Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 1. szám - JELENÜNK - Breznai Zsuzsanna: Falucsúfolók az egri járásban
Ha valaki pórul jár, azt mondják rá: Ügy járt, mint á köszörűs Arányoson. Vót egy huncut ember Arányoson, áki mindég ász leste, hoty tunná á másikkal elbánnyi. A köszörűs mékkérdézté tőle, hogy lehet eljutni á legrövidebb úton Pétérkére. Az aranyosi ember á legmeredekebb gyálogúton kütté le. Tartottá az ember á hátánál á köszörűt, de má nem bírta, oszt á köszörű á szakadékba esett. ívek múlva is lehetett köszörű-dárábkákát tánányi á szágádégbá. A Nyomják, mint & bocsij&k az ajtót szóláshasonlat meséjét a hitelesség tudatával emlegetik a szomszédos községekben: Égy szélhámos biciglivel Bocsrá ment. Kihirdette, hogy este á kultúrházbá előadás léssz, mer ő ojján erős, hogy akármennyijén tojják is az ajtót, ő akkor is bemegy. Fogádásokát kötött, össze- szetté á pészl. A bocsiják tolták belőrül az ájtót, ősz közbe áz elment á biciglivel. A falucsúfoló mese gyakran mondái elemeket is tartalmaz, mint a következő: Árpád apánk, mikor elgyött ere a fődre, és itt a helységneveket jelölté ki a vezéreivel; hát, ügye így lét Tokaj még Kecskemét. Hát, amikor el- gyötték ide Kerecsénd felé, it nem tanaitok sém- mit. Gondolkottak a vezérék, hoty hát it mi légyén. Aszonygya, hogy itt, mivel nincsén sémmi, hát légyén Kerecsénd. Egerben beszélik a felnémeti emberről a következő csúfoló történeteket: 1. Az éggyik felnémétyi embémek vót cséplőgépje. Szomszéggyának négy ökör. A cséplőgépés félszólította a négyökrös szomszédot, hogy: — Kedves szomszétkám, légyén szívés gyöjjön mán, húzássá el a cséplőgépét az ökreivel. Erre még is tetté, befokta az ökröket, és elhúsz- ták a tetthelyre a cséplőgépét. A cséplőgép-tulajdonos mékköszönté. Viszont a négyökrös gazda pénzhonoráriumot várt érte. De a cséplőgép-tulajdonos asz monta neki: — Köszönöm, kedvés szomszéd, majd ha magának is léssz cséplőgépe, nekém még négy ökröm, én is elvontatom magát. 2. Mikor a néméték Magyarországot mésszálták, az egri Dobó téren az éggyik némét előadást tartott. Sokan vótak a Dobó téren, hallgatták. Két felnémétyi szomszéd is, két sógor, ott álnak égy- más melléit. Éccér az éggyik sógor mébböki ja másikot: — Értyi-je, kend, sógor? Aszonygya: — Perszé, hogy értem! — De nem értyi, kend, sógor! — Há, má honné érteném má, mikor értem! — De ércse még sógor, hogy nem értyi, mer némétyűl monygya! — Némétyűl? Akkor ténylég nem értem. A nem epikus csúfolok emlegetése általában köznapi beszódhelyzetben fordul elő. A csúfoló lehet a község nevén alapuló rímvagy szójáték. A rímjáték lehet egyszerű rigmus, ahol a csúfolódás alapja csupán a község nevére csengő rím megválasztása: Novaj, fut az olaj! Határozottan csúfoló jellegű rímjáték a következő kettő: Csehibe macskát nyúznák felibe; Telepi tót, csápod áz ájtót. A község nevének szinonimáját használják fel az Ostoros = Korbácsfalva csúfoló- ban. A palóc népnevet a múlt század néprajzi megfigyelései nyomán, inkább sorolták a gúnynevek közé. Ez a megfigyelés érvényes az egri járás „hagyományosan” palócnak tartott községeire is. A szarvaskőiék sem vallják magukat palócnak, a szomszédos felsőtárkányiakról azonban azt mondják, hogy mészégető hekák, mer palócok. Hevesaranyoson is palócnak csúfolják a bükkszékieket. Tarnaleleszt Cigánylelesznék csúfolják, mert a faluban sok dgány él. A kisfüzesiekről ez a szólás járja: Elkopnak, mint á fizesijek. Az idegen telepítésű községek közül már csak néhány helyen él az idegen származás tudata. A szajlaiakat, a pa- rádsasváriakat, az egercsehi-bányatelepieket tótoknak csúfolták. A tarnaszentmáriaiakra azt mondták: piros szémű szemmáriják, mer tótok. A lakosság foglalkozására vonatkozó csúfolok: kőporos déméndi, tárkányi meszesék, noszváji szu- szinkások, báktáji fálopik (mert fafuvarozással foglalkoztak), báktáji bégrések (mer amikor á sum- mássákho mentek, bégrét vitték mágukkál), mezítlábás visnyájiják (mer summások volták), békás andomakijak, seprűgyártó derécskejijek, be- kőcci pipácsinálók. A búcsú igen gyakori tárgya a csúfolkodásnak ezen a vidéken. Gyakori jelenség, hogy azokról a jellegzetes ételekről nevezték el a búcsút, amiket a búcsú napján volt szokás főzni: az egenszalóki tökkáposztás búcsú, a makiári salátás búcsú és kotlóstyúk, a szarvaskői gombásrétés búcsú, a fel- sőtárkányi tökös búcsú, a felnémeti lecsós, az eger- baktai tőtötkáposztás, a kistályai sallós, a nagy- tályai mustos búcsú. Öltözködésre és külső alakra vonatkozó csúfolok: csinos árányosiják, terpesi csicsások, bunkóken- dős bállájiják, fehérgátyás szálókiják, bogárhátú bát- riják, lapos hátú bodonyiják, szép járású ivágyi- j&k, á hall&ji viselet: kurta gátyá, nagy ülep. A falucsúfolók gyakran gúnyolnak ki jellembeli fogyatkozásokat, emberi hibákat, melyek egy része valóban jellemző a községre, többségük azonban csak tréfás ráfogás. Az egri cikra (cikra — szikra) csúfolót azért mondták, mert igen verekedősnek tartották őket. Az egrieket a sok borivás miatt pirosfejű egrieknek, az egerbaktaiakat és a tarnaleleszieket bics- kásoknak csúfolták. A kalauzok tréfás kikiáltókkal jelentették be a különböző megállókat. Nagytályánál ezt kiáltották: Natytája! Két sor ház / — tilos a koldulás! Mikó- falvára érve pedig ezt kiáltotta a putnoki vonat kalauza: Jeruzsálem! Szentföd! Bereznai Zsuzsanna 35
