Hevesi Szemle 10. (1982)

1982 / 4. szám - MÚLTUNK JELENE - Pozder Miklós: A Nádor huszárezred emlékei Heves megyében

támadják meg újra. Az újabb összecsapás során bal szemét lövés érte. A golyót nem lehetett eltávolítani, mivel a szemgolyó mögé került. A bátor huszár megvakult.

Azonban nem mindenütt és nem mindenkor lelkesedtek a nádor huszárokért úgy, mint Gyöngyösön. A karácsondiak többször is írnak panaszos levelet a vármegyének:

„A nádor huszárok 5 czugja, mely mostanában 104 emberekből áll, szegény nyomorult helységünkben tanyáz. Egy szegény gazdánál 2—3 ember vagyon kvártélozva, ugyanannyi lovakkal...” — írják 1814-ben. De évről évre beszállásolják hozzájuk a huszárokat. Egy későbbi levelükben így panaszkodnak:

„Egy zsellér, ki csak sarlójával keresi kenyerét, 2—3 katonát kintelen tartani, nemcsak kvártéllyal, hanem még ebéddel és vacsorával is, ingyen, mert a lénungjából hozatott hússal meg nem elégszik, hanem délben vagy káposztának, de leginkább haluskának meg kell lenni... Veszedelem és viszálykodás van a háznál, sőt némelyik űzi, kergeti is a gazdát... Nekünk a szép üdőt idehaza kell elvesztegetnünk, hogy a katona valami csínt ne tegyen.”

1819-ben említi az ezredtörténet ismét Gyöngyös nevét. Szeptember 14 és 18 között volt itt a szemle és a nagygyakorlat a város környékén.

Hertelendy altábornagy, aki az ezred iránti vonzalma miatt nyugalomba vonulása után az ezred törzshelyén, Gyöngyösön telepedett le, 1820. június 16-án hunyt el. Temetése katonai tiszteletadással történt.

A gyöngyösi ún. Felsővárosi temetőben ma is áll síremléke, melyet az ezred emeltetett annak idején.

A Mérges patak által ketté szelt temetőnek dél felé eső részében, középtájon, az aszfaltozott főúttól keleti irányban, kb. 20 méternyire találjuk meg az 1800 mm magas, talapzatánál 500 mm széles, 160 mm vastag, felfelé keskenyedő formájú, halványvörös márvány síremléket, rajta a felirattal:

„Itt nyugszik méltóságos Hertelendi Gábor úr császári s királyi altábornagy, Mária Theresia jeles rengye keresztes vitéze és a NS. Nádori lovas ezred alkotója, kimúlt e világbúi Gyöngyösön életének 78. évében szentiván hava 16-kán 1820-ik esztendőbe. Tisztelőji az érdemnek e nagy lelkű ősz vitéznek emlékül állították.”

Nem messze a Hertelendy sírtól, tovább keleti irányban mintegy 10 méternyire, Luchkovicz György főhadnagy —. aki 1813—1821 között szolgált az ezredben — sírkövét találjuk. Erősen előre dőlt, besüllyedt állapotban van. 1000 mm magas, talapzatánál 600 mm széles, 130 mm vastag halványvörös márványkő ez is, felső részén kereszt alakú. Felirata:

„Emlékül tekintetes nemes Luchkovicz Györgynek. A nádor huszár ezredbéli volt fő hadnagynak, ki meghalt élte LII évében december IX MDCCCXXXVIII.”

Az ezred továbbiakban 1821 és 1823 között az olaszországi hadjáratban vett részt, majd 1823 és 1829 között ismét Gyöngyösön állomásozik. Innen 1829. április 1-én Bécsbe helyezték át őket.

Távozásukkor vörösmárvány emléktáblát állítottak fel a laktanyájukban, a gyöngyösi ún. vármegyeházában, a következő kronosztichonnal:

„LoVassalVal eggyÜtt CsatázanDó LoValnak a Leg Vlabb náDorl ezereD”

Az 1560X780 mm méretű emléktábla jelenleg az említett „vármegyeháza”, a Gyöngyös—domosz- lói Állami Gazdaság székháza kapubejárójában, befelé haladva a bal oldali falon van elhelyezve. Szabadon megtekinthető.

Ezeknek az esztendőknek Gyöngyös környéki emlékei is akadnak. Fennmaradt a domoszlói lakos Petrovay Farkas Palatínus huszárezredbeli másodhuszárkapitány — Second-Rittmeister — tiszti elbocsátó, leszerelő levele. Megmaradt Petrovaynak életnagyságú, őt az ezred egyenruhájában ábrázoló olajportréja. Sírköve is áll még talán a domoszlói temetőnek elhagyott, öreg részében.

Az 1830-as és 1840-es években az ezred Csehországban állomásozott. Érdekesség kedvéért: 1842 —45 között Görgey Artúr ebben az ezredben szolgált, mint főhadnagy.

1848—49-ben a Nádor huszárezred is kitűnik azzal, hogy tisztjeik — Szanday-Sréter százados, De- sewffy és Virágh főhadnagyok, Holtán hadnagy — vezetésével csoportosan térnek vissza a huszárok Magyarországra, hogy a magyar szabadság oldalán harcoljanak. Foganatja volt Kossuth Lajos üzenetének: „A szegény magyar haza lángban, vérben áll!... Ha itt azt várjátok, vitéz magyarok, hogy parancsot kaptok hazajönni és hazátokat védeni... úgy a magyar haza elveszett... nem fogtok találni egyebet egy nagy temetőnél! ...” Szökésükért azon38