Hevesi Szemle 10. (1982)

1982 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Sugár István: Eger városfalai és kapui

képet nyújtanak a fal felépítéséről. Anyaga meglehetősen változatos: részben ún. darázskő, részben riolittufa vagy pedig faragott kváderkő. Zsámboki János leírása szerint „a kváderkövekből épült fal egykor cseréppel volt fedve”. A városfal vastagsága 0,8 és 1,2 m között ingadozott. Amíg például a Rác-templom alatti falszakasz vastagsága csak 0,8—0,9 méter, addig az Almagyar utcai részen kb. 1 méter, a Klapka utcai ásatás során pedig 1,2 méternek bizonyult.

Az egri városfalnak egészen különleges részletét képezte az Eger patak melletti, északi szakasz. A patak 1757-ben súlyos károkat okozott áradása révén a városban. A városi magisztrátus a kettős földesurasággal 1770. május 28-án, „közönségesen” abban állapodott meg „ezen Várasunkat majdan romlásra hozó irtóztató árvizeket” meggátolandó, hogy „az Városnak felső Szélin a régi kőfalnak helyein kemény kettős kőfal csináltasson és azoknak mellékei erőssen földvei töltessen, úgy az kőhíd újra építessen, hogy a víz fel tódulván, több a várasba ne jöhessen, hanem csak amely az Kő híd alatt való árkon bé fér... valamint a régiek bizo- nyíttyák, hogy meddig a. kő falak állottak, ámbár gyakor nagy árvizek voltak, de soha az Városon legkisebb kárt sem tett, hanem kiül az Káposzta földeken feltolódott és lassan-lassan ment el, szintúgy ezután is, ha ezen kemény obstaculum felépíttetik, mind többé nem lészen.” Az építkezések 1771-től 1781-ig tartottak és a Cifra-kaputól a Mária utca közepe tájáig megépített Cifra fal vagy Posuerunt fái vastagsága 2 öl, magassága pedig 3 méter 87 centiméter volt.

Szükségesnek tartottam, hogy megnyugtató bizonyossággal tisztázzam, hogy hány fal is övezte

Eger városát. Ez a probléma annak a kapcsán merült fel, hogy a XVIII. század számtalan irata, okmánya „két kőfal”-ról, „köbül való kettős ke- rítés”-ről, illetve „belső kerítés”-ről beszél. A XVII. század rajzai, valamint a XVIII. század mérnöki felmérései kétségtelenné teszik, hogy csak egyszeres kőfal vette körül a várost. A teljes, kettős kőfallal váló kerítettség csak mint téves hagyomány, illetve félreértés élt a város lakossága körében. Még 1735-ben, Bél Mátyás is azt írta munkájában, hogy „kettős fallal vala körülvéve a város”. Sikerült tisztáznom a teljes kettős kőfallal való övezettség tévhitének az eredetét is. A városfalon kívül — a védelmi lehetőséget fokozandó — egy sekélyebb árok húzódott, melynek belső peremén mérsékelt földsánc magasodott. A föld- hányásnak megfelelő, néhány kényesebb helyen egy második, külső fal is épült. Ilyen kettős fallal csak négy helyen találkozunk: 1—2. A vártól északra és délre kiindulóan, a következő kapukig, azaz északon a Felnémeti- (Cifra-), délen pedig az Almagyari- (Makiári-) kapuig. Egy 1768. évi osztrák katonai térkép ezért ezeket a falszakaszokat „Zwinger-Mauer” néven jelölte. 3. A Felnémeti- (Cifra-) és a Szent Miklós- (Rác-) kapuk közötti területen. 4. A Felnémeti- (Cifra-) kapu előtti térségben.

A vár északi oldalán, a gótikus püspöki palota keleti végének vonalában a mélyben csatlakozott a várhoz a város belső kőfala, ettől azonban kb. 65 méternyi távolságra keletre, a magasabban fekvő Zárkándy-bástyától indult ki a külső fal, melynek tekintélyes szakasza ma is fennáll. Ez a külső fal is átszelte a mai Véosey-völgyet és a Királyszéke legmagasabb pontján állott belső fali bástya (a mai Darvas utca 1. számú teleknek megfelelően) irányában húzódott, majd pedig párhuzamosan a belső fallal, a Fel németi-kapuig terjedt. A kettős fal. illetve ez az úgynevezett cinct- rurális terület révén, a kapuknál kettős kapurendszer alakult ki. Tehát a védelmileg súlypontozott területeknél fennállott egy viszonylag rövidebb szakaszon a kettős falrendszer, de ez nem terjedt ki a város egész kerületére. A XVIII. században még itt-ott mutatkozott kettős falszakaszok alapián vélték az egriek, hogy valaha az egész várost ilyen gyűrű övezte.

A városfalak nyomvonala

Különböző térképek elemző egybevetése és többszörös helyszíni bejárás alapján sikerült megállapítanom, hogy milyen vonalon húzódott Eger város fala, s hol állottak bástyái.

A leírásban kiindulási pontul a falrendszernek a vár északi részéhez való csatlakozását vettem. Itt, a gótikus püspöki palota keleti falának vonalában, a várdombot alkotó sziklák aljában indult ki a fal és egyenes vonalban, a mai Pallos utca keleti házsora telkeinek végét és a Vécsey utca 19., 20., 21. és 23. számú telkek keleti határának vonalát követve, s a Vécsey utcát keresztezve érte el a környék felett uralkodó azon magaslatot, hol a Darvas utca 1. számú telek udvarának megfelelően, bástya állott. A továbbiakban a fal iránya a mai Darvas utca páratlan számú első néhány la57