Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 2. szám - MÚLTUNK JELENE - Sereg József: Benevár
mel közli és méltatja a Lonthón 1749. május 30-án kelt árrögzítő rendelkezést. Az almanachokban humoros írásai is jelentek meg, mint ahogyan a „Múlt és jelen” kötetben is helyet kaptak ilyen művei is. A századvég magyar kivárosainak társadalmi életéből is kiveszi részét Ipolyságon. Műkedvelői társulat elnöke, a kaszinó vigalmi bizottságának, de a könyvtári bizottságának is tagja. Legutolsó hivatali beosztása a Budapesten 1894. február 28-án kelt kinevezés szerint — Szilágyi Dezső igazságügyminiszter írta alá —, „a VII. fizetési osztályba tartozó törvényszéki bíró”, polgári és úrbéri előadó és elnökhelyettes az ipolysági törvényszéken. 1896-ban vonult onnan nyugdíjba. 1914. január 5-én hunyt el Ipolyságon, ott is temették el. Síremléke az elmúlt években még állt. Amatőr történészi munkálkodásának hitvallását „Akik egymást szerették” írásában találhatjuk meg: „Szeretek a rég letűnt időkbe olykor visszapilBenevár Bene-puszta, Benevár, Benevárbérc, Benepatak, Benehát, Benelaposa, Mátrafüredhez vagy közvetlen környezetéhez tartozó elnevezések. A név mögött honfoglaláskon pogány személynevet sejtünk, amely a Mátra vidékre települő hongfoglaló kunpalóc Ed és Edumér törzsben vezéri név volt és a szálláshelyre a vezér nevéről tapadt rá. Ez a személynév a történelmi Magyarország területén máshol is előfordul és éppen úgy mint a Mátrában a Muzsla — Muzsaj megnevezés társaságában. Az Aba család nevével egyidős, és a szomszédos Pata helység elnevezésével. A korai magyar századokban már rögzült helységnév. Egészen a XX. századig, amíg a Mátrafüred elnevezés általánosan nem vált ismertté, ennek a területnek, a régebbi elpusztult településnek és a falu fölötti kővárnak volt a neve. Gyöngyösről a Mátrafüredre vezető út felső, végső szakaszát ma is Benei útnak nevezik, idős helyi lakosok Mátrafüred neve helyett még ma is használják ezt az elnevezést, és családnevekben is rögzült. Napjainkig élő név, elnevezés, amely mögött a korai századokban jelentős szerepet játszó Aba nemzetség egyik vitézét kell sejtenünk, azt, aki a Somor patak és a Csatorna patak közt emelkedő bércen kővárat rakott. Kővárat a régi, Pogányvár előtt elterülő gyönyörű kilátást biztosító hegyhát alsó szakaszán. A Kékestető 1014 m magas ormától dél-nyugati irányban gerinc húzódik egészen le Mátrafüredig, ennek déli végén 417 m magasan állott egykor a vár, ma várrom. A völgyben baloldalról a nevezetes Kálók völgyében, századokon át kalómalmok zúgtak — kelepeitek — munkáltak e szép vidéken, a Kálók völgye fölött a Muzsla tető (502 m) — mögötte a Nagy lapáttető (609 m). A Mátralantani. Mert a múltból alkotom számtalan esetekben a jelenkor feletti ítéletemet, habár figyelembe véve az akkori viszonyokat, a műveltség alantasabb voltát, azon következtetésre kell jönnünk, hogy a múltban is, éppen úgy, mint most: volt jó és gonosz egyaránt; az emberek akkor is — úgy mint most — anyagilag és erkölcsileg süllyedtek és emelkedtek. . .. Szóval semmivel sem vagyunk jobbak a régieknél, csakis ügyesebb végrehajtók, eszközeink megválogatásában furfangosabbak és műveltség által némileg különbözők.” Azzal kezdtem: milyen keveset is tudunk öreg várainkról. Befejezhetem: milyen keveset tudunk a minket lassan egy évszázaddal megelőző amatőr történészeinkről, helytörténészeinkről. Emlékezzünk meg tehát a régiekről, mint ahogyan most megemlékeztek Vitális Mórról, aki irodalmi emléket állított a kisnánai várnak. Pozder Miklós füredet délről határoló völgyet a Dobogó (414) zárja — majd keletre a Bene laposa húzódik és délkeletre a Pipishegy domborodik. A benevári romok előtti tisztásról gyönyörű kilátás nyílik a tájra, amelyben a mátrafüredi völgy különös szép természeti képződmény. Erdős hegyhátak közt délkeleti lejtésű völgy, amelyet keleti irányban a Be- ne-patak tör át Pálosveresmart—Abasár irányába. Gyöngyös felé a déli irányban nyitott széles völgy húzódik, ezen fut a Gyöngyösre vezető út. A hajdani Benevártól és a fölötte magasabb homlokon levő Pogányvártól egészen az Alföldre nyílik kitekintés. Bene vára környéke maga is történelmi mondák hordozója, őrzője. Századokon át apáról-fiúra szállt a monda a Bene vára közelében levő Hármas forrásról —, amelyet a nép Szent László-forrásnak is nevez, sőt ma szinte csak ezen a néven ismeretes. A Gyökeres-forrással együtt ez a forrás táplálja a Somor-, a Bene-patak vizét többek közt. A monda eképpen szól. A kunok ellen hadakozó László király ezen a vidéken járt seregével. A harcosok szomjúságának csillapítására fakasztotta a Bene- patakot tápláló forrást a Mátrában. A kun sereg az Alföldön Visznek táján, László magyar vitézei a Mátra erdeiben táborozott. A király vezérei a sátor előtt gyülekezvén elmondták, hogy hadi népét a szomjúság gyötri, és ezért nem tud csatára kelni. Erre László király két magas hegy által ösz- szeszűkült völgybe vezette őket egy sziklához, ahonnan vizet fakasztott. A legenda földrajzi helye a mai Benevár helyétől észak-keletre 3000 méterre Mátraházán ma is élő, kedvelt forrás. A középső hegyvonulaton a Benevárbérc középső részén mondák és a táj őrzi az ősi Pogányvár 44
