Hevesi Szemle 10. (1982)

1982 / 1. szám - MÚLTUNK - Sereg József: Válság és megújulás a Mátra vidékén II.

a városban már 10 alapszervezettel rendelkezett, decemberre az alapszervezetek száma 16-ra, a tagság száma 577-re emelkedett. 1960-ban 47 alapszervezete és 2741 tagja volt. A KISZ mindenkor a párt ifjúsági szervezetének vallotta magát, kulturális és propagandamunkájában ezt teljes mértékben ki is fejezte. Kulturális seregszemléket szervezett. A Hámán Kató kulturális seregszemle művészeti ágaiban 1961-ben 920 fiatal vett részt. A József Attila-olvasómozgalomba 690-en, a szellemi öttusába 760-an kapcsolódtak be. A természetes fejlődés eredményeképpen, a KISZ-tagság mély kapcsolatot tartott az úttörőmozgalommal és 1961-ben 263 VIII. osztályos tanulót vettek át a KISZ-szervezetbe.

Élénk sportéletet szerveztek. A béke és barátság sportünnepélyén 900 fiatalt mozgósítottak. Impozáns és hagyományos külsőségek között, felszabadulási váltófutásokat szerveztek, létrehozták a KISZ-vb sporttanácsát. Ifjúsági járőrversenyeket és sok más, értékes sportrendezvényt rendeztek a tagság számára.

A takarékossági mozgalomba 1550 fiatalt kapcsoltak be a KISZ-esek. A „Szocialista brigád” címért 1961-ben 250 fiatal dolgozott. Hét ifjúsági brigádunk a megtisztelő „Szocialista brigád” címet megkapta. Az 1961. évi KISZ-munka legnagyobb követelménye és eredményeként az akkori Szerszám. és Készülékgyár, elnyerte az „Ifjúsági üzem” címet, ahol az átlagos életkor a vidéki viszonylatban nem jelentéktelen létszámú üzemben 23 év volt. 1961-ben már 250 fiatal nevezett a „Szakma ifjú mestere” című mozgalomba. A KISZ nagy segítséget nyújtott az önként vállalt társadalmi munkában is. Egy év alatt 55 ezer társadalmi órát teljesítettek, amelyből 22 ezerrel az újonnan alakult termelőszövetkezetek számára nyújtottak segítséget.

A gyöngyösi üzemek az 1957-es évben általában teljesítették terveiket. Az 1956-os tervhez képest a Váltógyár 15,3 százalékkal, a Vas- és Fémipari Vállalat 45,3 százalékkal termelt többet. Mint már említettük, az 1957. évi tervteljesítés talán hangsúlyozottabban fontos volt a kommunisták számára, mert a számadatok városunkban is felértek a nyílt szavazással. Nyílt állásfoglalás volt és egyben példát is mutatott a város lakossága számára a munkáshatalom szilárdságáról. Két jelentéktelen üzem nem teljesítette csupán évi tervét (a Sütőipari Vállalat és a Szervestrágya Vállalat). Különösen kiemelkedett a terv teljesítésében az Építőipari Vállalat, 114,2 százalékos teljesítménye. A Vágóhíd és Húsfeldolgozó Vállalat pénzügyi tervét 220,2 százalékra teljesítette, az egy főre eső termelési terv 101,1 százalék, vállalati eredménye 181,7 százalék lett. Ebben az évben érvényesült először a dolgozók anyagi érdekeltségének figyelembevétele a termelés növelésében. Vállalatainknál jelentős összegeket fizettek ki nyereségrészesedés címén.

Sokat kellett küzdeniük üzemeink gazdasági és politikai szerveinek az ellenforradalom alatt meglazult munkafegyelem helyreállításával. A Sütőipari Vállalatnál 12 esetben történt 1957 folyamán fegyelmi felelősségre vonás, késés és igazolatlan

mulasztás miatt. A Váltó- és Kitérőgyárban 1957- ben 275 fő esett ki igazolatlanul a termelésből. A fő ok abban keresendő, hogy a szőlő kampány- munkák idején a meglevő magán szőlőterületeken 150—200 forintos napszámbért fizettek. Szintén sok problémát okozott az ellenforradalmi időszakban meglazult társadalmi tulajdon védelmének helyreállítása.

A termelt áruk minősége, különösen az ellen- forradalmi időszakban, sok kívánnivalót hagyott maga után, 1957 második felében azonban egyre inkább helyreállt a minőségi fegyelem és a vállalatok kötbére jelentősen csökkent.

össziparágaink megyei tervüket 1957-ben 109,3 százalékra teljesítették. Ez, 1956-hoz viszonyítva, 15,9 százalékos, 1955-höz viszonyítva pedig 7.6 százalékos emelkedést jelent. A megye üzemeiben 1957-ben 17 879 munkás dolgozott, a munkások megyei átlagkeresete 1604,— forint volt, 37.1 százalékkal magasabb, mint 1955-ben. Legmagasabb keresete a bányászoknak,-legalacsonyabb az építőiparban dolgozóknak volt. A város üzemeinek 1957. évi termelési értéke 85 194 000 forint volt. Ebből a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt 45 360 000 forinttal részesedett, a többi kisebb vállalatok között oszlott meg. A városi helyi inar ebben az évben tervét 110,5 százalékra, a kisipari szövetkezetek pedig 117,4 százalékra teljesítették. Bányászaink 1957-ben. valamint az inari szakmákban, 9 580 400 forint hűségjutalmat, illetve nyereségrészesedést kaptak. A további években üzemeink tervteljesítése még tovább növekedett. A munkás- osztály nagyszerű termelési teljesítményeivel, gazdasági eredményeivel, fegyelmezettségével és szocialista munkaversennyel zúzta szét az ellenforradalom utolsó hadállásait.

E nagymérvű fejlődés mellett messzire elmaradt a mezőgazdaság fejlődése. A város területének osak töredék százaléka tartozott a szocialista mezőgazdaság szektorához, a jelentős többség kisüzemi gazdálkodás formájában, kispolgári gondolkodás utolsó maradványaként, a szocialista fejlődéssel szemben, nem tudott komoly termelési értéket felmutatni és a szocialista akkumulációban jelentéktelen mértékben szerepelt. 1957 elején a városi tanács mezőgazdasági osztálya nem tartott kellő kapcsolatot a termelőszövetkezetekkel. A termelőszövetkezetek vezetői előtt a tanács végrehajtó bizottságának nem volt tekintélye. A Dózsa Tsz 1957-ben nem tartott közgyűlést és a munkák is vontatottan haladtak, állapította meg a megyei tanács 1957. július 23. és augusztus 2. közötti vizsgálata a városi tanácsnál. Termelőszövetkezeteink az ellenforradalmi időszakban súlyos válságokon estek át.

Általános tapasztalat volt, hogy a gyöngyösi parasztság, különösképpen az ellenforradalom után, helyeselte pártunk politikáját. A beszolgáltatási rendszer megszűnése után, a parasztság új légkörben, minden kényszer nélkül, többet teljesített, mint beszolgáltatás idején. Termelési kedve megnövekedett. A politikai és gazdasági konszolidáció a gyöngyösi parasztság biztonságérzetét fokozta.

A szocialista mezőgazdaság megszervezése, a ter43