Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 1. szám - MÚLTUNK - Németi Gábor: A Vörös Segély és a hatvani munkások
második felében, mert itt voltak a legöntudato- sabb munkások. Velük kapcsolatban kisebb volt a lebukás, az árulás veszélye, de pártonkívüliek is adakoztak alkalomadtán: cukorgyári munkások, szakszervezeti tagok, egy kőműves, aki a vasútnál dolgozott portásként. Nemcsak Hatvanban gyűjtötték a Vörös Segély számára, hanem Gyöngyöstarjánban is. Ezt az tette lehetővé, hogy ott dolgozott egy cipész kisiparosnál Juhász József. Ö beszélte rá a mestert, Hipszki Lászlót, hogy segítsen azokon, akiket a rendszer urai bebörtönöztek. Hipszki adventista volt, ezért érezte kötelességének, hogy támogassa bajba jutott felebarátait, még akkor is, ha azok kommunisták. Mellette másokat is sikerült megnyerni az ügynék a falubeliek közül, miután a szovjet rádió adásainak hallgatása miatt letartóztatták a gyöngyöstarjáni Dobre Jánost is. A gyöngyöstarjáni adományozók közül ismeretes Kerekes János szegényparaszt neve, akit a rendszerrel való szembenállása miatt később deportáltak, és el is pusztult valamelyik halál táborban. Az adományokról nem készítettek feljegyzést, nehogy ennek révén, egy lebukás következtében, adatokat szolgáltassanak a rendőrség számára, hiszen „a rendőrség emberei a Vörös Segély tagjait szovjet ügynököknek is hívták”. Gyűjtöttek pénzt, ruhát és élelmiszert. Az adakozók maguk is nehezen éltek, ezért nem tudtak nagy értékű élelmiszert vagy jelentős összeget adni, de „bármilyen keveset adott valaki, azt örömmel fogadtuk, mert ezáltal segíteni tudtunk a bajban levőkön”. Különösen a pénz volt kevés, „csak 1— 2 pengőt tudtak adni, mert maguk is szűkiben voltak a pénznek”. Amikor 50—70 pengő összegyűlt havonta, már sikernek számított. A háború idején, amikor az élelmiszer-ellátás különösen nagy nehézséget jelentett, Liptai János betársult egy cséplőgép vásárlásába. A kicsépelt gabona mennyiségét sohasem vallották be pontosan a hatóságnak, ezért a természetben fizetett cséplési díj egy részét fel lehetett használni az üldözöttek és a nélkülöző hozzátartozók megsegítésére. Nem kis gondot jelentett az összegyűjtött pénz, ruha, és élelmiszeradomány továbbitása. Ezt először is el kellett juttatni Budapestre, mert onnan történt az elosztás. „Az összegyűlt pénzt Pestre vittük. Vagy én, de leginkább Juhász József elvtárs, mert ő Pesten dolgozott.” Egy másik alkalommal (1964-ben) Liptai elmondta, hogy a Vörös Segély számára összegyűjtött pénzt 2— 3 havonta személyesen vitték fel Pestre, együtt Juhász Józseffel. Erre azért volt egyrészt szükség, mert attól tartottak, hogy ha postán küldik, kiteszik magukat a megfigyelés, a leleplezés veszélyének. Másrészt az együttes átadás kizárta a sikkasztás gyanújának felvetődését, hiszen a küldeményhez nem adhattak kísérőiratot és az átvételt sem lehetett nyugtával igazolni a titkos eljárás szabályai értelmében. Vonaton nem volt könnyű szállítani az élelmiszert, mert ott a csendőrök és a rendőrök ellenőrizték az utasok csomagjait. Éppen ezért, megbízható vasutasok, mozdonyvezetők és fűtők segítettek a szállítás lebonyolításában: mozdonyon vagy szerkocsiban vitték az adománycsomagot. A küldemények továbbítói közül Márkus István személyére emlékezett Juhász József. Márkus vasutas volt, rendelkezett szabadjeggyel, nem jelentett neki külön kiadást az utazás, gyakran járt Pestre. Öt kérte meg Juhász többek között csomag elvitelére. Azt nem közölte vele, milyen küldeményt bízott rá, csak annyit mondott neki, hogy egy beteg barátja számára küld egy kis élelmiszert. Előfordult az is, hogy Pestről utazott le Hatvanba valaki az adományokért. Ilyen volt például Lakatos Vince felesége. Budapesten, a Hársfa utcában adták át a Hatvanból származó küldeményeket egy Lakatos Vince nevű cipészmesternek. Lakatos Vince az illegális KMP tagja volt, akit a rendőrök elfogtak. Megkínozták és a börtönben szerzett betegségbe halt bele 1944-ben. Ezt mondta el róla 1970-ben Liptai János. 1974-ben jelent meg Kiss Károly Nincs megállás című könyve, amelyben többször megemlíti Lakatos Vince nevét: „A szakszervezet kommunista csoportjába Lakatos Vince vont be ... 1925. szeptember 22-én, számomra emlékezetes napon, találkoztam Lakatos Vincével. Beszámolt arról, hogy a kis cipőüzemekben jól halad az illegális kommunista szervezetek létrehozása.” Liptai arról is megemlékezett, hogy a Lakatos Vince lakásán megismerkedett Kiss Károllyal is. Lakatos lebukása után egy Gulyás nevű cipész kapta azt a megbízatást, hogy vegye át a hatvaniak segélyküldeményeit Budapesten. A Vörös Segély számára végzett munkát segítették tanáccsal és ellenőrzéssel az országos központ tagjai, illetve megbízottai. Ezek közül egy Szilágyi és egy Sinka nevű munkás nevét tudta felidézni Liptai János, valamint a Hárnán Katóét, aki szintén meglátogatta néhányszor a hatvaniakat. Az ellenőrzés során kifejezték megelégedettségüket a végzett munkával kapcsolatban, noha ők maguk kissé restelkedtek a szerény eredmények miatt, hiszen havonta 50—70 pengőt tudtak összegyűjteni. Hogy kik részesültek a hatvaniak által gyűjtött pénz- és természetbeni adományokból, arról természetesen nem kaptak tájékoztatást, de amikor a rendőrség szétzúzta a hatvani MSZMP-szer- vezetet, amikor letartóztatták és bebörtönözték a szervezet vezetőit, akkor ők is részesültek a Vörös Segély támogatásában. így a szervezet titkára Juhász József, valamint Kovács János, a vezetőség másik tagja. Juhász József emlékezete szerint ezt az adományt postán küldték számára, a feladóvevényen egy nő neve szerepelt József körúti címmel, de mivel ilyen ismerőse nem volt, azonnal tudta, hogy a Vörös Segély volt az, amely nem feledkezett meg róla. Németi Gábor 37
