Hevesi Szemle 10. (1982)

1982 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Kővári E. Péter: Idegosztály, avagy egy főorvos macskája

— Jó lesz itt is.

—• Majd visszafelé ajánlanám inkább, kérlek szépen. Ez itt mindig, hogy is mondjam, maga alá rondít. Most épp fertelmes bűz van nála.

A professzor utálkozva mondta:

— Jó, jó, akkor kezdjük ott.

Energikusan a folyosó másik vége felé indult. A kíséret utána. Tárt ajtó várta őket. A ragyogóan berendezett kórterem középső ágyában szakállas fiatalember feküdt megkötözve, fölpeckelt szájjal.

— Épp most dühöngött. Egyébként epilepis.

— Epilepis?!

— Ja, kérlek, csak magunk között mondjuk így, természetesen epilepsziás.

— Epilepis. Nagyon jó, nagyon jó, igaz? — fordult mosolyogva társához. Az visszamosolygott. A professzor a főorvosra nézett.

— Gyógymód?

— A szokásos.

— Tovább.

Amikor kiléptek, a két asszisztensnő könnyű, átlátszó tüllruhában, karjukon emeletesre rakott szendvicsestállal a menet elé libbent.

Amíg falatoztak, odabenn a két adjunktus fölkapta az összekötözött gyakorló orvost és száguldott vele az erkélyen át a szomszédos kórterembe. Ott hasrafektették az egyik ágyon és a feje búbjáig betakarták.

— Hát ez? állt meg érdeklődő arccal az ágy mellett a professzor.

— Para.

— Hígén, látszik is rajta.

— Utolsó stádium. Nem hajlandó megfordulni. Attól retteg, hogy a szájába dugnak valamit.

— Kórisme?

— Csecsemőkori trauma.

— Gyógymód?

— Hasonaltatás, kúraszerűen. Ez egyébként mellékgyógymódként a nagyfokú meteorismusának is hasznos.

— Tovább.

A következő betegszobában az ülő betegre mutatva, a professzor megkérdezte:

— Ez is szakállas?

— Minden betegünk az. Elvünk: vissza természethez, ahogy Demis Russzósz mondaná. Ugyanakkor a személyiség egészséges kiteljesedésének is egyik alkalma.

— És miért van beragasztva a szája?

— Egyébként ugat.

— Helyes, helyes. Milyen szendvicsből nem ettünk még?

Megindultak az utolsó terem felé. Amint az adjunktusok magukra maradtak a fiúval, ijedten néztek össze.

— Most mi lesz? A hatodik szobánál véget ér az erkély.

A fiú nyüszített a ragtapasz alatt. Egyikük odalépett, letépte a szájáról.

— Gyorsan, a kényszerzubbonyt is.

Az adjunktusok megütközve bámultak.

— Gyerünk! Át kell másznom!

Odaugrottak, lerángatták róla. Mire a professzor

a kórterembe lépett, a fiú már ártatlan arccal feküdt az egyik ágyban.

— Magát mintha láttam volna már valahol.

A fiú szeme felcsillant.

— Igen, professzor úr, az egyetemen.

Valamennyien falfehérek lettek. Legfehérebb a

docens, aki ijedtében nagyot húzott a zsebében lapuló lapos üvegből. A főorvos kétségbeesetten integetett a professzor háta mögött.

— Valami baj van? — kérdezte megfordulva a professzor.

— Ó, semmi, semmi, csak ez a pihe a hajtókádon.

— Nem emlékszik? Látszólag teljesen normális, de ha kérdezgetik, maga alá rondít. Ez vagyok én, a klinikáról kerültem ide.

A professzor gondolkodóba esett.

— Meglehet, meglehet.

A többiek felé fordult.

— Tudjátok, valamikor sokkal több volt az idegbeteg, mint mostanában.

Valamennyien bólogattak.

— Hát, viselkedjen rendesen, fiam. Megértette, amit mondtam?

A fiú arca eltorzult. A professzor felkiáltott.

— Jaj, megint sokat kérdeztem. Gyorsan kifelé! Indulnunk kell! Hozzátok a demizsonokat.

Elviharzottak.

Az osztályvezető főorvos egy óra múlva meglátogatta a kórteremben fekvő fiút. Vele volt az egész osztály. Körbeülték az ágyat. A kezét szorongatták. A főorvos egy csomagot nyújtott át.

— A repikeretből. Aranyborotva.

A fiú nem szólt. Leszállt az ágyról. Öltözni kezdett. Áhítattal lesték minden mozdulatát. Kezébe vette a csomagot és megindult a folyosón át, a kijárat felé. A többiek nem mozdultak. A fiú lement a lépcsőkön. Lehajtott fejjel haladt el a fák között, a nagykapuig. Ott a kukába hajította a csomagot és kilépett az utoára.

Jeges szél vágott az arcába.

Nyávogást hallott. Visszanézett. A macska a kuka tetején ült. Nyakában a nővér hófehér szalagíja. A fiú ölébe vette a macskát, megsimogatta, majd kiemelte csomagját a kukából és a parkon át megindult vissza, a Sötét épülettömb felé. Lába alatt száraz falevelek zörrentek.

Kővári E. Péter

27