Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 1. szám - JELENÜNK - Dr. Ludányi István: A népesedéspolitika eredményei, tapasztalatai Heves megyében
Az anyagi, gazdasági tényezők további javítása a feltétele a jövedelem és termékenység között fennálló negatív összefüggés megszűnésének. Ez csak tudatos társadalompolitikai és népesedéspolitikai intézkedések rendszerében valósítható meg: családi teherkiegyenlítés, a gyermekekre szánt társadalmi juttatások értékének és arányának növelése, természetbeni juttatások (iskola, óvoda, bölcsőde), pénzügyi juttatások (családi pótlék, gyes). Lássunk néhány adatot A bérek 1975—79 között átlagban 29 százalékkal nőttek. A társadalmi juttatások a béreknél intenzívebben emelkedtek, arányuk 1979-ben 31 százalék volt. 1975-ben 83 milliárd forint, 1979-ben 130 milliárd forint. A családi pótlék és a gyes mértéke nőtt, évről évre több családi pótlékot fizetünk. A bölcsődei helyek száma 1975-ben 50 ezer, 1979-ben 61 ezer. Kedvező az is, hogy az 1980-ig tervezett 430— 440 ezer lakásnál több épült meg. A lakásépítéshez az állami, a vállalati, a szövetkezeti támogatás fokozódik. A felépült lakások 39 százaléka háromvagy több szobás. A Minisztertanács rendeletet hozott a három- és több gyermekes, valamint a fogyatékos gyermek után járó családi pótlék emeléséről. 1980. július 1-től sor került a családi pótlék differenciált emelésére. Felemelték a fővárosi és megyei tanácsok szociális és nevelési segélyezési keretét is. A közegészségügyi háttér Az egészségpolitikai intézkedéseink nőcentriku- sak. Céljuk, hogy a nők egészséges utódokat szüljenek, azokat testileg és szellemileg egészséges emberré nevelhessék. — A házasulandók családtervezési ismeretekre való oktatását kötelezővé tették. Létrejöttek, s naponta szaporodnak a felkészült szakembergárdával működő család- és nővédelmi tanácsadók. Ahol ilyenek nincsenek, ott nőgyógyászati szakrendelések, körzeti orvosok, üzemi orvosok végzik a 35 éven aluli házasságkötés előtt állók családtervezési ismeretekre való oktatását. A tanácsadás lényege, hogy a házasulandókat biológiai, fiziológiai, pszichológiai, erkölcsi-etikai ismeretek birtokába juttassa. A tanácsadás kiterjed a családtervezési kérdésekre, ezen belül a korszerű fogamzásgátló eljárások egyénre alkalmazható módjára is. Ha az orvos nem látja biztosítottnak egészséges utódok világrahozatalának lehetőségét, köteles a tanácsot kérőket megvizsgálni, konziliumot igénybe venni. — A terhesség művi megszakításának engedélyezése új jogszabályokkal. Az 1950-es évek elején bevezetett voluntarista népesedéspolitika káros következményei, majd az 1956 utáni szabad művi- abortusz-végzés napjainkban is érvényesülő, a népesség számbeli, minőségbeli negatív hatásai tanulságán kormányunk új jogszabályok életbe léptetésével szabályozta a terhességek művi megszakításának engedélyezését. Az új rendelkezéseknek figyelembe kellett venni a művi abortuszokkal szoros összefüggésbe hozható magas, 11 százalékos koraszülés-előfordulást, a 4—6 százalékban előforduló meddőséget, mint két legfontosabb, illetve legsúlyosabb szövődménylehetőségeket. A hazánkban kialakult abortus” jár vány” (közel 200 ezres átlag az elmúlt 10 évben), és súlyos következményeinek felszámolása csak átgondolt, a társadalom elvárásait a családon belüli érdekegyeztető új szabályozással vált lehetségessé. A művi vetélést az új jogszabály ott korlátozza, ahol az anyagi-gazdasági, egészségügyi szempontból indokolt, lehetővé teszi, ahol nincsenek meg a gyermekvárás feltételei. A hatósági jogkörrel rendelkező bizottságok részére kidolgozott engedélyezési lehetőségek messze- látóan figyelembe veszik mind a társadalom, mind az egyén érdekeit. A társadalomban, s nem utolsósorban az ifjúság körében elégtelenek azok a biológiai, egészségügyi, etikai, morális családtervezési ismeretek, melyek a korszerű családtervezéshez szükségesek. A szexuális élet biológiájával, a családi életre való felkészüléssel, a pszichológiai ismeretekkel az állami oktatás minden szintjén kötelező foglalkozni. Gondoskodni kell továbbá a lakosság rendszeres felvilágosításáról és továbbképzéséről is. Erkölcsi tudat és érzelem Az általános társadalmi felfogás szerint a három- vagy több gyermekes család már túl nagy. A terhesek, nagycsaládosok nem kapják meg az őket megillető tiszteletet, sőt lenézik, élhetetlennek, szánandónak tartják őket. Az „egyke” elterjedésének okaként nemcsak anyagi-gazdasági szempontok szerepeltethetők, hanem a házasságok labilitása, diszharmóniája, önző életszemlélet is kifejezésre jut. A női munkavállalás elterjedése a születések számának csökkenéséhez is vezetett. Napjainkban az összes dolgozók között a nők aránya elérte a 45 százalékot. A nők munkavállalásának mértékével nem tart lépést a szolgáltatások fejlődése, a háztartások gépesítése. A nőt az anyaság szerepének betöltése hátrányos helyzetbe hozza az előmenetel, béremelés, anyagi és erkölcsi megbecsülés vonatkozásában. Az oktatási, művelődési intézmények oktatónevelő szerepe csak a családi élet prizmáján megszűrve válik teljessé. A kisközösségnek, a családnak döntő szerepe van az egyes ember erkölcsi arculatának, érzelmi életének alakulásában. Napjainkban elmondhatjuk, hogy a nő fizetése a férfiakéhoz képest viszonyítva is növekedett, javult az iskolázottságuk, nőtt közéleti aktivitásuk. A természetbeni juttatás arányának növekedését mutatja, hogy a bölcsődés korú gyermekek 15 százaléka, az óvodások 85 százaléka kapott helyet az intézményekben. Megállapítható azonban, hogy még mindig alacsony a nők aránya a felső szintű vezető testületekben. Megyénkben 1959-től a lakosság egyszerű reprodukciója sem biztosított. A mélypontot 1965-ben értük el 12 ezrelékes eredménnyel. Országunk élvcszületési mutatóival összevetve megállapítható, 30
