Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Kővári E. Péter: Idegosztály, avagy egy főorvos macskája
Idegosztály, avagy a főorvos macskája Átvágott a parkon. Lába alatt száraz levelek zördültek. A bejárat előtt talpát a kőlaphoz veregette. A lépcsőház sötéten ásított. Megindult fölfelé. A fordulóban nedves falnak ütközött. Fújtatva ért a harmadik emeletre. Az útjában álló hatalmas ajtón széles sávokban hámlott a festék. A kilincs után nyúlt, de visszakapta a kezét. Böngészni kezdte a kukucskáló alatti feliratokat. Akkor vette észre a tágra nyílt pupillájú szem- golyót a lyukban. Visszahőkölt. Az ajtó most rés- nyire nyílt. Benézett, de nem látott semmit. — Mi tetszik? Közelebb lépett. — A főorvos úrhoz jöttem. — Az ajtó becsapódott. Tanácstalanul állt egy darabig, aztán elindult lefelé. — Honnan jött? Megfordult. — Tud rólam. Az ajtószámy lassan tovább mozgott. A nyílásban egy fekete csuklyás nő jelent meg. — Maga az új fiú? — Kérem, én ... Ismét becsapódott az ajtó. A hangok tompán érkeztek mögüle. — Mindjárt bejelentem. Fél órát várt. A harmadik cigarettára gyújtott, amikor a nővér kiszólt érte. — Jöjjön. Sötét folyosón haladtak végig. Sötét volt a nyitott kórtermekben is. A nővér csak egyszer fordult hátra. — Itt nem lehet dohányozni! A folyosó végén megálltak. Még mindig kezében tartotta a kihunyó csikket. A nővér elvette tőle. — Adja ide. Itt menjen be. Bekopogott. — Jöjjön! Belépett. Cigarettafüst mart a szemébe. A sötétség mélyén megmozdult valami. —• Üljön le. Vigyázzon, rá ne lépjen a macskámra. A fiú tapogatózott. Egy tárgy a földre hullt, csörögve elgurult. — Ne törődjön vele. Majd megszokja. A terápiánkhoz tartozik. A szem pihentetése. Mert hogy a szem a lélek tükre. Igaz? Hahaha. Hosszan heherészett. — Na, üljön már le. Tudja mennyit takarítunk meg ezzel. December hónapban sem éri el a 300 forintot a villanyszámlánk. Na, mit szól? — Kérem, én ... — Ne heveSkedjék. Egyenest az egyetemről. Ugye? A fiú még mindig az ajtónál állt. A másik, ott vele szemben, most pipára gyújtott. A gyufa fénye sárgás arcot világított meg. — Holnap reggel nyolcra jöjjön be, majd megbeszéljük a teendőket. Szállása van? A fiú krákogott. — Kérem, én ... — Jó, jó. Menjen, majd a nővér elhelyezi. Most dolgom van. A fiú kihátrált az irodából. Másnap reggel, amikor a fiú rányitott a főorvosra, az éppen nagyokat tüsszentett. Átázott zsebkendőjét orrlikaihoz szorította. Két prüszkölés között vetette oda a fiúnak: — Tegnap nem akartam szólni... Itt elakadt. Üjabb tüsszögési roham fogta el. A fiú egyik lábáról a másikra állt. A főorvos ernyedten terült el a hatalmas karosszékben. — Miért nem ül le? Siet? A fiú körülnézett. A fehér bőrrel bevont heve- rőn valaki aludt. Az intézeti takarót is a fejére húzta, úgy, a hatalmas kör alakú bélyegző lenyomata ott terült el, ahol a fekvő alak fenekét lehetett sejteni. A főorvos ráreccsent. — Ne törődjön vele! Ott a szék az ajtó mellett. A fiú hátrafordult. A széken a főorvos macskája ült. Gazdája új zsebkendő után kutatott a fiókokban. — Szóval, legjobb lenne levágatni. A fiú pislogott. — Levágatni? Mármint, hogy micsodát? A főorvos végre talált valami rongyot. Ránézett, aztán vörös arccal hajította az alvóra a csipkés holmit. — Megmondtam már, hogy a fiókom nem gardrób. Az alvó meg sem mozdult. A főorvos tovább trüsszögött. A fiú a kilincset kereste. — Szóval, már tegnap mondani akartam, hogy itt nem divat a szakáll. A fiú az ajtóban állt. — Honnan jött rá a sötétben, hogy szakállam van? A doktor most egy doboz családi gyufát vágott az ágyra. — Kelj már föl! Nyöszörgés hallatszott a takaró aló!. Kinyúlt egy piros körmű láb. Félcombig. A fiú megfordult. A főorvos utánakiáltott. — Mind szakállasak. Ügy jönnek ide. Később persze levágják. Az utolsó szavakat már prüszkölve préselte ki magából. A fiú visszalépett. Mondani akart valamit. De csak a szája maradt eltátva. A nővér ott állt a heverő mellett. Nagyot nyújtózott, aztán köpenyét hanyagul kézbekapva, elindult a fürdőszoba felé. Amikor elhaladt a főorvos mellett, az nagyot csapott mezítelen fenekére. A fiú csak akkor fedezte föl a nővér tomporán a hatalmas, kör alakú intézeti pecsétet. A főorvos heherészett. — Hát menjen, vágassa le a szakállát. Holnap nagyvizit. * Másnap reggel az idegosztály felbolydult méhkashoz hasonlított. A kórtermek ajtaját kulcsra / 23
