ki elismerését hajdan volt kiváló fia iránt. Szecskó Károly „Adatok a Kossuth—Görgey történelmi perhez” A világosi fegyverletétel vizsgálatánál napjainkban újból reflektorfénybe került Kossuth és Görgey szerepe. Sőt — az eddig megnyugtatóan még el nem döntött történelmi perben — Görgey rehabilitálásának kérdése is vitákat váltott ki. Vannak, akik a fegyverletétel vitájában Görgey- nek adnak igazat, „tisztánlátó, egyenes em- ber”-nek tartják. Marxra is hivatkoznak, aki a Neue Reinisohe Zeitung-ban úgy nyilatkozott, hogy Napóleon óta Európában olyan katonai tehetség, mint Görgey, még nem született. Ez igaz. Görgey katonai zsenije és személyes bátorsága vitathatalan, de mindez nem szakítható ki az egész emberből. Mint minden percben, úgy ebben a „történelmi perben” sem mellőzhető a személyiség vizsgálata, amelyből komoly következtetés vonható le. Görgey mindenekelőtt katona volt. A hadtudomány kiváló teoretikusa, aki gyakorlatban is bizonyította hadvezért képességeit. Olyan katona, aki a szolgálati szabályzat és a katonai törvények maradéktalan betartását követelte meg alárendeltjeitől, aki a rendkívüli helyzetekben is az érvényben levő szabályok szerint járt el. Kérdés, hogy önmagával szemben gyakorolta-e ezt a következetességet? Ismeretes, hogy Görgey őrnagy azzal vonta magára a figyelmet, hogy az elnöklete alatt álló haditörvényszék halálos ítélete alapján, .1848. szeptember 30-án kivégeztette a kiáltványokkal és titkos iratokkal Jellasich táborába szökő gr. Zichy Jenőt. Ezt a ténykedést mind a közvélemény, mind maga Kossuth is forradalmi tettként értékelte, mely utat nyitott neki magasra ívelő katonai pályáján. Ha mélyebben vizsgáljuk azonban ezt — a kétségtelenül nagy feltűnést keltett eseményt —, azt kell megállapítanunk, hogy Görgey nem tett mást, mint amit a haditörvények parancsoltak. A de- zertőr és áruló büntetése — különösen háborúban — bármely állam törvénye szerint: halál! Görgey, mint Csepel-sziget parancsnoka, rendkívüli hatalmánál fogva, törvényes úton járt el, amikor felelősségre vonta a szökés közben elfogott árulót és a statáriális eljárás szabályai szerint végre is hajtatta az ítéletet. Ezt kívánta meg a katonai fegyelem! Más hadvezér is így járt volna el. Ezért a cselekedetéért Görgeyt nem is vonták később felelősségre. Legyen szabad tehát azt a következtetést levonni a történtekből, hogy valójában nem Görgey politikai meggyőződéséből fakadó forradalmi tettről, hanem a katonai törvényeket betartó és betartató katona következetes magatartásáról kell értékítéletet mondanunk. Ezzel a következetes katonai intézkedéssel szemben áll Görgey világosi fegyverletételt megelőző magatartása. Általánosan az ismert, hogy Kossuth és tábornoka közötti párbeszéd alkalmával Görgey úgy nyilatkozott, ha megnyerik a temesvári csatát, tovább harcol; ha nem, leteszi a fegyvert. Kérdés: csak ekkor gondolt volna a harc befejezésére? Cáfolatként olyan dokumentumra utalok, mely alig ismert! Még nem történt meg az 1849. augusztus 5. szőregi roham, még egy hétnél több idő választ el az augusztus 9. végzetes temesvári csatától, amikor augusztus 1-én egy fiatal tisztet, a 3. honvédzászlóalj főhadnagyát, Zafiri Lászlót futárként Ormay Norbert vadászezredéhez és az aradi vár parancsnokához, Damjanich tábornokhoz küldi Görgey bizalmasa, Molnár ezredes. E szolgálat jelentősége a futárposta tartalmában van. így ír erről visszaemlékezésében Zafiri: „Molnár ezredes már augusztus hó 1-én a Maros védelmére és az aradi vár capitulátiójára vonatkozó két felette fontos sürgönnyel Makóra és Ó-Aradra menni parancsolt.” A döntő motívum itt az a tény, hogy már akkor konkrétan a fegyverletétel ügyében kezdték meg az előkészítést, amikor még nem lehetett beszélni a temesvári csata kimenetelének lehetőségéről és következményeiről. Meg is jegyzi ezzel kapcsolatban Zafiri, hogy miként reagált az üzenetre Damjanich tábornok: „Az átadott, s elolvasott sürgönyre pedig, mintha kissé elkomorult volna arca, így sóhajtott fel: »Az a Görgey, az a Görgey!« Ebben a felsóhajtásban a magasabb .tisztikar meghasonlá- sa nyilatkozott, mely már az alsóbb tisztikarra is elragadt volt, is az élőket még mai napig is két pártra osztja.” — írja a volt főhadnagy 1882-ben. Érdemes még ezzel kapcsolatban idézni tőle azt a pillanatot, amikor zászlóaljával felsorakozott a világosi síkságon: „A síri csöndben mi is elfoglaltuk kijelölt helyünket. Mindenki várta az ütközetre való jeladást. E helyett híre kezdett nem sokára terjedni a feltétlen megadásnak, a fegyver letelt)
