Hevesi Szemle 11. (1983)

1983 / 2. szám - MÚLTUNK JELENE - Sereg József: Benevár

emlékét. Ennék az ősi erődítménynek a mai Bene- vár várhelye még korábban csak megfigyelőhelye lehetett. A Pogányvár topográfiailag ma is beazonosítható. A Benevár területét elhagyva tovább kapaszkodunk a hegyháton, s mintegy 20 percnyi gyaloglás után elérjük a Vaskaput.

Az út összeszűkül, az alsó kis Vaskapunál kétoldalt csak megemelkedik a kopár szikla, a felső nagy Vaskapunál már felmagasodik a sziklafal, s közéje szorul az út. A hegyhát itt néhány méterre ösz- szeszűkül (8—10 m). — Dél felé lapos terasz előzi a helyet. A jobb és a baloldalon hatalmas kövek halmaza omladékszerűen magasítja az egyébként is meredek hegyoldalt. Dél felől három keresztsánc nyomai vehetők ki a kövek halmazából. A sáncok közt 85 méter, 60 méter és 190 méter terület, terasz van. A hatalmas kyklopsz kövek valóban összehordott kőtorlaszok képzetét keltik. Kand- ra Kabos 1890-ben járta be ezt a területet, s ő is és Pásztor József Heves vármegye várai című munkájában Pogány várat a honfoglalás korában már meglevő erődítménynek tartják, amelyet a vidékre költöző honfoglalók elfoglaltak, megszálltak, szálláshelynek használták. A Pogányvár név is erre utal. Felverték sátraikat, és innen vezettek portyákat. Erre a hely kiválóan alkalmas, hiszen kellően védett, és a déli irányban nagyszerű kilátás nyílik a mai mátrafüredi völgybe és azon túl Gyöngyösön át az Alföldre. A vidék történetének korai kutatói feltételezik, beleképzelik a tájba, Po- gányvárba a honfoglalók sátrait, katonai szállásait. Ezt tartják az ősi szálláshelynek, honnan a következő századokban a vidéket birtokba vették, benépesítették.

Pogányvárról mondák tudósítanak, különös természeti hely, a sáncfalak okkal kerültek e helyre,

s az elnevezés is találó. — Benevár viszont valós, épített kővár, ásott sáncokkal, igaz földig omlott romfalakkal, de olyan objektum, amelyet már írott források emlegetnek. — Lebbentsük fel hát a feledés fátylát. — Emlékezzünk. —

A vár helyét már fák, erdei bozót takarja. A Benevárbércen vezető turistaút mellett a Csatorna és a Somor-patak összefolyásától a várbércen mintegy 300 méterre az első homlok mögött épült. E tisztás, kopáros részről szintén nagyszerű a kilátás a mátrafüredi völgybe, a Sárhegy oldalán az Alföldre, Gyöngyösre. A várromokhoz a kettős sáncárok régi kifolyáshelyein juthatunk be.

A múlt században az észak-nyugati magasabb épületek maradványai még alakot formáló romfalak voltak ajtókerettel, ma kőtörmelék, s bizony itt is ásni kell ahhoz, hogy a rakott falak kibonthatók legyenek. Bél Mátyás a XVIII. szárad harmincas éveiben is már romként tartja számon:

„Bene várának már csak romjai vannak meg a Mátra egyik erdős vonulatán, amerre dél felé Gyöngyös város látható. Lejtős hegyre, és derűs környezetbe építették a vele azonos nevű híres forrás (téves — patak —) mellett.”

A tatárjárás után építették a várat, talán közvetlen közel a tatárok elvonulása után már 1243-ban, de mindenképpen még IV. Béla király idejében. Van olyan feltételezés is, hogy a tatárjárás után csak újjáépítették a már korábban itt levő erősséget. Lehet, mindenesetre a földben rejlő romok a tatárjárás utáni várépület maradványai. Az első ismert birtokosok a Csobánkák, viszont a vár neve nem tőlük származik. Már korábban szó volt róla, hogy a név honfoglaláskori pogány személynév, s mint ilyen az első, várépítő tulajdonos, szeBenc vár restaurált képe.

45