Hevesi Szemle 10. (1982)

1982 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: "Aranytól tanultam: tudok magyarul"

mára is tanulságos annak megvizsgálása, hogy egyik legnagyobb nyelvművészünk, Arany János milyen szólásmódokat, szóláshasonlatokat, szólásszerű nyelvi formákat, közmondásokat emel be verseibe, és hogyan bíz rájuk kulcsszerepeket. A magyar nyelv szóláskincsének szemiotikái elemzését tekintve sem érdektelen, hogy csak adatszerűén is bemutassuk, milyen beszédhelyzetekben, szövegösszefüggésekben és jelentéskontextusokban formálja át versépítő stíluselemmé főleg a Tisza- vidéki és a Bihar megyei nép tőrőlmetszett szólásait. A népi jellegű szólások sajátos hangulati, szemléleti értékeit is belekódolja a versek nyelvi szövetébe. Már első nagyobb művében, Az elveszett alkotmányban külön, önálló funkciót szán egy-egy népi szójárásnak, közmondásnak: „A fegyveres üldők / Vad zaja elnémult, mint a Kosi malma Szoboszlón” (II. ének). Arany külön jegyzetben segíti az olvasót a szólás használati értékének érzékelésében, s a hallgat, mint a Kosi malma Szoboszlón táji szólásformának ezt az alakváltozatát nyújtja megvilágosító példának:: „Hallgat az én múzsám, mint a Kosi malma Szoboszlón”. Jegyzetet csatol a költő ehhez a szövegrészlethez is: „Elérik az út végső földszinti határát / Kólyt, a világ közepét, melynek hegye termi Biharban / Lelkét a híres neves érmelléki boroknak” (Az elveszett alkotmány V. ének). Arany szülőföldjén is jól ismerték ezt a szójárást: Kóly a világ közepe. Hivatkozik is erre a szöveghez társított jegyzetében. A Szilágyi Istvánnak írt levelében (1846) is utal rá: „Armida (eposzának egyik szereplője) hít- ta magával Bendét, s Kólyra mentek, a világ közepére”.

Arany gyakran a szólások hangalakjában, jelentés impulzusaiban rejlő kifejező és közlő energiákat nemcsak stíluselemként használja fel, hanem amolyan epikai hitelként is. Erre utal Gyulai Pál Arany fölött tartott emlékbeszédében, amikor így szólt: „Kedves előtte a közmondás..., a Bolond Istókban is legalább egy közmondásból indult ki. S a monda sem fog rá semmit egyen kívül: mikor bekukkant Debrecenbe”.

i A költő utal a név és a személy „hitelesítése” céljából az országosan is jól ismert szóláshasonlatokra : „Egyszer bekukkant Istók Debrecenbe.” Az sem véletlen, hogy a nép száján élő s Toldi Miklós személyét, emlékét idéző szólásváltozatokból is versbe emelt egyet: „Toldi loVa... Noha nem dús réten, / csak az udvar lábján tengődve szeméten” (Toldi szerelme 8.). A megfelelő szólás így hangzik: Tengődik (élődik), mint Toldi Miklós lova a szeméten.

; A vensbeli mondanivaló érzékletesebb közvetítésére is gyakran használ fel Arany szólásokat, közmondásokat. Egy-egy okos jegyzetében értelmezi is a versbe emelt szólásformákat: „Egy kiált: atyafi! mit akarsz a Iáddal!” (Toldi estéje, 5). A költő ezt a jegyzetet fűzte hozzá: „Célzás az ősz fejre!”. A Buda halála II. énekében olvashatjuk ezt a verssort: „Neked írott könyv is hazudik rovásra”. Arany jegyzete hozzá: „Rovásra hazudni. Máig élő mondás, annyi mint sokat és folyvást hazudni, mintha csak írva volna. Azért mertem a hún írásmóddal, mely rovásra történt, kapcsolatba hozni, dacára mai tréfás színezetének”.

A népi jellegű szólások, közmondások a humor, a derű, sőt a vaskos tréfálkodás és gunyorosság jegyeit is magukon hordják. Arany a versbeli humoros beszédhelyzetek rajzához fel is használja az ilyen jellegű szólásformákat. Csak néhány példát bizonyításul: „Őket is olyan bordában szőtték, amelynek vászna, ha nem jobb / Nem cudarabb legalább a Deákné szőtte hetesnél” (Az elveszett alkotmány). Több szólást sűrített egységes egésszé a költő: Ő sem jobb a deákné vásznánál (ő se különb a többinél); egy bordában szőtték (egyformák, egyik sem jobb a másiknál); amolyan hetes vászon (rossz, gyenge, hitvány). Éppen ezzel feldúsult a felhasznált szólások közlő, kifejező értéke. A gúnyos versbeli helyzetekben sajátos poétikai szerepet bíz a költő szólásainkra is. A beszédes példák közül a legjellemzőbbeket idézzük: „A bizony, mert el nem érik / — Magas szőlő lassan érik —/ Akad mentség, ok vagy más: orra tőle fokhagymás” (Báró Kemény Zsigmondihoz). — Arany néhány szellemes verses rögtönzésében a gúnyorkodás, az irónia festésére vagy a megkeseredett jó ízek érzékelésére is felhasználja a népi jellegű szóláskészletet. A költő nem örül a hivatalos kitüntetésnek, a rendjelnek, s; két szólásra bízza szinte vitiiolos önkritikáját: „Minek nekem a rendjelek? / Szamárháton bársonynyereg? / Minek nekem az a kereszt, / Disznóorra aranyperec” (Hiúságom). Az egészséges élcelődés meleg színei is felcsillannak a versekbe emelt szól árformáik révén alábbi példáinkban: „De mit gondolái, hogy nekem dedikáltad? / Szarva közt a tölgyét ugyan eltaláltad” (Verses levél Lévaynak). — „Érti a hat-vágást Judit asszony nyelvvel” (A Jóka ördöge). Ha Valaki nem akarja megismerni társát, volt barátját, arra mond52