Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Sánta György: A játékterem
nél többet ér. Tudta, hogy ennél a becslésnél mit se számít, ha elmondja: hűséges és mohó, a csirkelevese olyan, mintha Gundel mester készítette volna és kerek, nyári kalapjában ringatózó, kihívó ártatlansága csaik szerelmet akar. Türelmetlenül toporgott az automata mellett, amelyen az autóversenyzést lehetett játszani és amelynek foszforeszkáló ernyőjén egyelőre semmi nem látszott. Végre bedobhatta az öt forintját. Kétszer megpörgette a kormánykereket, rálépett a gázra és a zöld színű képernyőn megkezdődött az öldöklő verseny. A motorbúgástól összeszorult a torka és reszketni kezdett a keze. A lány magabiztosan kerülgette ellenfeleit. Azzal a nyugalommal, ahogy felengedte a kuplungot és nyomta meg a gázt, először elindítva egy valódi autót. Ő viszont akkor is ideges volt, mégis ott ült mellette, ahogy most itt állt. „Aki... közúton gépi meghajtású jármű vezetését ... a vezetésre egyéb okból alkalmatlan személynek engedi át, vétséget követ el és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, javító-nevelő munkával Vagy pénzbüntetéssel büntetendő.” (Járművezetés tiltott átengedése; BTK, 189. § (1) bekezdés.) A lehető legnagyobb sebességre kapcsolt. Versenyautója biztosan haladt. Ügyes, fölényes volt. A számkijelző szaporán pergett. Egymás után váltódtak fel a tízesek százasokra, a százasok ezresekre. Már kétezer felett volt. Közel ahhoz, hogy plusz időt kapjon a jó teljesítményéért, amikor ő jobb oldalról elrántotta a kormányt. Talán azért: tudja meg, mi a bizonytalanság, életveszély, katasztrófa, kudarc. Talán vissza akarta adni, amikor kocsikázás közben, a valódi autó valódi kormánykerekébe kapaszkodott és kérlelve gügyögte: — Hadd vezessek. Csak egy kicsit. Olyan jó. — Ö pedig, mint mindig: engedett: Előre, hátra, oldalra pillogott, a forgalmat, a felbukkanó rendőröket figyelve. Rászólni sem akart — beleérzett az örömébe — pedig a mélyedéseken ugrálva állandó tengelytörés fenyegetett. Csak akkor nyugodott meg, amikor visszakapta a kormányt. „A közlekedési érzék: a természetes emberi érzékek segítségével a közúti forgalom jelenségeinek kifinomodott érzékelése, amely a veszélyt előre jelzi és lehetővé teszi a mindent meglátó helyzetfelismerést, a nem tévedő helyzetmegítélést, s mindezek eredményeként az egyedüli helyes vagy a leghelyesebb cselekvést.” (KRESZ, IV. rész, a közlekedésben való részvétel feltételei.) A lány tovább cikázott autójával. Hirtelen négy kocsi bukkant fel az ernyőn. Veszélyhelyzet. Kitűnő reflexszel irányított kormánymozdulattal kikerülte őket. Azért, mert ő, ha megfeszülne sem tudna így, mert az ő ideje lejárt, alattomosan újra közbeavatkozott. — Ne szórakozz! Nem volt elég egyszer? — sziszegte. Ebben a pillanatban ijesztően valódi csörömpöléssel és a foszforeszkáló ernyőn szemfáj- dítóan valódi szikrázással összefutott két árnyékgép. '‘lH — Látod? Pontot vesztettem. Hagyj békén! — kiáltott fel. Megőrült ettől a hangtól. Azért is rángatni kezdte a kormányt. Recsegve, ropogva futottak össze a hatszáz lóerős gépek. A még lendületben levő hosszan maga előtt tolta a már égő roncsot. Pattogva elrepülő gumikerekek, fém alkatrészek, szétfreccsenő vér, kiömlő olaj jelezte a gyászos motorizált véget. És mindez egy rossz kormánymozdulat miatt: őmiatta. A lány hisztériásán megpörgette a kormányt (újabb katasztrófa) és a villogó, zakatoló játékautomaták között kirohant a teremből. Ő lassan, mintha tényleg nézelődne, utánasétált, de nem azért olyan megfontoltan, mert nyugodt volt. Az utcán elébe fordult a lány. Ö megelőzte a kérdést: — Egy ilyen szarság miatt vadultál meg? — Eddig ötezer pontnál kevesebbet nem teljesítettem. — Ez aztán az eredmény! ötezer pont! A játékteremben, versenyautózással. Ez a te szórakozásod?! Hallgatod az Amanda Leart és lökdösőd az automatákat. Ez az igazi, ez a klassz időtöltés. Csak a Vidám Park hiányzik! — Miért baj, ha játszom? Miért kellett elrontani a szórakozásomat? — Ha az igazi kormányt fogod, akkor is csak játszol. — Nem igaz! De itt, a játékteremben nagyon kell figyelni. A másodperc tört része alatt kell cselekedni. Itt nem úgy van, mint a forgalomban, hogy egy hosszú kocsisorban haladsz unalmasan, egyenletesen... — Édes jó istenem! — ordított fel most ő és a táskáját a földre csapta. — Azt akarod mondani, hogy ezt a hülyeséget komolyabban kell venni, mint a közlekedést? — Ha olyan hülyeség és olyan nagy a szád, csináld utánam. — Az országúton elég egy apró kormánymozdulat és szétkenődsz egy másik kocsin. 9 (Csont István illusztrációja)
