Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 2. szám - MÚLTUNK JELENE - Sereg József: Benevár
mély, esetleg családneve lehetett. Az Ába nemzetség egyik ágának neveként is szerepelhet. A Csobánkákról Benevár XIII. századi birtokosairól már több adatunk van. 1170-ben fordul elő először a név, történelmi szereplésük viszont a XIII. század végén, később igen jelentős. Az Aha nemzetség Csobánka ágát Csobán-bán Csobánka comestől számítják, kinek két fia Csobánka János, János comes az isaszegi csatában V. István mellett hősiesen hadakozott. Másik fia Csobánka Péterről (1302) és annak fiáról Csobánka Pálról (1304 —1339) van tudomásunk. János comesnak három fia volt, László, Sámuel és I. Dávid, és Sámuel fiáról II. Dávidról van az utolsó értesülésünk 1344- ből. A romokban, nagyrészt a föld alatt betemetett várról ma a következőt tudjuk az 1301-ben az egri káptalan előtt kelt Csobánka testvérek osztályleveléből és a maradványokból. — A vár ma is teljesen kivehető kettős mély sáncárokkal volt körülvéve. Az északi és a déli oldalon a sáncok mélyebbek és szélesebbek voltak, elérték a 15 métert. A keleti és nyugati oldalon is megépültek a sáncok, viszont itt a hegyoldalak meredeksége miatt keskenyebbek voltak a vájátok. A sáncárkok ma is elérik az 5—6 méter mélységet a déli és az északi oldalon, eredetileg ennél jóval mélyebbek voltak. A külső sánc ellipszis alakzatot formált, míg a belső sánc sarkán nyomott négyszögalakzatban fogta körül a várfalat. A várépület a belső sánc szintén belső partjain négyszögalakban épült. A keleti, nyugati és déli oldala egyenes, az északi oldala kissé tört vonalat képez. A vár északnyugati oldalán a faltörmelék ma is a legmagasabb, itt lehettek tehát a vár erősebb, szilárdabb épületei, míg a déli és keleti oldalon alig, vagy semmi sem emelkedik már a talajszint felé. Itt lehetett a várudvar, esetleg a falnak támaszkodó kisebb épületek. A vár négyzetalapú alaprajza 45 méter volt széliében hosszában. Nem volt jelentős kővár, viszont helye, és védhetősége növelte értékét. A vár négy sarkán fatornyok álltak és a kettős sáncárok közt délen középen külső figyelő torony szolgált védelme biztosítására. Külön érdekessége, erejének védhetőségének fokozására szolgált a vizesárkok kettős rendszere, a Csatorna völgy patakját vezették a sáncokba és a délkeleti oldalon a kivezető árok nyomai még ma is láthatók. Egyesek feltételezik, hogy a két sáncárok közt a külső sánc belső peremén még cölöpsor is védte az erősséget, ennek azonban eddig nyomaira nem tudunk következtetni. A vár kapuja az északi oldal keleti végén levő torony alatt volt, a külső sáncon csapóhíd, a belső sáncon felvonóhíd vezetett át. A vár keleti oldalán lehet a ciszterna, a vár víztartálya helyét kikövetkeztetni. A vár belső épületei szinte teljes mértékben elpusztultak a viszontagságos századok alatt, hiszen már 1497-ben is elhagyott romvárként említik, talán éppen ezért érdemelt különös figyelmet is, hiszen az újkori századok azon már semmi változtatást nem végeztek, így eredeti formájában őrzi a tatárjárást követő évtizedek magyar várépíté- szeti gyakorlatát. Magam is osztom Kandra Kabos századvégi levéltáros kesergő nézeteit. — A kincskereső gyöngyösiek és a kallók molnárai az elmúlt századokban sokadíziglen rombolták, dúlták a falakat, kincs után kutattak. Az északnyugati sarok alatt alagutat — kincseskamrát sejtettek. Sok kárt okoztak, romboltak, ástak, csákányoztak. A benei malomépítkezők elhordták a köveket, kőbányának tekintették a váromladékot. — Csoda, hogy ennyi is maradt. Maradt viszont 1301-ből egy igen értékes okmány. Az egri káptalan előtt Csobánka János comes három fia, László, Sámuel és Dávid megosztoznak az örökségen. Ebben az okmányban leírják a vár épületeit, s így képet alkothatunk, a romokat képzeletben visszaépíthetjük, és a most megindult feltárásnak segítséget nyújthat, illetve visz- szaigazolást nyerhetünk. Csobánka János comes fiai 1301-ben így osztoztak hát a váron. Az északi rész, a várépület a palota harmadrésze, három őrtorony, a keleti oldalon egy tágasabb és egy szűkebb helyiséggel Samu része lett. A lakóhely (Domus) Dávidnak jutott. A vártkapu és a várkápolna, amelyek az északi fal mentén voltak, nem jutottak elosztásra, közösben maradtak. A keleti oldal harmadában állhatott a lovagterem, amelynek felső végét László, alsó részét Dávid kapta. A nyugati oldal fatornya Samu és Dávid közt egyenlően lett megosztva. A kapuval szembeni keleti udvarrészek Lászlónak, a nyugati oldalon levők Samunak és a déli szárnyon levők Dávidnak jutottak. A legszebb és legerősebb épület természetesen a kápolna volt, amelynek a kor szokása szerint a tájolása az északi fal oldalán keleti volt. A várhoz az út a várbérc nyugati oldalán vezetett a Kallók-völgye felett. Elhaladt a vár nyugati oldala, sáncai mellett és északról egy merész ívben fordult vissza a keleti felső sarok alatti kapuhoz. A vár építési módja; nagyméretű rakott kövek közé homok és oltatlan mész került, amely egy tömbbe forrasztotta a falakat, ahogy ez a korabeli várépítésnél megszokott volt. A várat északról és nyugatról gyümölcsöskert övezte, almáskert néven került felosztásra. Az 1301-ben kelt osztályoslevél a kertet is három részre osztja. A nyugati oldalon levőt Csobánka Dávid, az északi oldal távolabb eső részét László, a várhoz közelebbit Samu birtokolhatja. A gyümölcsöskert a várpalota használatára utal, s valóban a nagyon kedvező — napfényes homlok kiválóan alkalmas volt almáskert létesítésére s itt Mátrafüreden az alma szinte vadon is megterem. A megerősített, jól védhető, kellemes környezetben, kitűnő tájolású, kedvező kilátást nyújtó Benevár a kor viszonyai közt kellemes és biztonságos lakhelyül szolgálhatott a Csobánka testvéreknek akik közül László a családnak fékezhetet- len természetével sok gondot és bajt okozott. Alig néhány száz méterre dél-délkeleti irányban a vártól a Bene-patak keleti partján a Kőporos hegyhát oldalában és a Bene-patak közvetlen folyása mentében települt Bene-falu, Bene-puszta, vagy egyes korai szerzők szerint Bene városa. Legszimpatikusabb Beneváralja elnevezés lenne a sok változat közül, azonban éppen ez a kevésbé hasz46
