Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 1. szám - MÚLTUNK - Németi Gábor: A Vörös Segély és a hatvani munkások
MÚLTUNK JELENE A Vörös Segély és a hatvani munkások A levert forradalmak után dühöngő ellenforradalmi terror áldozatainak és hozzátartozóinak megsegítésére, a kommunista Internacionálé kezdeményezésére 1922 őszién életre hívták a Nemzetközi Vörös Segély nevű szervezetet, majd azt követően, 1923-ban, a Vörös Segély magyarországi szekcióját. A szervezetben együttműködtek a kommunisták és szociáldemokraták, sőt haladó gondolkodású, más pártállású vagy pártonkívüli polgári személyek is. Annak ellenére, hogy a szervezet bevallott és valóságos tevékenysége emberbaráti jellegű volt, a Horthy-rendszer urai üldözték a mozgalom résztvevőit, a vezetőket letartóztatták és bíróság elé állították. Éppen ezért, a Vörös Segély tagjai tevékenységüket a hatóság előtt titokban igyekeztek folytatni. A szervezet tagjairól, a segélyekről, a támogatottakról feljegyzést nem készítettek vagy csak ritkán, ezért szinte lehetetlen korabeli dokumentumok felkutatására alapozva megírni a mozgalom történetét. Különösen érvényes ez a vidéki mozgalomra vonatkozóan. Ennek ellenére nem mondhatunk le arról, hogy emléket állítsunk azoknak az embereknek, akik nem riadtak vissza a bajba jutottak megsegítésére sietni, kockáztatva azt, hogy maguk is az üldözöttek sorába kerülnek. Hatvanban a Vörös Segély működése a Magyar- országi Szocialista Munkáspárt helyi szervezetének megalakulása után kezdődött. Ennek az volt az oka, hogy ebben az időben az MSZMP az egyetlen legális forradalmi párt, amelynek tagsága a leginkább együttérzett az ellenforradalmi rendszer által üldözött forradalmárokkal és nélkülözést szenvedő hozzátartozóikkal. A Vörös Segély irányítója egy időben Hámán Kató volt, aki az MSZMP-ben is vezető szerepet töltött be. Neki közvetlen kapcsolata volt az MSZMP hatvani szervezetével, érthető, hogy szorgalmazta a Vörös Segély megszervezését is. A Vörös Segély hatvani működéséről három egykori MSZMP-tag évtizedek múltán elmondott és lejegyzett visszaemlékezéséből tudunk. Balogh József ács szakmunkás mindössze a következőket mondta el erről: „A válságos időkben a bebörtönzött elvtársainkra is gondoltunk. Gondoskodtunk a családjuk megélhetéséről. Hatvanban már 1925-től működött a Vörös Segély. A gyűjtőmunkát egészen a felszabadulásig folytattuk. Mi, akik magunk is szegények voltunk, a fizetésünkből is csak lopva vettünk el egy keveset. Gyűjtöttünk pénzt, élelmet és ruhaneműt. Ezeket küldtük el a bebörtönzött elvtársak családjának.” A három visszaemlékező azóta meghalt. Közülük Balogh József volt a legkevésbé képzett, de nemcsak az ő elbeszélésében fordulnak elő tévedések, pontatlanságok. A Vörös Segély, mint szervezet, 1937-ben megszűnt. Ennek ellenére a visz- szaemlékezésekben az szerepel, hogy a felszabadulásig működött Hatvanban. Ez a téves állítás teljesen érthető, hiszen a szervezet igen laza, inkább mozgalom jellegű volt, másrészt a mozgalom tartalmi munkája, az üldözöttek segítése, valóban folytatódott a felszabadulásig, a Vörös Segély szervezet formális megszűnése után is, a KMP közvetlen szervezésével. A legtöbbet Liptai János és Juhász József közölt a Vörös Segély hatvani tevékenységéről. Juhász az MSZMP hatvani szervezetének megalapítója és titkára, valamint az illegális KMP tagja volt, akit a fasiszták Dachauba hurcoltak, de szerencsésen hazatért a haláltáborból. Liptai János egykori vörösőr, a felszabadulás előtt MSZMP- tag, akit többször letartóztattak munkásmozgalmi tevékenységéért. A felszabadulás után beválasztották a Magyar Kommunista Párt hatvani szervezetének első vezetőségébe. Ő így emlékezett: „Nekünk az volt a feladatunk Hatvanban, hogy szervezzük a Vörös Segélyt. Hárman működtünk közre a szervezésében: Juhász József, Balogh József és én. 1926-ban megalakult itt, Hatvanban, a Magyarországi Szocialista Munkáspárt. Már akkor felvetődött a gondolat, hogy meg kell szervezni a Vörös Segélyt. Pénzt, élelmiszert és mást kell gyűjteni a lebukottaknak, mert a Tanácsköztársaság leverése után nagyon sok elvtársat bebörtönöztek évekre. Ezeket, meg a családjukat kellett segélyezni. A gyűjtést elsősorban az MSZMP hatvani szervezetének tagjai körében végezték a húszas évek 36
