Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 2. szám - JELENÜNK - Berecz István: Miről vitatkoznak a szovjet közgazdászok?
mikus társaságot saját maga helyett, önmaga ellátására. Tehát szembe kell néznie azzal, hogy meg kell szerveznie önmaga életét, miközben (és ez biztos) le kell mondani arról, hogy emberek más embereket kizsákmányoljanak, hogy emberek más embereket ne vegyenek figyelembe. A fajgyűlöletről, arról, hogy léteznek gazdagok és szegények és hogy problémáinak megoldását csak az ellenfél megsemmisítésével végezheti. Ügy kell megszerveznie életét, hogy közben ne merüljön le, legyen öröme a munkájában és a munkája nyomán biztosított életben. Hasonló gondolatok sokakat foglalkoztatnak, lett légyen szó netán apró bosszúságról egy lakóhelyi, munkahelyi, városi, területi vagy netán nemzeti problémáról, és ezek közben jóleső érzés, ha az ember olyan könyvre vagy tartalmas vitára akad, ahol válaszokat kap, vagy gondolatai helyes irányba terelődnek. Ilyen Alekszandr Birman: Miről vitatkoznak a szovjet közgazdászok? műve. Nehéz dolga van a recenzomak, mert a mű ugyan mindössze 104 oldalas, ám jeles szerző műve. És a világnak szánták. Nyomdailag feltüntetett ára 30 kőnek, de ingyen lehet hozzájutni pl. a moszkvai seremetyevói nemzetközi repülőtér úgynevezett semleges területén a repülőgéphez vezető utolsó váróban, szabad polcon, úti olvasmányként az ugyancsak ott található, olcsó kiadású klasz- szikusok, a Szovjetunió életét bemutató, egvéb kiadványok és a sport képes ismertetők és egvéb olvasásra kínált könyvek között. Oroszul, arabul, kínai, angol, vagyis majd a világ összes jelentős nyelvén és nagy örömre, magyarul. De nemcsak jeles szerző műve, hanem köteteket pótló, laikusnak és szakembernek egyaránt érthető és élvezhető kis zsebkönyv, füzet. Tulajdonképpen a szovjet gazdálkodási rendszer problémakomplexum-recenzióia. Álljon ízelítőül az ismertetés és néhány téma kiragadása az olvasó figvelmébe ajánlva a mű szellemét, nyelvezetét, kristálytiszta szándékát és fogalmazását. A 104 oldalon, szól a szerző az olvasóhoz, majd 10 kérdésben — 10 fejezet — beszél arról, hogv „miről vitatkoznak a szovjet közgazdászok!!?”. A zárszóban megtudjuk a vita szervezési oldalát, módját, terepét és a zárszóval a szerző nem engedi el az olvasót, hiszen vitázóvá avatta és továbbgondolkodásra készteti. Mit ír az olvasóhoz? „Bizonyára akad olyan olvasó, akit meglep e füzet címe. Hát a Szovjetunióban — a fejlett szocialista országban — vitatkoznak, méghozzá olyan dolgokról, mint a gazdasági kérdések?” A szerző válaszol, hogv igen. és nemcsak a közgazdászok, hanem a legkülönbözőbb szakmák képviselői is védelmeznek vagy elutasítanak egy-egy álláspontot. Különféle iskolák, áramlatok, nézetek küzdelme nélkül elsorvadna a tudomány, megmerevedne a gyakorlat. „Lehetséges-e ez a közgazdászok esetében?!” — folytatja a kétkedő olvasó —, hiszen a gazdasági kérdések olyan szorosan összefonódnak a politikával. A szovjet közgazdászok egységes materialista világnézetet vallanak, azokból az elméleti tételekből indulnak ki, amelyeket Marx, Engels és Lenin fogalmazott meg. Hol lehet itt szó különféle iskolákról, áramlatokról?” Ezekre a kérdésekre válaszol a kis füzet, konkretizálva egy-egy kérdést, ismeretei a kérdés körül kialakult vitát, a nézeteket, azok képviselőit és jelzi, hogy milyen tendencia várható eredményként vagy milyen álláspontra jutottak. Érzékelteti a vita légkörét és megjelöli a vita tárgyát. Néhány kérdésfejezet: tonna vagy rubel? Arról folyik a vita, hogy milyen mutatók alapján, milyen konkrét feladatok alapján tervezzék és értékeljék a vállalatok munkáját. Nagyjából két csoport van: a naturális mutatók hívei és az értékmutatók hívei. Ez további érdekes kérdéseket indukál. Ha értékmutatók, akkor mi a különbség a kapitalista gazdálkodás és a szocialista gazdálkodás között, ha itt is, ott is pénzt használunk? Mi lesz a kommunizmusban, ahol nem kell a pénz? A második fejezetben — kérdésben — a szerző azt taglalja, hogy a „nyereség jó dolog vagy rossz?” Mi a nyereség a szocializmusban? Mi is a terv? — Ezzel foglalkozik a harmadik fejezet. Helyes-e a „piaci szocializmus” kifejezés? Lehet-e elfogadható a szájról szájra adott, úgynevezett bölcsesség „jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok!”? Különösen izgalmas és érdekes a vita arról, hogy „ellátás vagy kereskedelem”. Erről szól a negyedik fejezet. Az ötödik fejezet — egy hatalmas ország rendkívül sajátosan megjelenő problémájáról szól: „van-e a Szovjetunióban munkaerőhiány?”. Nem leplezve a fejlettségi szint problémákat. A Szovjetunióban, a 90 millió, anyagi termelésben foglalkoztatott ember közül 40 millió még kétkezi munkát végez. A társadalmi vagy munkahelyi adminisztrációban még mindig fő eszköz a golyóstoll. Mivel magyarázható mindez? Napjaink magyar kérdéseihez is kapcsolódik az 1965-ben elkezdett szovjet gazdasági reform egyik izgalmas kérdése, az „állami költségvetéssel vagy anélkül?”, ezt részletezi a hatodik fejezetben — kérdésben. A hetedik fejezet kérdése állandó témája a nyugati közgazdászoknak, sajtónak stb. „Lehetséges-e csőd a szocializmusban?” Nemcsak nagy országra érvényes a kérdés, de általános tapasztalatokat rejt a nyolcadik fejezet. Vitatémája — „ágazat vagy terület?”. A kilencedik fejezetben a kérdés: „mi az irányítás?”. A sok nyugati tallózás után, egy szocialista talajból fakadó válasz és tovább gazdagítható vita olvasható. Végül a tizedik fejezet divatosnak is mondható, de komolysága ezen túlnő, a leegyszerűsített kérdés: „ember vagy számítógép?”. A füzetet a Nyovoszty Sajtóügynökség kiadója adta ki 1979-ben. Kár, hogy Ferihegyen nincs hasonló, de még nagyobb kár, hogy nem található a magyar könyvterjesztésben. Berecz István 26