Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 1. szám - MÚLTUNK - Koczka László: Az egri színház történetéből
melőszö vetkezeti mozgalom győzelme Gyöngyösön és a Mátra-vidéken méltó válasz volt a munkás— paraszt szövetség erejének reprezentálására, mely 1958—1960 között hatalmas politikai munka volt. 1961. január 12-én, a gyöngyösi járásban is befejeződött a termelőszövetkezetek megszervezése. — A téma részletes taglalása külön tanulmány feladata. Itt a megállapítás is elegendő, az ellen- forradalmi lázadásra a méltó válasz 5 év után, a szocializmus alapjainak lerakása lett a Mátra-vidéken, a megyében és a Magyar Népköztársaságban. Az ellenforradalmi lázadás utáni 25 év a szocializmus alapjainak lerakása utáni 20 év, már a szocializmus építésének lenini normái szerinti, kiegyensúlyozott, nyugodt, békés építőmunka időszaka volt történelmünk talán legdinamikusabb társadalmi fejlődésének szakasza, amelyben a megújult munkáshatalom, az osztállyá szerveződött, szocialista parasztság és a szocialista értelmiség megalkotta itt, a súlyos történelmi múltú Mátra- vidéken is a szocialista nemzeti egységet, mely korunk legszebb eredményévé, a szocializmus továbbépítéséhez a népi-nemzeti összefogást biztosítja. Sereg József Az egri színház történetéből A művészeteket és a tudományokat képviselő 9 múzsa közül az ókori ábrázolásokon kettő tart álarcot kezében: Thália és Melpomené — Zeusz lányai. Az első a komédia múzsája, a másik a tragédiáé. Az egyik álarc vidám, mosolygó, a másikon szomorúság ül. S a kettő együtt tökéletesen kifejezi mindazt, amit a közönség évezredek óta a színházban keres: a nevetést és a sírást. Mi az a varázslat, amely felénk árad abban az épületben, melyet úgy hívnak: „színház”? Nem is olyan egyszerű a válasz. A színház nem egy épületet, nem egy tárgyat, nem egy embert jelent, hanem egész sereg agy, kéz, gép, anyag össze- működését, írót, színészt, rendezőt, festőt, zenészt, szabót, munkást — építményt, világítást, vásznat és festéket —, ami mind egy célra egyesült: valami hitelesnek látszó történetet pergetni le előttünk, hogy sírni és nevetni legyünk kénytelenek. A magyar hivatalos színjátszás nem a játékos kedvből született, mint más népek színművészete, a XVIII. század végének nemzetmentő, nyelvművelő törekvéseihez kapcsolódva, „erkölcsök oskolája” kívánt lenni, a nemzetiség védőbástyája, a magyar nyelv temploma. Egy évszázaddal előbb találkoztunk egy elszigetelt kísérlettel, a magyar játékszín megteremtésére, amikor Felvinczi György 1696-ban engedélyt kér I. Lipót királytól, hogy Kolozsvárott színielőadásokat tarthasson. Gyökér- telen kísérlet, előzmények és folytatások nélkül. A XVIII. század végének törekvései a magyar játékszín megteremtésére már előzményekbe bocsátják gyökereiket. Ezek az előzmények a magyar- országi német színészek és a mind inkább magyarrá váló iskolai színjátékok. Elválaszthatatlan tehát az egyetemes és magyar színjátszás, mint ahogy nem lehet mereven kiszakítani az egri színház történetét a magyar színjátszásból. Városunk színházkultúrájának fejlődése a magyar játékszín visszatükröződése. Mielőtt azonban a Gárdonyi Géza Színház megalakulásáról és működéséről esne szó, helyes lesz visszapillantani az egri színjátszás hőskorára. Képek az egri színészet hőskorából A színjátszás Egerben is az iskoladrámákkal kezdődik. A jezsuita gimnáziumban 1692. óta játszottak iskoladrámákat latin, néha magyar nyelven. Eleinte az udvaron, majd az épület (a mai Dobó gimnázium) második emeleti nagytermében. Hivatásos világi színészek közül Egerben is előbb a német társulatok jelentek meg. Egert főképp azért ejtették útba, mert a városban a török hódoltság alatt kipusztult lakosság helyébe német iparos és kereskedő lakosság került. Ezek azonban néhány nemzedék alatt úgy megmagyarosodtak, hogy az 1818-as adatok szerint, pl. ebben az évben már csak „310 német találtatott”. A volt jezsuiták gimnáziumában játszott 1789 nyarán Berndt Fülöp német társulata is. Valamikor híres vendéglő volt Egerben a későbbi „Szarvas-kaszárnya”. Ennek emeleti nagytermében tartottak előadásokat, főképpen télen, nyáron inkább sátor alatt vagy fabódéban játszottak a színészek, a mai postaépület telkén. Nemegyszer ült végig a közönség egész szezont szabad ég alatt. A szabadtéri előadás fogalma egyébként sem volt ismeretlen. Így 1840. július 12-én, Egressy Gábor vendégszereplése alkalmával, a várható nagy közönség miatt a „püs- pökkert”-ben (későbbi Érsekkertben, a mai Népkertben) tartottak előadást. Amikor Spetz József, egy gazdag patikus, 1810. táján megvásárolta a mai (Széchenyi u. 16. sz. alatti) épületet, s abban díszes nagytermet építtetett, s hogy legyen helyiség a bálok, hangversenyek, színielőadások számára — a színtársulatok is méltóbb elhelyezést kaptak előadásaik számára az eddigieknél. Sőt az épület második emeletén még szálláshoz is jutottak a „diátristák”. A volt jezsuita gimnáziumból kiszorult német színészek, majd a közben megjelenő magyar színtársulatok is, ettől kezdve jobbára a „Spetz-házban” játszottak. A XIX. század elején indultak meg az első magyar nyelvű színielőadások Egerben. A XIX. század első felének eszmei hordozója a színház volt. 44
