Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Takács József: Négyszög
IRODALOM MŰVÉSZET Négyszög Szívet derítő gyönyörűség. Fehér abrosz, csillogó terítékek, szargoslkodás, jókedv, miegyáms. Csak néhány perc, s kezdődik a papa születésnapi ebédje. A nagy esemény. Erre vár egész évben és nagyon igényes rá. S addig nézik egymást. Ezek a legkutyább pillanatok, itt van egy vadidegen, az udvarló, mért is ne avatnák be a családi idill- be, s ilyenkor bizony illik okosan társalogni. Csak hát minden közhelyet végiggyalultak, s éhes hassal nincs nagy kedv újba fogni. Papa valósággal úgy viselkedik, mint egy virtigli ünnepelt, akit ebéd végére még meg is koronáznak. Fölényesen ül az egyetlen szétrágott fotelben, s a lehető legnagyobb gonddal a vasárnapi újságját lapozza. Ök meg figyelgetik egymást, pontosabban ő szemléli ezt a jól vasalt vendéget, mást sajna nem tud kitalálni. Néha anya bejön a konyhából, nagy kedvesen kérdez valamit, a vendég pontosan és szakszerűen válaszol; a húga máris megjelenik, nehogy egy szót is elmulasszon, milyen kár lenne; nagy jelentőségteljesen letesz egy-egy tányért, tálat, mikor mit; s nekibátorodva, az udvarló is kérdez valami igazán bölcset, amit mindenki a legkészségesebben nyugtáz, nehogy még egy árnyalat is veszendőbe menjen. Hát igen, ez fölemelő, ö meg csak a nyakát tekergeti, jóformán nem tud hová nézni. Kínos. Még a tányérok is úgy állnak egymás mellett, a kanalak, villák kicentizve, mintha valami szagos ostobaságba mártották volna ezt az egész helyzetet. Még szerencse, hogy apa nem kommentál az újságból valamit; baleset, vezércikk, családi tragédiák, neki egyre megy. Csak bosszantó már ez a csend, ez a dudvával benőtt nyugalom. Végre anya beharsan a konyhából: — Fáradjatok asztalhoz, viszem a levest. Ezt már csak nem lehet elengedni szó nélkül: — Hallod, apa? Nem ám, hogy gyertek, üljetek vagy hasonló. Fáradjatok! Értitek a különbséget? Anya persze jóindulatúan legyint, már hozzászokott a bölcsességeihez. Az udvarló viszont nevet, honorálja a szellemességet. Anya csakugyan behozza a levest, s csakugyan asztalhoz fáradnak. Neki például meg se kell mozdulnia. S perceken belül mindenki kanalazza a finom húslevest. A húga csupa előkelőség. Érdemes lenne filmre vinni. Érzi, hogy most még a tüdejét is nézik. De aránylag jól viseli. A papa roppant ünnepélyes, mintha éreztetni akarná: ez az ő napja. Na és a vendég? Hogy elő- kelősködik, mintha soha életében nem látott volna levesestálat. Ahogy stílusosan emeli szájához a kanalat, kisujját picikét eltartva, nagy, fodros szája minden hörbölésnél buggyan, mint a putyóka. Ez igen, ez tartás. Arcáról szinte hámlük a jól táplált öröm. Mit akar ez a lány? Ilyen remondát szed fel? És micsoda áhítat! Igazi szoba-konyhás romantika, boldogság, méghozzá uszonnyal. Már nem győzi tovább cérnával: — Mi van itt, lótemetés? Szavaljon már valaki! Vagy kapcsold be azt a rohadt rádiót! S a vendég nagyon élvezi, hosszan nevetgél. Nézi, hogy tud ez nevetni? Dugd el azt az elfuserált műfogsorod! A papa viszont tiltakozik. — Én nyugodtan akarok ebédelni. A papa harcias. Legyen. Isten éltesse. Ez az ő napja. Ö azonban fanyarul hozzáfűzi: — Ez is szempont, sőt a világon a legfontosabb. Képzeljétek, valahol olvastam, hogy a nyugodt emésztés milyen szoros összefüggésben van a hosz- szú és természetesen boldog életkorral, s a leg- irigylésreméltóbb életszemlélettel... De a papa nem hagyja, hogy befejezze, letorkolja : — Mindig ezek a bosszantó szamárságok, mikor jön már meg az eszed? — meg hasonló. A mama kénytelen helyreállítani az egyensúlyt: — Ugye, Kálmán, maga nem ilyen, maga jó? Az ilyen laposságok még az ember fenekét is kikezdik. — Bizony, úgy hallottam, a jövő vasárnap avatják boldoggá. Nevetnek, dicsérik a szellemességét, különösen Kálmán. Ezeknek minden az, s csak arra jó, hogy a fogsoruk virítson. Legyetek boldogok! — Az apró csontokat azért is az asztal alá hányja a macskának. Legalább megbotránkoznak. A mama integet, nem mer szólni, de ő azért sem veszi észre. Valahogy meg kell szúrni ezt a felduzzadt idillt. A mama feláll, még az ajtóban is köhécsel, mu2
