Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Sánta György: A játékterem
Imre elmegy, Lajos egyedül marad, felemeli a karját. A pincérnő odajön. — Tessék parancsolni. — Kérek gyorsan egy üveg sört. A pincérnő évődve mondja: — Ejnye, de sürgős magának. —■ Meg akarom inni, amíg vissza nem jön ez az úr, itt, velem szemben. — Épp elnéztem az előbb magukat. Furcsa pár, mondhatom. Hogyhogy a barátja nem engedi szeszt inni? Kik maguk? Buzik? — Pfuj! Annyi jó nő van, akkor minek. Itt van maga is. A kék szeme úgy virít a szőke hajához képest, mint a türkiz a havas tájon. A teste olyan illatos, mint a citrom. Melltartót nem hord, ezért a két gyémánt átragyog a vékony, piros blúzon. A rakott szoknyáját úgy meg lehetne vasalni!... — Na jó, hozom a sörét! A pincérnő hamar visszatér a sörrel. — A „barátom” pszichopata, én pedig ............ v agyok. Ö azt mondja, lelkieken alapul minden, az is, hogy mi most itt ülünk. Én nem tudom, milyen lelkieken alapul, mert nem is tudom, mit jelent az, hogy lelkiek. — Hát, én sem tudom pontosan, nem tudnám megmagyarázni, de érzem... Magának is biztos van lelke. — Kell, hogy legyen, mert néhanapján irtózatos lelkiismeretfurdalás gyötör. — Miért furdalja? — Az asszonyok miatt. Rinyai László A játékterem Nem jószántából gyalogolt. A villamosmegállóhoz rendelte a lányt és nem akart túl korán érkezni. Talán meg se akart?! És a tilos jelzés ellenére, átsétált az úttesten. A hosszú utca felénél a gazból kiugrott egy csontsovány, fekete macska. Kígyózó gerinccel szaladt előtte. Kántálva könyörgött: nehogy átszaladj előttem, az istenre kérlek. A macska, mintha incselkedni akarna, hatalmas zöld szemeivel visz- sza-visszalámpázott. Majd, megkönyörülve rajta, puha szökkenéssel eltűnt előle. Amikor a sarokra ért, megpillantotta a lányt. Vállnántos, kék vászonruhában. Oldalán egy diszkótáska lötyögött. Sohasem látottnak látta. És boldogan elcsodálkozott, mint mindig. „Vággyal vagy vágy nélkül, ölelni kell téged.” Aztán szorongani kezdett. Félt a támadástól: „Hol a fenében voltál ennyi ideig? Egyszer és mindenkorra tudd meg, nincs jogod kiállítani ide. Én is fáradt vagyok, nemcsak te, és ezernyi dolgom van.” Kagylópuha, csigapuha volt és a szemrehányások sérültje. Nem kívánta már „feldobni” magát, megvívni valami látszatgyőzelemért vagy elesni egy semmi vereség közben. De, csodák csodája, a lány mosolyogva jött felé. Gyönyörű szemfényvesztés: „Most pedig nem ordítok veled. De vedd észre. Ládd, mennyit változtam, javultam, mióta ismersz. Igazán elvehetnél már feleségül.” — Szép szerelmem, te már itt vagy? — Színpadiasán széttárva, magasba dobta a karját. összeborultak. Nem volt mindig ellenére, de akkor a tilos miatt, az álló buszból és a közeli személyautókból csak őket bámulták. Az önfeledt- ség nem emelte a magasba. A testközeltől mégis elfelejtkezett magáról. Nem tudta, ezért mikor fizet. Rövid huzakodás kezdődött, hogy merre menjenek. — A játékterembe. — Ne. — Vezetni akarok. A lánynak lett igaza. Csokoládét majszoltak. Valami külföldi különlegességet, mert a lány rászólt : — Ezt ne tömd, mint a magyart. A figyelmeztetés mellbevágta. Félrenyelt. Köny- nyes szemmel köhögött ki egy mogyorószilánkot. Szerényen tovább rágcsálta, de valahogy az ízét nem érezte ezután. Bánatosan át-átnézegetett az utca másik oldalára. A lány megkönyörült rajta. Aztán csókolóztak. Az egyik erkélyről a virágait locsoló férfi mohón bámulta őket. Elmentek egy presszó előtt. A teraszra kirakott székeken léhűtők terpeszkedtek, összenéztek, vigyorogtak, megjegyzéseket tettek. Csak azért is megfogta a lány mellét. — Viselkedj tisztességesen! Mit képzelsz, mi vagyok én? — forrázta le. Aztán két lépéssel odább, mintha soha nem tett volna ellenvetést, szembefordult vele. Szeméremdombját nekifeszítette az övének és megmarta a száját. Hiába kiabáltak a katonák a teherautóról, nem engedte el. — Mehetünk busszal a játékteremig. Sunyítva lépett fel utána. A fülledt járművön a férfiak és a nők egymás testét figyelték. — Van nálad ötforintos? — Nincs. — Akkor váltani kell. — Jó. — Az egyik ötöst én, a másikat te játszod el. — Rendben van. A játékteremben meghökkent, mint mindig először, ha összebotlott az élettel. A villogó, csilingelő automaták mellett izzadt suhancok. Rájuk nézett. Semmi nem úgy van, ahogy látszik. Célba lőttek, ügyesen versenyautóztak, de nem tudták, hogy egy lány hiányzik nekik. A pénztáros; fekete gengszter. Jól megnézte őket. A lányt már el is adta. De túl gyorsan kapta el a tekintetét. Ő majdnem válaszolt: azért en8
