Hevesi Szemle 10. (1982)

1982 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Losonczi Miklós: Portrék Hincz Gyula műhelyéből

miában. Julian Huxley pesszimista. Ügy véli, hogy a „kollektív agy fejlődést illetően még csak a hüllők szintjén tartunk” önmagunk lehetőségeihez képest. Teilhard de Chardin ezzel szemben már arra utal, hogy „nemcsak tudatra ébredtünk, hanem a tudat tudatára”. Ez a két ellentmondó, mégis összetartozó vélemény a maga dialektikus egységében valósul meg Hincz portréiban. Egyrészt ő a tudatára ébredő emberi tudatot festi a parázsként égő szemek frisseségében, az évszakok minden színárnyalatát magára öltő emberi arc vegetatív virágzásában, az egyéni és társadalmi köz- gondolkodásunkkal elérhető legmagasabb létfokot,

másrészt azt is érzékelteti a háttérben meredő mancsos ujjakkal, sötét árnyéktónusokkal, hogy a közös tudat messze alatta van a kiváló egyedek felismeréseinek — az emberiség általános tudata nem osztatlanul egységes. Egyik önarcképén nyolc szem található, mintegy jelezve, hogy ugyanabban az emberben egyszerre több ember él, lendül, ahogy a tibetiek mondják: „a lélék gyülekezet”. Különösen a nagy személyiségé az, azért Hincz Lenin-portréja magában összegezi az osztályt, az emberiség évszázadokon át hömpölygő forradalmi menetét — egyetlen hatalmas Len in-alakzatban végtelen számú ember nyüzsög.

3