Hevesi Szemle 10. (1982)

1982 / 1. szám - MÚLTUNK - Sereg József: Válság és megújulás a Mátra vidékén II.

az ellenforradalmi erők kezéből. Sajnos, az ellen- forradalmi propaganda külföldi szervei ekkor új manővert vetettek be a magyar dolgozók ellen. A külföldre szököttek és fegyvertársaik rádió és egyéb titkos belső erők folytán „vérmes ígéretekkel” nyugatra csalogatták a kalandvágyó ifjúságot. Városunkból és a környező falvakból is több mint 200 fő indult útnak, s jelentős részük, csalódva a „kapitalista demokrácia áldásaiban”, még az amnesztiarendelet biztosította lehetőségek keretein belül, visszatért elhagyott hazájába.

November folyamán egyre inkább felmerült a kívánság az októberi események tisztázására. A tömegek vártak a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának állásfoglalását, s ez a párt tekintélyének növekedését jelezte. — „Helyesnek tartanánk, ha ennek a kérdésnek a tisztázásával nem várna túl sokáig a kormány.” — írta még az ellenforradalmi Gyöngyösi Hírlap is, az „öntsünk tiszta vizet” című cikkében. E minden oldalról megnyilvánuló érdeklődés hatalmas felelősséget rakott a kormányra és a Központi Bizottságra belföldön és külföldön egyaránt. Sem barátnak, sem ellenségnek nem volt közömbös, mit mondanak a lezajlott eseményekről a legilletékesebbek, a magyar kommunisták vezetői. A kérdés tehát a nemzetközi érdeklődés homlokterébe került. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága az azóta alapvető történelmi dokumentummá vált, 1956 decemberi határozatában, az októberi magyarországi lázadást egyértelműen ellenforradalomnak minősítette, függetlenül a benne részt vevő egyes csoportok szándékaitól. Az ellenforradalomhoz vezető okokat pedig a régi (Rákosi—Gerő) vezetés súlyos szektáns hibáiban, a párton belüli Nagy Imre—Losonczi revizionista vonal áruló kártevéseiben, a bukott kizsákmányoló osztályok hazai ellenforradalmi erőinek aktivizálódásában és a nemzetközi imperializmusnak a magyar népi demokrácia ellen elkövetett, tervszerű aknamunkájában határozta meg.

E határozat világosan és egyértelműen fedte fel az ellenforradalom okait. Ennek tükrében, marxista elemzés folytán, világossá váltak az ellen forradalmárok mesterkedései is. A demokráciáért harcoló, a proletárdiktatúrához hű forradalmi erők tömörülése gyorsabbá vált. most már elvileg tisztázott, logikus és világos érveket kaptak, és még sikeresebben vehették fel a küzdelmet az ellen- forradalmi erők végleges visszaszorítására indított sokrétű harcban.

Az ellenforradalom dühe a szervezést irányító, példamutató kommunisták ellen irányult most is. Céljuk a kommunisták megfélemlítése, erkölcsi lejáratása útján az üzemi alapszervezetek létrejöttének megakadályozása volt. Személy szerint is rágalmaztak ismert kommunistákat, még annak az árán is, hogy később kénytelenek voltak visszavonni állításaikat ugyanabban a lapban, amelyikben a rágalmazást közzétették.

Az üzemi pártszervezőknek meg kellett küzdeniük az ellenállással, azzal az agitációval, amely szerint az üzemekben csak a munkástanácsoknak van helye. A dolgozók érdekeit ezek a szervek képviselik — hangoztatták —, nincs szükség pártszervezetekre. A kommunisták azonban szembeszálltak ezekkel a nézetekkel, soraikat rendezték, létrehozták a szervező bizottságokat, s minden rágalom és ellenséges propaganda ellenére, egymás után jöttek létre az MSZMP gyöngyösi üzemi szervezetei is.

A párt decemberi határozata a lelkiismereti szabadság hangsúlyozásával rendezte a szabad vallásgyakorlat kérdéseit is. Az ellenforradalmárok a novemberi napokban már egyenesen üldözték a materialista felfogású, haladó világnézetű embereket. Az iskolákban ugyan a hittan tantárgy az első időkben jelentős csoportokat kapott, azonban a tanév végére ezeknek a csoportoknak a létszáma minimálisra csökkent.

A kulturális munka területén történt világos állásfoglalás, az ellenforradalmi írószövetség és a hasonló újságíró-szövetség feloszlatása a gyöngyösi ellenforradalmi „szerkesztő bizottságot” is szétzüllesztette. A Gyöngyösi Hírlap szerkesztősége feloszlott. A forradalmi erők lapja, a „Mátravidék”, pedig beolvadt az MSZMP megyei bizottságának és a megyei tanács vb-nek újjászervezett újságjába.

A városban még mindig keletkeztek rémhírek, de ezek már a „Kádár-kormány” megtorló intézkedéseiről, a várható „kommunista terrorról” költöttek jóslásokat. Az Elnöki Tanács december 11-én kelt statáriumrendelete kiváltó okai között a vidéki terrorista ellenforradalmi vérengzések megfékezésére való törekvés állott, és éppen idejében — hiszen Egerben, december 12-én, súlyos és véres események zajlottak le. E rendeletnek is lényeges szerepe van abban, hogy Gyöngyösön nem terjedt tovább az egri lázadás hulláma.

A forradalmi erők küzdelmének szervezésében a legfontosabb erőt, mint már erről szó volt, az újjáalakuló kommunista pártszervezetek képviselték.

Gyöngyösön a pártszervezetek először az üzemekben alakultak újjá, s csak később sorakoztak fel a hivatali és értelmiségi pártszervezetek. A párt első tagjai közül a túlnyomó többséget az 1919- es és 1945-ös párttagok alkották. 1957 januárjában a városban már 200, februárjában pedig 300 párttag jelentkezett. Márciusban az ellenforradalom utolsó agitációs kampánya, a MŰK (márciusban újra kezdjük) vereségéig néhány hétre a párt- szervezetek erősödése lassult, de 1957. április 4. körül már újra 300 taggal gyarapodott a párttagok létszáma. 1959-ben a városban 37 alapszervezet működött 1250 párttaggal. A párttagság 53,65 százaléka munkás és 18,5 százaléka paraszt volt. A párt nem törekedett sorait felduzzasztani. Minőségileg erős, eszmeileg egységes szervezet jött létre, állapítja meg az MSZMP Gyöngyös városi V. B. ösz- szegező beszámolója az 1959. évi újjáválasztások alkalmából.

A városi tanács végrehajtó bizottsága 1956. december 16-án vette át újra az ügyek vitelét, miután a Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány rendeletileg a törvényesen megválasztott tanácsok hatalmát visszaállította. November 5. és december 16. között egy ideiglenes tanácsi vezetőség működött a háttérbe szoruló városi munkás41