Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakó Ferenc: Palócok a Mátra és a Bükk vidékén
TUDOMÁNYOS MŰHELY Palócok a Mátra és a Bükk vidékén A köztudat hosszú idők óta ismer néprajzi csoportokat, az emberek mindig tudták, hogy a tájszólás és a szokás, a magatartás tájanként változik. Ezeket az általánosan ismert, de nem kodifikált tényeket, tapasztalatokat foglalták írásba a népélet kutatói, amikor bevezették a tudományba a néprajzi csoport fogalmát. Nemrég tudományos konferencia foglalkozott a népi műveltség e táji- lag egymástól különböző formáival és megegyezés született arról, hogy ezek nevezhető néprajzi, etnikai vagy táji csoportnak, minthogy a néprajz a népi kultúra viszonylagos egységét tekinti csoportalkotó erőnek. E kulturális egységeket elsősorban az összetartó azonos vagy hasonló műveltségbeli vonások jellemzik. A kulturális jellemzők ugyanakkor kifelé, a szomszédos tájak lakossága felé elhatároló erőt képviselnek. Az összetartó vonások többnyire a dialektusban, az embertani jellemzőkben, az anyagi, társadalmi és szellemi kultúra egyes ágazataiban nyilvánulnak meg. Az etnikus jelleget többféle tényező indokolhatja, így a történelmi sorsközösség, a természeti feltételek, a vallási viszonyok és nem utolsósorban a népesség jogállása, a birtokviszonyok történeti alakulása, esetleg közös nagybirtokhoz tartozás. A néprajzi csoportok kutatásának Szarvaskő falu és várrom, a múlt század közepén 51
