Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 4. szám - JELENÜNK - Ebergényi András: A művezetők (I.)
mazkodást — divatos kifejezéssel innováció és kreativitás — egyaránt vizsgálom a készség és képesség szempontjából, elsősorban a kérdőíves felmérés adataira támaszkodva. Ez a kérdés azért is fontos, mert tudjuk, hogy iparunk szerkezeti, strukturális problémái a gépiparban — így a DI- GÉP-nél is — hatványozottan jelentkeznek. Az üzemben elfoglalt hely mellett, párhuzamosan vizsgálom a réteg társadalomban elfoglalt helyét is. Választ kell kapni azokra a kérdésekre, honnan, milyen társadalmi közegből származnak, milyen életpálya során jutottak el a művezetői posztig, milyenek a perspektíváik. Hasonló fontosságú, hogy mi motiválja pályaválasztásukat, illetve kialakult életmódjukat. Milyen körülmények közt élnek, milyenek a művelődési szokásaik? A kérdőíves felmérés, valamint az interjúk igen részletes adatokat szolgáltattak a művezetők műveltségi szintjéről, művelődési szokásaikról. E témakör kapcsán elemzem az iskolai végzettségüket, egyéb szakképzettségüket, politikai iskolázottságukat. Kiemelten foglalkozom az innovációs folyamathoz kapcsolódó oktatási, továbbképzési helyzettel. A művezetőknek meghatározó szerepük van e téren is, egyrészt a termelési folyamatban elfoglalt hely fontosságából adódóan, másrészt azért, mert a művezetőd réteg társadalmi aktivitása nagyobb az átlagosnál, ezért szükségszerűen befolyásolási lehetősége is nagyobb az üzemben dolgozókra. A módszer A fenti célkitűzések, hipotézisek igazolására főként a felvett kérdőívek számítógépes tábláira, valamint a művezetőkkel készített interjúkra támaszkodtam. A feldolgozás, szempontjából a legtöbb és a legmegbízhatóbb adatokat az eredeti foglalkozás szerinti megoszlás szolgáltatta. Rendkívül hasznos volt a magnószalagokra felvett interjúk anyaga nem elsősorban adatszerzés céljából, hanem azért, mert alkalmunk nyílt betekinteni a művezetők életkörülményeibe, megismerhettük gondolkodás1 módjukat. E kitűnő felvételek során meglehetősen nagyfokú idegenkedéssel, közönyösséggel, befelőfordulással találkoztunk. Jellemző, hogy nyíltan, kendőzés nékül csak néhány idős, nyugdíjas', vagy nyugdíj előtt álló és néhány fiatal művezető nyilatkozott. A tanulmányban ki fogok térni airra, hogy milyen okok vezettek oda, hogy ma az alsószintű művezetői réteg nem képes sem az üzemben, sem a társadalomban betölteni azt a funkciót, amelyre hivatott és amely feladata lenne. Csepel, 1981. A tanulmány megírásának időszakában országos tanácskozást szervezett a MTESZ Szakegyesülete, a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság. Jelen tanulmánynak nem célja egy országos jelentőségű konferencia anyagának elemzése, ezért csak néhány — a tanulmány témakörébe vágó — gondolatával foglalkozom. A tanácskozást abból a célból hívták össze, hogy az igen nagy létszámot képviselő (a becslések szerint az országban, mintegy 125 ezer művezető dolgozik) vezetői rétegnek fórumot biztosítsanak. Ahogy a plenáris ülésen elhangzott; a művezetői munka elismerése nem tekinthető kielégítőnek, munkájuk, eredményeik, problémáik és nehézségeik nem kellően ismertek. Ugyanakkor a népgazdaság előtt álló feladatok teljesítése egyre nagyobb követelményeket támaszt a vállalatok, szövetkezetek, intézmények vezetői — ezen belül a végrehajtást közvetlenül irányító vezetői szint — elé. A tanácskozás főbb témakörei a következők voltak: — A művezetői termelési, szervezési, irányítási és gazdálkodási feladatai. Hatáskörük, felelősségük. A művezetők feladatai az élőmunka hatékonyságának növelésében. — A művezetői munka emberi tényezői, (kiválasztás, beilleszkedés, betanulás). — A korszerű művezetőképzés főbb tartalmi követelményei. Az új rendszerű művezetőképzés helyzete és fejlesztésének főbb irányai. A tanácskozás legfőbb értékének magát az ösz- szehívás tényét tartom, mert ráirányította a figyelmet a közvetlen termelésirányítóik ellentmondásos. helyzetére és megítélésére. A gyakorlatban persze ettől jóval többre van szükség, ha a művezetőket — mint réteget — az őket megillető helyre akarjuk tenni. A későbbiek során részletesen foglalkozom mindhárom felvetett témakörrel. A tanulmány céljai szempontjából némileg kevesebbet a képzéssel és többet a művezetők üzemen belüli helyzetével és emberi kapcsolataival. A közvetlen termelésirányító (vezető) réteg szerepének és jelentőségének változásai napjainkig A művezető a vezetői rangsor alsó szintjén, annak első, vagy második vonalában helyezkedik el. Egyrészt közvetlen irányítója a munkásoknak, másrészt a termelést munkavezetők, csoport-vezetők, brigádvezetők segítségével irányítja. Elsősorban ő felel a folyamatos termelésért, eszköz, és anyagellátásért, a létszám- és anyaggazdálkodásért. Mint vezetőhöz, hozzá tartozik a legtöbb munkás. Feladata saját és beosztottjainak szakmai képzése, továbbképzése, a gyár termelési céljainak ismertetése, a személyi és tárgyi feltételek állandó javítása, a kedvező munkahelyi légkör kialakítása. Művezető, az iparosítás kezdeti szakaszában Más feladatai voltak az iparosítás kezdeti szakaszaiban, ismét mások a két világháború között, majd a felszabadulás után, illetve a gyárak államosítása idején. 1887-ben, Pesten, még csak 228 gyár működött, s ezek is magukon viselték a középkor céhszerű- ségét. Fejlődés azokban a gyárakban mutatkozott, amelyekben a termelés gazdaságosságának biztosítása céljából megjelent a mérnök. Ö irányította a mesterek munkáját, ő volt a termelési feladatok ismerője, az eredményesség legfőbb tényezője. Felügyeletet gyakorolt a munkások fölött, beállította a gépeket, jelen volt a gépek javításánál. Ö emelte ki a mesteréket, akik csoportjukban kor18
