Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 1. szám - MÚLTUNK - Sereg József: Válság és megújulás a Mátra vidékén II.
folytán egyre kevesebb reményük volt, ezért egyre idegesebbek és türelmetlenebbek lettek. A kudarcok végén pedig újra eltűntek. A szovjet fegyveres erők 1956. november 4-én, városunkba is eljutottak. A Gyöngyös lakosságához viszonyítva jelentéktelen számú, zavaros csőcselék az ellenforradalom vezérkarát, a munkástanácsot és a „Forradalmi Katonai Tanácsot” a város védelmére akarta kényszeríteni, arra, hogy a szovjet csapatok bevonulását akadályozzák meg. A „Városi Munkástanács” erre a nyomásra tárgyalásokba kezdett a szovjet páncélos egység parancsnokával. Másnap az ellenforradalmi sajtó értesítette a lakosságot arról, hogy a szovjet csapatok átvonulnak a városon, a lakosság tartózkodjék a szovjet harcosokkal való összeütközéstől, nyugalomra szólított fel. Ez természetesen nem az ellenforradalmárok, hanem a szovjet csapatok erejének hatása volt. Ilyenformán a város megmenekült a számára tragikus küzdelem kibontakozásától. A szovjet csapatok egy kisebb páncélos egységét azonban a város területén tartották, a fontosabb pontokon helyezték el. A tankok puszta jelenléte is elég volt ahhoz, hogy fékentartsa a rendbontó erőket, így az ellenforradalmárok elkeseredésükben csupán gyalázkodó szóháborút indítottak sajtó és röpcédulák útján. A megyei munkástanács november 5-én látszat- intézkedést tett a sztrájk megszüntetésére. Ehhez csatlakozott a gyöngyösi városi munkástanács is. A felhíváson túl azonban semmit sem tettek a munka megkezdése érdekében. A forradalmi erők gyors előretörése következtében a munkástanácsok hatalmának napjai meg voltak számlálva. Gyöngyösön, a kényszerítő körülmények hatására, „a forradalmi munkástanács november 11-én lemondott a hatalom gyakorlásáról és a városi tanács mellett, tanácskozási jogú testületté alakult át, és hivatalosan elfogadta a »Kádár-kormány« programját”. A gyöngyösi városi munkástanács ellentmondásos szervezet volt. Kiszolgálta az ellenforradalom elburjánzó erőit, a proletárdiktatúra ellen törő erők fő hatalmi szervüknek tekintették, és ilyenformán is várták tőle az intézkedéseket. Meg kell jegyezni azonban azt is, hogy a munkástanács személyi összetételében szerencsére megfelelő számban voltak becsületes, demokratikus érzelmű, sőt kommunista erők is. Elnöke, Egyed Antal gimnáziumi tanár, a Népfront elnökeként került a pozícióba. A tanács távozó elnökének kérésére vette át az irányítást és később az ellenforradalmárok is ideiglenesen megerősítették hivatalában. Józan, demokratikus és higgadt magatartásával fékezte a szélsőséges akcióikat, s így sok szenvedéstől mentette meg a várost. Munkájában elsősorban a helyőrségi laktanya paracsnokából lett munkástanácstagra, Bérces Emil alezredesre támaszkodhatott, aki szintén a mögötte álló erők súlyával törekedett a lázongások fékezésére. A munkástanács ebben az összetételében azonban az ellenforradalmárok szemében is csak átmeneti szerv volt. Céljaiknak megfelelő átalakításra a forradalmi erők november 1. utáni, egyre fokozódó megerősödése, valamint a szovjet hadsereg sikerei miatt, nem kerülhetett sor. A munkástanács higgadt vezetésének tényét és a honvédség megfontolt magatartását az ellenforradalmi Gyöngyösi Hírlap is elismerte. 1956. november 11-i számában a honvédség józan és tartózkodó, fegyelmezett magatartásáért köszönetét mondott a maga módján: „Igenis tartozunk annyival az igazságnak, hogy a helyi alakulatok parancsnokainak elismerjük, hogy a rendbontók kezébe nem adtak fegyvert, a mát- raalji kisváros véres cselekedetektől mentesen vészelte át az eseményeket”. Alig néhány nappal korábban még ugyanazok, akik itt elismerésről nyilatkoztak, uszították a csőcseléket a laktanya ellen, fegyverek szerzésére. Az élet normális mederbe való visszatéréséért folytatott küzdelem élharcosai újra a kommunisták lettek, ök agitáltak a munka mellett, ők nyújtottak ebben is elsősorban példát. A kezdődő konszolidációra mutatott, hogy november 12-én, az iskolákban újra megkezdődött a tanítás. Ugyanezen a napon a Nemzetőrség is feloszlott és helyébe újra a rendőrség lépett, amely vezetője személyében a kommunista forradalmi vonal erőinek érvényesülését biztosította. A forradalmi erők jelentős eszközt kaptak kezükbe az 1956. november 24-én megindult újsággal; a Mátravidékkel. Az MSZMP járási szervező bizottsága és a járási tanács szerkesztette ezt az újságot. A Gyöngyösi Hírlap már nem uralta egyedül a közvélemény formálását. Bár a lap első számaiban még meglehetősen tapogatózó, elvileg tájékozatlan hangokat ütött meg annak ellenére, hogy a Munkás—Paraszt Forradalmi Kormány programja és nyílt levele és egyéb megbízható híranyaga, s elvi szempont már rendelkezésre állt. Néhány megfogalmazásban még hatott az ellenforradalmi ideológiai kártevés, de ennek ellenére a lap rendkívül hasznos szolgálatokat tett. Védte és szervezte a munkát, visszafordította a szovjet hadseregre szórt rágalmakat, és a párt irányelveit juttatta el az olvasóhoz. A pártszervezet szükségét látta, hogy csatlakozzon a Budapesten megalakult Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség országos felhívásához. A mátravidéki lapban a közleményt közzétette, bár még nem volt eléggé felkészült arra, hogy a szövegben bőven található „revizionista fertőzéseket” bírálat alá vegye. Mindenesetre az ifjúsági szervezet elindítása is pozitív megmozdulás volt, mert az üzemi ifjúságot kívánta a párt befolyása alá vonni, s ezzel az ellenforradalom bázisát jelentősen leszűkítette. A KISZ megalakulása előtt értékes munkát végzett a szervezeti formák előkészítésében. Az újjáéledő pártszervezetek problémáit tükrözte a helyi pártsajtó. A termelőszövetkezetekben az ellenforradalom súlyos károkat okozott azzal, hogy a szövetkezeti mozgalmat rágalmainak pergőtüze alá vette. A termelőszövetkezetek korábbi hibás vagy gyenge gazdálkodása a munkájukat jól támasztotta alá. A Mátravidék című lapban 1956. november 24-én hagzott el az első helybeli hivatalos állás39
