Hevesi Szemle 11. (1983)

1983 / 3. szám

MÉMagtárban az élet. A magyar paraszti köznyelv életnek nevezi a búzát, twK merthogy a búza, a belőle készült kenyér, a liszt valóban az életet jelenti: a megélhetést is. E isorok írtakor még nem lehet tudni, elérjük-e, túllépjük-e, a 14 millió mázsa gabonatermést, hiszen az ősz még előttünk áll, a kukorica, \ez ,az igen jelentős gabonanövény ronthat is, javíthat is a kilátásokon. Az olvasó talán kissé meghökkenve kapja fel a fejét, miért, hogy egy közművelődési folyóiratban agrárkérdésekkel foglalkozik az „Iniciálé”, miért hogy oly hangsúlyos a gabonatermesztés gondja, problémája egy olyan folyóiratban, amelynek jellege messze nem mezőgazdasági.

Az elmúlt évtized alatt, amióta a Hevesi Szemle (megjelenik és olvassák a megyében, s a megyehatáron túl, alapvetően megváltozott a mezőgazdaság helyzete az emberi köztudatban. A pároson lakó, és nemcsak azért mert faluról származott el, nemcsak (azért hallgatta és hallgatja nagy figyelemmel a Meteorológiai Intézet jelentéseit, hogy kiránduló idő-e, strandidő-e, s kell-e ernyő, vagy esőkabát? — hanem azért, hogy a mezőgazdaságnak jó idő-e. Az aszfaltra bekúsztak a földek és nemcsak úgy, hogy a városok (munkásai, értelmiségei, a kis-, és ihobbikertek terméseit fuvarozzák be a gangra, verandára, a kiskamra mélyére, de úgyis, hogy ítűnőben a város (és a falu közti különbség. A gondolkodást illetően! A magyar mezőgazdaság termelése alapvető meghatározója az egész ország életének. Vulgáris a hasonlat, hogy: ahol üres a has, ott fáradtak a gondolatok is. Vulgáris, de a idolgok mélyét illetően mélységesen igaz. A kultúra, a közművelődés nem a Parnasszus magas csúcsain szolgálja az oda fel-, és kirándulókat, hanem mindennapjaink szerves része, „földönjáró” politikája ez a szellemet gyarapítani [akaró országló erőknek. Nem szólva arról, hogy túl a kiegyensúlyozott jókedélyen, amelynek alaphangulatát a megtelt kamra biztonsága adja, a kultúra, a közművelődés forintjainak nem kis hányada ott terem meg a búzaföldeken. A kukoricatáblákon. Az állattenyésztésben. (Egyszóval: a mezőgazdaságban. Ha a mezőgazdaság sikeresen oldja meg feladatait, ha a termés oly elegendő, hogy még tisztes exportra is jut, ha a feldolgozás nyomán a magyar élelmiszer- ipar képes megörökíteni helyét a világpiacon, akkor az így szerzett jövedelemből bővebben juthat a kultúrára, a közművelődésre, a szellem és a lélek gyarapítására.

Nyilvánvaló tehát, hogy annak számbavétele milyen lesz a mennyi és mennyi lesz a milyen, nemcsak agrárpolitikai, agrárgazdasági feladat, de a közművelődés, a kultúra sem zárkózhat el e gazdasági ágazat figyelemmel való kísérésétől. így diktálja ezt önös érdeke, de így az a felelősség is, amely közös ügyeinkkel szemben nemcsak illendő, de szükségeltetik is.

Szeptember hava voltaképpen a nagy mérlegelés hónapja. A búza már magtárban, sőt már ismerjük az új kenyér ízét is, a kukorica érés előtt, a kertek-mezők kincsei betakarításra várnak. Bort, búzát, békességet — egyfajta magyar köszöntés és kívánság rvolt ez, de maradt is az. A jó termés, a jó politikai közérzet, ,a béke nem szolgája, de hűséges segítőtársa a kultúra, a közművelődés, a szellemi élet minden előrelépő akaratának. Ezért is róttuk e sorokat, bízva a 14 millió mázsa fölötti gabonatermésben, az ősz gazdagságában, a béke erejében, hogy egy megyei közművelődési folyóirat is bizton érezhesse magát szellemet építő munkájában.

1